Take me home 1.rész

Ez egy újabb kis one-shot, viszont előre figyelmeztetek mindenkit, hogy felnőtt tartalom is van benne. Úgy olvasd, és kommentelj, hogy én előre szóltam.


Jó olvasást hozzá!



Minden egyik pillanatról a másikra történt, fel sem dolgoztam még rendesen azt, ami most körülöttem zajlik. Csak egy dolgot észlelek és az Louis szája az enyémen, erősen nyom neki a falhoz és öleli át a derekam. Ugyanolyan hevességgel csókolok vissza én is, átvetve a karom a nyakán, szorosan magamhoz ölelve.
Liam születésnapját ünnepeltük, mindenki ott volt aki számított, azaz csak mi és a staffosok akik a turné alatt nekünk dolgoznak. Egy hónapja kezdődött meg a turnénk és még hátra van belőle 8 hónap. Megannyi állomás, megannyi város, persze megállás nélkül. Sajnáltam Liamet, hisz nem volt mellette a barátnője, sem a családja, de legalább mi igen. Ameddig emlékszem rá, fergeteges volt a buli, rengeteg pia csúszott le a torkomon, rendesen a pohár fenekére néztünk mindannyian.

Most itt vagyok Louisszal a hotelszobámban és csókolózunk, benyúl a pólóm alá és a nyakamra térve erősen megszívja az érzékeny bőrt. Mintha elbizonytalanodna egy időre, mikor végig simít a mellkasomon, de végül egy mozdulattal megszabadít a felesleges ruhadarabtól. Halkan sóhajtozva nyugtázom a tevékenységét a mellbimbómon, majd meghallok egy kisebb kuncogást.

- Négy mellbimbód van.- vihog tovább. Megforgatom a szemem és csak elmosolyodom azon mennyire idióta tud lenni néha. De lehervad az arcomról a mosoly mikor érzem a merevedését nekifeszülni a combomnak. Lassan kezdi összedörzsölni az ágyékunkat, mély lélegzetet véve hunyom be a szemem, hogy átengedjem magam az érzésnek. Kicsatolja az övem és térdig letolja a nadrágom és már boxeren keresztül simogatja a tagom. Egyenetlenül véve a levegőt, az ajkamba harapok és próbálok csendes maradni. Majd elhúzva a faltól az ágy felé tol, megbotlom hátrafelé menet a nadrágomba, de szerencsére az ágyon landolok. Louis mellém térdel, átvetve az egyik lábát rajtam előre hajol és ismét egybeforrnak ajkaink. Most rajtam a sor, hogy vetkőztessem, de az elfogyasztott alkohol mennyiségtől kissé koordinálatlanok a kezeim, de végül sikerül nekem is elérnem, hogy mindketten csak alsóneműben legyünk. Végig simítva a lábán, a boxere alá nyúlva cirógatom meg lágyan, csak súrolva a merevedését. Összeszorítja a szemét és finoman lök egyet a csípőjével.

- Harryhh...- suttogja, és én csak elvigyorodom.

- Türelmetlen.- de még mielőtt tiltakozhatna, megmarkolom határozottan és lassan kezdem el húzogatni a kezem rajta. Szaggatottan veszi a levegőt, de még annyira tudatánál van, hogy ő is lenyúljon az enyémhez és kezdje el masszírozni azt. Hátrébb csusszan az ölemben, egy pillanatra elengedjük egymást, csak hogy végleg megszabaduljunk a felesleges textiltől. Eltolom Louis kezét és mindkettőnket a markomba fogom és kezdem el pumpálni. Összemosódnak a sóhajok és a nyögések, a homlokomat Louiséhoz támasztva gyorsítok a tempón.

- Mindjárt...Harry...mindjárt.- leheli Louis az ajkaimra. Nem hazudott, csak pár mozdulat és már magamon érzem forró magját, ahogy végig folyik az ujjaimon. Nekem se kell sok, követem én is, végig fut a gerincemen az orgazmus. Pihegve eresztem le a kezem és hajtom le a fejem a párnára. Beletúrok a hajamba és egy elégedett sóhajt eresztek meg. Louis leheveredik mellém és felém
fordulva elvigyorodik.

***

Egész nap kerüljük egymást Louisszal, túlságosan kínos lenne azok után miután egymás mellett keltünk fel reggel, de ezzel még nem is lenne semmi gond. A probléma ott kezdődött, hogy anyaszült meztelenek voltunk, és mindkettőnket itt ott tarkítottak a harapás és szívás nyomok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem emlékszem semmire, mert igenis rémlik pár dolog. A szanaszét dobált ruháink sem sejtettek jobbat. De nem láttam sehol óvszert, és nem is érzem magamon azt, hogy bármi változás lenne altájon.
Észrevették a fiúk is, hogy alig szólunk egymáshoz, és mikor az egyikünk belép a szobába a másikunknak hirtelen dolga akad. De nemsokára megkezdődik a
koncert, ott már talán könnyebb lesz, nagy a színpad és a rajongók lekötik majd a figyelmünket. Érzem, hogy valaki megkocogtatja a vállam, kicsit megugrok és felé fordulok.

- Nyugi, csak én vagyok.- áll velem szembe Liam. Elmosolyodom és nézem őt egy darabig, várva, hogy folytassa, de nem úgy fest, mint aki egyhamar megszólalna.

- Igen?

- Mi bajod van?- szegezi nekem a kérdést.

- Nekem mi a bajom? Te jöttél ide hozzám.- nyílnak tágra a szemeim. Karba tett kézzel áll előttem és mér végig bosszúsan.

- Egész nap úgy viselkedtek Louisszal, mint akik szellemet láttak vagy legalábbis egymás mumusai lennétek.- nagyot sóhajtok és dörzsölöm meg a homlokom.

- Csak nem vagyunk a legjobb passzban.- rántom meg a vállam.

- Borzalmasan tudsz hazudni Styles.- jegyzi meg gúnyosan. Nagyot sóhajtva fordulok el tőle.

- Tényleg nem történt semmi, nincs semmi bajom.- már kezd idegesítővé válni az akaratossága.

- Ha te mondod, de ha bármiről akarsz beszélni akkor tudod hol keress!- szorítja meg a vállam és kimegy az öltözőből. Megtámasztom a fejem az asztalon és beletúrok a hajamba. Már csak az kellene, hogy Liam megtudja és az egész banda ezen csámcsogjon. Nem arról van szó, hogy nem bízom meg Liamben, csak egyszerűen ez a téma túl kényes.
A koncert viszonylagosan felszabadultan zajlik. Mindannyian bohóckodunk a színpadon és kezdek feloldódni Louis mellett, bár a görcs a gyomromban nem szűnik meg.
Miután elköszöntünk a rajongóktól, meghajolunk, megérzem Lou szorítását a csuklómon. Felé pillantok és ő csak mosolyog rám, mindig is szerettem amikor Louis mosolyát, mikor olyan nagy a vigyora, hogy már alig lehet látni a szemeit. Azokat a gyönyörű igaz kék íriszeket, amik ékkőként ragyognak az arcán. Megnyalom a kiszáradt ajkaim és visszamosolygok rá, ő rám kacsint kacéran. Mielőtt még bármit tehetnék felegyenesedik és leszalad a színpadról, a többiek követik őt. Apró fáziskéséssel, de én is elindulok utánuk.
Mintha semmi nem történt volna, ismét hülyéskedünk egymással, ami egyszerre nyugtat meg, és húzza össze a gyomrom.
A turnébuszon mindenki el van foglalva a saját dolgával, vagy tévét néz vagy épp zenét hallgat. Én a telefonommal babrálok folyamatosan, elolvasom a twitter üzeneteimet és némelyikre válaszolok is.

- Van egy szabad perced?- hallom meg Lou hangját, megugrok a hirtelen megszólításra, de bólintok egyet.

- Persze! Gyere csak.- lezárom a telefonon és az éjjeliszekrény tetejére rakom. Lassan lépdel az ágyam mellé és ül le a szélére, megköszörüli a torkát és szólásra nyitja a száját, de nem jön ki hang belőle. Becsukja, majd újra kinyitja, láthatóan vívódik önmagával, mintha keresné a megfelelő szavakat.

- Nyögd már ki Lou.- már engem is kezd feszélyezni. Ma már sokadjára érzem a kellemetlen görcsöt a gyomromban növekedni.

- Azon gondolkoztam ami...tegnap történt...- már nyitnám a szám, de feltartja a kezét és belém fojtja a szót.- ne szólj bele, engedd, hogy befejezzem!- összeszorítom az ajkaim és beleegyezően bólintok.- Szóval, gondolkoztam és arra jutottam, hogy igazából egyáltalán nem bántam a dolgot. Ne értsd félre, nem lettem meleg, csak hát ugye vannak szükségleteink, de ez a turné 9 hónapig tart és nem lesz mellettem Eleanor. - nagyot sóhajtva túr a hajába és helyezkedik el kényelmesebb pózba.- Csak arra akarok kilyukadni ezzel, hogy talán nem lenne abban semmi...megvetni való, ha néha talán...tudod...- idegesen harapdálja a száját.- egymásnak...- kérlelően pillant rám, gondolom nem akarja befejezni a mondatot. Bólintok, hogy értem mire céloz, de még nem fogtam fel. A legjobb barátom arra kér, hogy alkalmanként verjük ki egymás farkát. Érzem, hogy szárad ki a szám és izzadni kezd a tenyerem.- Mondj valamit Harry...- nyögi, de nem tudok mit mondani.

- Hát...én- ekkor hirtelen felpattan mellőlem és elindul kifelé.

- Felejtsük el ezt, mindegy! Teljes őrültség volt ezt az egészet felhozni. Egy idióta ötlet volt, sajnálom. Biztos csak a fáradtság teszi vagy nem tom, megbolondultam.- hadarja el egy szuszra. Megragadom a kezét és visszahúzom.

- Nyugi Lou, maradj...- nagyot nyelve folytatom- benne vagyok.

- Tényleg?!- mereszti rám a szemeit, keresve rajtam a jeleket, hátha csak viccelek, de nem, komolyan gondoltam. Végül is én biszexuális vagyok, bár inkább a férfiakhoz vonzódom jobban. Csak meglepett, hogy a nagyon is hetero legjobb barátom ilyesmire kér.

- Soha nem voltam komolyabb.- félénken elmosolyodik és bólint egyet.

- Akkor ezt...megbeszéltük...?- bólintok én is- Remek!- és ezzel magamra hagy.


***


Louis és én remekül megvagyunk, szinte már annyira jól, mint még anno az X-factor házban. Liam sem akar lyukat égetni a hátamba, minden a normális kerékvágásban van. Egy apró dolgot leszámítva.
Érzem a matracomat finoman besüppedni mellettem és meghallok egy nagyon halk suttogást.

- Csak én vagyok, Louis.- a hátamhoz simul és érzem a merevségét a combomhoz nyomódni. Mély lélegzetet véve fordulok meg és hajolok hozzá közel. A kezembe véve az arcát, az ajkaira tapasztom a sajátom. Nem tudom, hogy ezt most hogyan fogadja, hisz erről nem volt szó, de múltkor sem bánta, talán most sem fogja, ezúttal alkohol nélkül. Nem hajol el, de nem is csókol vissza, mint egy megszeppent tinédzser, akinek ez az első csókja. Nem akarom erőltetni azt, amit ő nem akar ezért elhúzódom tőle, de rögtön a vállamon érzem a kezét, ahogy visszahúz és megcsókol. A pólója alá csúsztatom a kezem és fedezem fel a puha bőrt az ujjaim alatt, amíg ő félénken és bizonytalanul szorítja a felkarom. Ha nem épp Louisról lenne szó még egészen elragadónak és aranyosnak találnám, de mivel róla van szó, nem érzem helyesnek a gondolataim.
Perceken belül felforrósodik köztünk a levegő, nagy hévvel szabadulunk meg a nadrágjainktól.
A nyögéseink összemosódnak, ahogy gyorsabbra veszem a tempót,
egymás nevét sóhajtva élvezünk el.


***


Már elvesztettem a fonalat, nem tudom melyik városban, melyik államban lehetünk, de most itt több időt fogunk tölteni, mint a szokásos egy nap. Egy kibérelt kis házban lakunk most, hogy végre kicsit otthonosabban érezzük magunkat. Elegem is volt már a buszból és a hotelekből, a sikítozó lányoktól. Bár mindent most egy kicsit jobban fogadok, türelmesebb lettem, pedig mindenki ilyenkor kezd feszültebbé válni.
Kiveszek a hűtőből pár tojást és rántottát csinálok belőle. A kedvenc bandám egyik régebbi számát dúdolgatva kavargatom a tojást a serpenyőben.

- Korán reggel már ilyen vidám vagy?- szólal meg rekedtesen Zayn mögöttem. Hátrafordulok és rávigyorgok.

- Kérsz tojást?

- Nem köszi, majd csinálok magamnak egy kávét.- dörzsölgeti a szemét. Olyan kis aranyos, mint egy nagyon nagyra nőtt kisfiú.

- Hagyd csak, megcsinálom én!- és már ugrom is bekapcsolni a vízforralót. Nem sokára kidugja a fejét Liam és Niall is, őket is megkínálom reggelivel. Sürgök forgok a konyhában és elmosom az edényeket.

- Reggelt...- megfordulok és ha lehetséges még nagyobbra szélesedik a mosolyom. Kellemes bizsergés fogja el a gyomrom.

- Jó reggelt Lou! Kérsz valamit reggelire?- csak egy fejrázást kapok és leül a kanapéra. Elkalandozik a szemem a testén, teljesen megfeledkezve arról, hogy folyik a csap és én bedugtam a lefolyót. De mikor a kezem eléri a víz amit a pulton támasztottam meg, felriadok a bambulásból elzárom a csapot. Kis híján elárasztottam a konyhát, befejezem a mosogatást és én is csatlakozom hozzájuk.

- Ma mit csinálunk?- szólal meg végül Niall, megtörve a csendet a szobában.

- Fotózás és egy interjú azt hiszem.- felel Liam. Mindenkiből kitör egy egyhangú nyögés a hír hallatára, de én nem bánom. Már csak kevesebb, mint 5 hónap van hátra, már majdnem túl vagyunk a felén. Hamar el fog repülni az idő, és bármilyen fura is, engem elszomorít.

- Hánykor indulunk?

- Arról fogalmam sincs, de van egy érzésem, hogy nemsokára, úgyhogy én most megyek is, készülődök.- pattan fel Liam, nyomában a két fiú. Louis és én kettesben maradunk, és a bizsergés a hasamban felerősödik. Csendben ülünk egymás mellett és én a kezeimet bámulom.

- Nekünk is menni kéne, nem lenne jó ha elkésnénk.- mosolyog rám és bök oldalba. Fájóan nyilall a szívembe a boldogság, amit a mosolya idézett elő. Egy aprót biccentek és felállok, bemegyek a szobámba és az ágyamba vetődök, átölelem a párnám és fülig ér a vigyorom. Annyira ostobán érzem magam, hogy ilyet vált ki belőlem, de a múltkori éjszakai kalandunk, mikor kicsit tovább mentünk a szokottnál, okozza ezt. Akkor is kicsit többet ittunk a kelleténél, vagyis ha pontos akarok lenni, Louis ivott sokat, én inkább csak becsiccsentettem. Fogalmam sincs mi járhatott az eszemben mikor megkértem őt arra, hogy menjen tovább. De nem bántam meg, csodálatos volt, kedves és törődő. Közelebb éreztem őt magamhoz, mint eddig valaha bárkit.
Felülök és a bőröndömben turkálok pár hordható holmiért. Bár feleslegesen igyekszem, mert úgy is teljesen mást fognak ránk adni.
Egy óra múlva már a kocsiban ülve indulunk el a stúdióba. Kissé izgatott vagyok, hogy vajon ki mellé kell majd állnom, miben leszünk. Nem tart sokáig az út, hamar megérkezünk. Már várnak ránk és egyből a sminkesek elé tolnak minket.


***


Finom simogatásokra ébredek, a kéz irányába fordulok és kinyitom a szemem. Szembetalálkozom a kék íriszekkel, amik még ebben a sötétben is visszaverik a Hold gyér fényét. Elmosolyodom és az arcára simítom a tenyerem.

- Szia.- suttogom és összeérintem az ajkainkat.

- Szia.- sóhajtja a számra. Felgyorsul a szívverésem, ahogy felém magasodik és a lábaim közé helyezkedik. Átölelem a nyakát és belemosolygok a csókba. Attól féltem nem fog többet jönni, mindazok után ami a múlthéten történt. De nagyon örülök neki, hogy most itt van és engem csókol. Elszakadva az ajkaimtól lefelé halad a nyakamon a puszikkal, végig karistol a fogával a kulcscsontomon, felszisszenek az édes fájdalom hatására. Ajkai közé véve a mellbimbómat beleharap és erősen megszívja azt. Végig harapdálja az útját az alhasamig, és belenyal a köldökömbe. Beletúrok a hajába és önkéntelenül is lejjebb tolom, de rögtön elengedem.

- Ne haragudj...- könyökölök fel idegesen.- Csak reflexből jött...

- Semmi gond.- vigyorodik el. Visszadönt az ágyra és folytatja felfedező útját. Beleharap az alhasamon levő bőrbe.

- Dagi...- suttogja és még szélesebb lesz a vigyora.

- Nicsak ki beszél!- ülök fel és rántom magamhoz. Csókkal fojtom belé a szót és nyomom magam alá. Leszedem róla a felsőjét és lecsapok a nyakára. Erősen megszívom, vörös foltot hagyva magam után, de ez izgat most a legkevésbé. Én jóval türelmetlenebbül teszem meg az utat lefelé a mellkasán és belecsípek a pocijába.- Te dagibb vagy mint én.- kuncogok és mielőtt válaszolhatna, a boxerének gumija alá nyalok. Az arcomhoz nyomódik a forró férfiassága, ami kikandikál az alsójából. Lehúzom róla a nadrággal együtt a zavaró textilt, ami elrejti előlem őt. Megmarkolom és párat húzok rajta mielőtt kidugnám a nyelvem és belenyalnék a kis nyílásba a makkja csúcsán. Érzem az édeskés előváladékot a nyelvemen.

- Baszki Harry...- nyögi és a vállamba kapaszkodik. Végignyalok a hosszán, majd nem tétovázom tovább, egyből bekapom az egész hosszát, ameddig csak tudom. Belemélyeszti a húsomba a körmeit, kiereszt egy mély elégedett nyögést és elhelyezkedik, hogy kényelmesebben feküdjön és eközben tudjon engem figyelni. Feszélyez az, hogy azt nézi, ahogy én leszopom, de egy részt mocskosul felizgat. Lenyúlok saját magamhoz és kezdem el masszírozni a tenyeremmel az ágyékom. - Harry..

- Hmm?- nézek föl rá. Nagyot sóhajt és harap az ajkába, majd halkan folytatja.

- Ma is...lehetne?- kiveszem a számból és megtörlöm a szám szélét.

- Mit?

- Azt...- nem igazán értem, ha csak rébuszokban beszél. De nem kell sok, mire leesik, hogy mire céloz, enyhén elnyílik a szám a meglepettségtől. Nem gondoltam volna, hogy még akarja, vagy egyáltalán ő fogja nekem feltenni a kérdést. De észreveszem, hogy túl sokáig bambultam el. Gyorsan bólintok egyet, nehogy meggondolja magát. Int egyet, hogy jöjjek fel hozzá, átvetem az egyik lábam a derekán. Lehúz magához egy csókra, de annyira fura, mégis izgató egyben, hiszen épp az imént volt a számban a farka. De nem látom rajta, hogy undorodna a dologtól, belemarkol a fenekembe és a nyílásomhoz dörzsöli magát. Fel-le liftezik a gyomrom az izgalomtól, én is elkezdtek piciket lökni. Legutóbb is saját magam tágítottam ki, úgyhogy elhúzódva Louistól, megnyalom az ujjaimat, benyálazom őket alaposan. Lassan vezetek egy ujjat magamba, és felnyögök az érzéstől. De megragadja a csuklóm és elhúzza a kezem.

- Had...Had csináljam én.- ma tele van meglepetésekkel, bólintok.- Állj négykézlábra.- magabiztosan cseng a hangja. Teljesítem a kérését, de alig kapok levegőt, a torkomban dobog a szívem. Mögém térdel és nemsokára megérzem a bizonytalan kezeit magamon. Óvatosan készít elő, kicsit ügyetlen, de első alkalomnak tökéletes.

- Már jó lesz Lou, most már gyere te. - nyögöm türelmetlenül. Felgörgeti magára az óvszert, finoman nyomul előre bennem. Mikor már tövig bennem van, vár pár percet, hogy szokjam a feszítést. Nem is kell sokat várnia, lökök egyet a csípőmmel , elkezd mozogni bennem, a derekamba kapaszkodva gyorsul a tempó.
Nem tart sokáig, mindketten túlságosan hevesek voltunk. Csak pár pillanattal később élvezek el mint ő, leheveredik mellém és próbáljuk visszanyerni a normális lélegzetünket. Kedvem lenne hozzábújni, de nem merek közeledni felé, félek eltolna magától. Már lassan csukódnak le a szemeim, mikor felül mellettem és egy puszit nyomva az arcomra kimegy a szobából.

Ürességet érzek a mellkasomban, tátongó ürességet. De túl fáradt vagyok ahhoz, hogy most törődjek ezzel. Az oldalamra fordulva takarózom be jobban, és azonnal elnyom az álom.