Sziasztok!
Borzalmasan sajnálom, hogy eddig tartott megírni! Baromi sok minden közbejött így suli végén, aztán írói válságban szenvedtem (egy egyszerű mondatot nem tudta összerakni) és egy hétig nyaralni voltam, nem volt se gépem se semmi:( DE végre itt van és ez a lényeg nem? ^^"" Bár most van egy rossz hírem.......az utóbbi quiz során megtudtam rólatok pár dolgot kedves olvasóim (<3) és meglepett a korotok....! Felvetett bennem pár morális kérdést, miszerint én 20 éves öreg fejjel 13-14 éves lányoknak írok meleg pornót (most mit szépítsünk?) !!! Amíg nem rendezem magamban a dolgokat, határozatlan időre szüneteltetem a blogot. Fú most jól lehúztam a hangulatot....De szerencsére nyár van! Menjetek strandolni, haverokkal szórakozni, ne egy őszülő perverz öregasszonyt olvassatok a szünetben.De ezen kívül imádlak, szeretlek titeket és nagyon hálás vagyok amiért értékelitek a firkantásaim!<3
Jó olvasást (?)
A fejemre húzom a párnát, próbálva elnyomni a dörömbölés zaját az ajtómon. Mégis ki a francnak kellek ennyire, hogy ilyen türelmetlen. Jobban a fülemre szorítva az anyagot a hátamra fordulok, de nekiütközöm egy másik testnek. Louis.
- Nyisd már ki az ajtót Harry, így lehetetlenség pihenni.
- Még mit nem! Hála neked, még a háton fekvés is körülményes, nem hogy még ajtókat nyitogassak kora reggel. Menj te.- nem vagyok hajlandó kinyitni a szemeimet, még nem. Kapaszkodom az álom legutolsó morzsáiba, az oldalamra fordulva takarózom be jobban. Már csak pár pillanat választott el attól, hogy visszaaludjak, de a hirtelen rám nehezedő súlytól kipattannak a szemeim.
- Nemsokára indulunk kell, szedd össze magad, majd a buszon alhatsz.- beletúrva a hajamba, még jobban összekócolja azt és egy apró puszit adva a homlokomra leszáll rólam.
- Nem akarok menni.- nyögöm ki, de nem tudom leküzdeni azt az apró mosolyt ami a szám szélére húzódik.
- Én is jobb szeretnék még aludni, de így is meg volt már a napi pánik, mert nem találtak a szobámban.
- Micsoda horror!- aggódást színlelve a mellkasomhoz kapok, felülök és kiseprem a szememből a tincseimet, próbálva megzabolázni őket.
- Gúnyolódj csak velem Haz, meglátjuk ki nevet a végén!- vigyorodik el, de nem hat meg a fenyegetése, csak még szélesebb lesz a vigyorom.
- Csak nem keményít be Lou maci?- gügyögök, majd elnevetem magam, mire egy párnát kapok az arcomba viszonzásul. Most rajta van a sor, hogy kinevesse a meglepett arcomat. Összeráncolom a szemöldököm és megragadva egy párnát hozzávágom.
- Én a helyedben ezt nem mertem volna megtenni.
- Ohh jaj de félek!- a szám elé téve a kezem rázom a fejem, de a szám szélén ott bújik meg a mosoly. Nem is kell több Louisnak, rám veti magát és könyörtelenül kezd el csikizni. Hangosan nevetgélve kapálózom, próbálva kiszabadulni a karjaiból, de nem enged. - Khérlekhh...Louuhh eléééég!!- sikoltom és próbálom lefogni a kezeit, nem valami sok sikerrel, ahhoz túlságosan csikis vagyok.
- Na jó, csak mert olyan szépen kérted.- mosolyodik el és enged el végre. Próbálom visszanyerni a normális lélegzetem, nagyokat kortyolva a levegőből, de a vigyorom nem hervad le, akármennyire is fáj már az arcom.
- Kicsi a bors...- nem fejezem be, csak kuncogok magamban, mert tudom, hogy utálja ha a magasságával cukkolják.
Hirtelen fölém hajol és a kezeivel a fejem mellett támaszkodva, vészesen közelít az arcomhoz. Már érzem a leheletét a bőrömön, amitől jóleső bizsergés fut végig a gerincemen, észre sem veszem, de már nem veszek levegőt, nem merek. A lábaim közé furakodva tolja magát előbbre és az ajkai már csak centikre vannak az enyémtől. Nagyot nyelve nyalok végig a számon és tartom vele a szemkontaktust, azt is csak annyi időre szakítom meg, hogy lepillantsak az ajkaira. Egyre inkább kavarognak bennem az érzések, hisz eddig Lou sosem aludt velem, vagyis hát szex után nem, de tegnap este mégis. Eddig soha nem csókolt meg fényes nappal és most minden jel arra utal, hogy most ezt is meg fogja tenni. Eszeveszett sebességgel ver a szívem, hangosan dübörögve a dobhártyámon és attól tartok, ha még közelebb ér Louis, akár még ő is meghallhatja ezt. Majd végre megmozdul, behunyja a szemét, én is követem a példáját, izgatottan várom, hogy végre megérezzem magamon az ajkait. Már súrolja a szája az enyémet és én ismét elfelejtek lélegezni, ekkor riadok fel a hangjára.
- Kis ember nagy bottal...- hallom a hangján, hogy mosolyog. Fogadni mernék, ha most kinyitnám a szemem és meglátnám őt, fülig érő vigyorral találnám szembe magam. De semmi kedvem most ránézni, csak elfordítom a fejem és magamra erőltetek egy mosolyt.
- Ha-ha, nagyon vicces vagy Lou, de most szállj le rólam, megyek összekészülök és jobban tennéd, ha te is követnéd a példám és visszamennél a szobádba.- letolom magamról, nem foglalkozva a meglepett kifejezéssel az arcán és beviharzok a fürdőszobába. A kád szélére ülve temetem az arcom a tenyerembe és sóhajtok egy nagyot. Én ostoba egy pillanatra elhittem, hogy megakar engem csókolni, hogy talán neki is...de hülyeségeket képzelgek. Nem fogok tovább ezen agyalni, túl kell lépnem ezen, nem hagyhatom, hogy teljesen eluralkodjanak rajtam az érzéseim, ennél jobban már nem szerethetek belé.
***
Mindenki csendben elfoglalja magát a buszon, Zayn olvas és Liamék videojátékoznak. Louis és én az ágyon fekve bámuljuk a plafont, mikor megérzem az ujjait összefűzni az enyémekkel, felé fordítom a fejem és kérdően vonom fel a szemöldököm, de ő csak elvigyorodik és megvonja a vállát.
Egyre nehezebb kiigazodnom rajta, mert néha úgy viselkedik, mintha csak én léteznék számára a világon, máskor pedig alig néz rám vagy szól hozzám.
- Hazza...
- Igen?
- Te vagy a legjobb barátom.- de mielőtt válaszolhatnék, lecsap az ajkaimra és egy lágy csókot hint rá. Nem tudom ezt tovább folytatni, nekem ez már túl sok, túlságosan össze vagyok zavarodva és ha nem vetek ennek véget, akkor én leszek az aki megsérül a végén, bár mintha már nem történt volna meg ez.
Este a koncert után egy fontos elhatározásra jutok, nem hagyom magam többé kihasználni, hiába nem szándékosan teszi. Befekszem az ágyba és megpróbálok elaludni és reménykedni abban, hogy Louis ma nem jön át. Már félálomban vagyok mikor hallom az ajtót kinyílni, azt követi pár halk lépés, majd megemelkedik a takaróm és egy kar ölel át.
- Szia...-suttogom.
- Remélem nem épp aludtál.- megrázom a fejem és mikor hátrafordítom a fejem, Louis megcsókol. Rögtön viszonzom és érzem, hogy az eddig szőtt terveim egyesével foszlanak semmivé, de azt nem engedhetem. Nehéz volt maga az elhatározás is, most már csak annyi van hátra, hogy megmondjam neki, hogy nem akarok többé lefeküdni vele, legalábbis ilyen körülmények között nem. Veszek egy mély levegőt és mielőtt még felforrósodna a hangulat megfogom Lou kezét ami már a pólóm alatt simogat és eltolom. - Valami baj van?- húzódik el, hogy a szemembe tudjon nézni, de én csak lesütöm a tekintetem. Most biztosan nem tudnék ránézni vagy különben megint megadnám magam. De az államnál fogva kényszerít rá, hogy felnézzek és kész, megtörök.
- Semmi...bocsi...- szánalmas vagyok. Egyenesen undorodom magamtól, hogy nem tudok nemet mondani neki. Meg is érdemlem a fájdalmat, mert nem vagyok képes eltolni magamtól és bármit hagynék neki, csak egy szavába kerülne. Érzem egy kisebb gombóc gyűlik a torkomban, amint igyekszem nem elsírni magam azon, mekkora csődtömeg vagyok.
***
Az első alkalom nehéz volt, a második már kicsit könnyebb, a harmadik már kínos, de többszöri elutasítás után Lou feladta a próbálkozást, látom rajta, hogy nem érti mi a baj, de jobb is így. Elég az, hogy így jobb lesz mindkettőnknek, hisz neki ott van Eleanor és kevesebb, mint egy hónap múlva láthatja is őt, már nem kell sokáig kibírnia. Nem mellesleg így én is felkészülhetek lelkileg a hazatérésre. Honvágyam van és szeretnék végre a saját ágyamban aludni, pihenni egyet és meglátogatni anyuékat.
***
Túl gyorsan értünk el a turné végéhez, mintha csak egyet pislantottam volna és már itt állok az utolsó állomás színpadán a fiúkkal, nem mintha annyira nagyon bánnám. Megrohamoznak az érzések, a fáradtság, a büszkeség és a hála. Összeszorul a torkom ahogy hallgatom Liam beszédét amiben megköszöni az eddigi hatalmas támogatást és szeretet amit nyújtanak a fanok.
Átkaroljuk egymást és meghajolva utoljára, búcsút veszünk majd leszaladunk a színpadról. Mindannyiunk szeme párás, de boldogan összeborulunk szorosan fogva a másikat. Végül nem bírom és könnyekben török ki, szerencsére egyikük sem kérdi mi a baj, hisz azt hiszik, hogy én is a boldogságtól sírok, és rendben is van így. Nem kell tudniuk, hogy igazából csak a szívem fájdalmát próbálom enyhíteni.
Ekkor betoppan az a személy akit a legkevésbé szerettem volna látni ezen a napon.
- Louis!- sikolt fel és veti a nyakába magát és nekem most jött el a megfelelő alkalom, hogy elmenjek zuhanyozni.
Élvezem ahogy mossa le rólam az izzadságot és fáradtságot a kellemes víz, simogatva a bőröm. De nincs sok időm itt ápolgatni a lelkem, szeretnék minél előbb hazamenni, bár még mindig hátravan egy parti amit a sikeres turné tiszteletére tartanak.
Gyorsan megszárítkozom és felöltözöm, majd igyekszem hamar az autóhoz érni, beszállok és egy nagyot sóhajtva elnyúlok az ülésen, de megugrom az ijedtségtől mikor kinyílik az ajtó, de csak Liam és Zayn az.
- Csak mi vagyunk, miért rohantál el mikor El megjött? Eléggé bunkó volt...
- Jah, csak fáradt voltam ennyi, majd később bocsánatot kérek tőle...-forgatom meg a szemem és megtámasztom a fejem az ablakon.
- Megértelek, én is elrohantam volna ha nem engem szemelt volna ki legelőször.- nevet fel Zayn és nem tudom elnyomni én se a vigyorom. Átveti a vállamon a karját és közelebb húz magához.- Ugye tudod, hogy néhol igen vékonyak a falak, főleg a turnébuszon?- elkomorodik az arca, Liam is a térdemre rakja, finoman megszorítva azt.
- Nem ítélünk el Harry, mielőtt erre a következtetésre jutnál! De gondoltuk, mivel ez az utolsó nap, most már nem lenne annyira kínos beszélni erről.
- Mégis mióta vagytok együtt Louisszal, és mi van El...- vág közbe Zayn.
- Nem vagyunk együtt!- szakítom őt félbe mielőtt még tovább folytathatná a hülyeséget.
- Akkor mégis miért dugtok?- meglep a nyíltsága Zaynnek, de ő már csak ilyen, ezért csak egy vállvonással elintézem a dolgot.
- Ettől tartottam, akkor mégis csak sírni hallottalak.- erős karok szorítanak magukhoz és egy pillanatra el is veszem a melegségében.
- Nem akarok többet erről beszélni srácok...- a fiúk összenéznek majd egy aprót bólintanak. Az út további része csendben telik, de nem tudom nem észrevenni ahogy a fiúk összenéznek. Számítanom kellett volna ere igazából, hisz közel egy évig össze voltunk zárva, csak a hülye nem veszi észre ha két ember mellettük szexel.
A klubhoz érve megrohamoznak minket a fanok, nincs szívem csak úgy tovább menni, így megállok pár autogramot adni és fényképet készíteni, de végül a biztonságiak arrébb tolnak és beküldenek engem is. A hely tömve van ismerős arcokkal, de akad köztük ismeretlen is egy pár. Leülök a többiek mellé és útközben fogadom az emberek gratulációját. Szerencsére Liam ül a gerlepár mellett akik láthatóan nem tudnak kiszállni egymás szájából. Gyomorforgató. Zayn oldalba bök és próbálja elterelni a figyelmem róluk, de nem sokáig tudok vele bájcsevegni, egyáltalán nincs kedvem semmihez, csak haza szeretnék menni. Felállok és bocsánatot kérve mindenkitől, elindulok a mosdó felé.
Miután elvégeztem a dolgom visszaindulok a többiekhez, de útközben beleütközöm valakibe.
- Jaj sajnálom! Nagyon sajná...- végig mérek a fickón, körülbelül ő is annyi lehet mint én, bár talán lehet idősebb egy kicsivel. Gyönyörű barna szemei vannak, karakteres arca és meg kell hagyni, szívtipró mosolya van.- lom.- fejezem be a szót, mikor már kibambultam magam.
- Ugyan, én kérek elnézést. Figyelmetlen voltam.- ő is végig mér engem és hirtelen le kell nézzek magamra, hogy biztos rajtam van-e még a ruha, mert úgy érzem mintha meztelen lennék.- Nem te vagy Harry? Harry Styles?- vonja fel az egyik szemöldökét és mosolyodik el.
- De én vagyok, örvendek a szerencsének.- nyújtom a kezem és oh, istenem, milyen puha a bőre.
- Én Barry vagyok. Gratulálok a turnétokhoz, sajna én nem tudtam elmenni egy koncertre sem, de biztos vagyok benne, hogy fantasztikusak voltatok.- szélesedik ki a mosolya.
- Köszi.- mosolygok én is vissza. Cikázik az agyam, hogy mit mondjak neki, mit hozzak fel témának, hogy tudjak vele még beszélni, de szerencsére megelőz.
- Van kedved meginni velem valamit?
- Van, van persze.- remélem nem hangzottam annyira izgatottnak, mint amennyire én hallottam magam.
Helyet foglalunk a bárpultnál én rendelünk mindketten egy-egy sört és közben elbeszélgetünk mindenféléről. Félszemmel azért visszapillantok a mi asztalunkra, de lehet nem kellett volna, mert felfordul a gyomrom Louiséktól. Kizárom a gondolataimból a turbékoló párt és csak Barryre fókuszálom a figyelmem.
- Remélem nem gond, hogy elszakítottalak a bandatársaidtól.
- Ugyan, 9 hónapig össze voltunk zárva egy turnébuszba, örülök, hogy végre távol lehetek tőlük!- nevetek fel kissé, hogy oldjam a saját feszültségem, bár nem tudom miért vagyok egyáltalán ideges.- És te mivel foglalkozol?
- Fotós vagyok,-hirtelen megfagy bennem a vér, nincsenek jó élményeim a kamerás emberekkel.- de nem paparazzi! Őket nem is engednék be ide ma. Én modelleket fotózok különböző divatmagazinoknak, mint például a Vouge, Bazaar, Elle...
- Ohh, szerencsés vagy, folyton körülvesznek a szebbnél szebb lányok...- fent kell tartsam az imidzset, hogy hetero vagyok. Hiába nem paparazzi, de attól még bármelyik szennylapnak eladhatja a hírt, hogy Harry Styles meleg.
- Valakinek biztos ez az álommeló, de őszintén engem hidegen hagynak a lányok.- mosolyodik el és vonja meg az egyik vállát.- Plusz van egy olyan érzésem, hogy te sem ölnél ezért a munkáért.-támasztja meg az állát, sokatmondóan vigyorogva rám.
- A világ egyik legnépszerűbb fiúbanda tagja vagyok, szerintem ez azért ad elég okot, hogy ezt hidd.
- Felismerem azt mikor melegekkel van dolgom, mert jómagam is az volnék, de javíts ki ha tévednék.- vigyorog rám önelégülten és valamiért ezt iszonyúan vonzónak találom.
- Hát sajna tévedsz, mert nem vagyok meleg.- harapok rá az alsó ajkamra. Te jó ég olyan rég flörtöltem rendesen, igazából nem is emlékszem rá hogyan kell, de lassan a füléhez hajolok és belesúgok.- Biszexuális vagyok.- elhúzódom és ha lehet még nagyobb vigyor terül szét az arcán. A pulton lévő kezem után nyúl és finoman végig simít rajta.
- Nincs kedved táncolni?- nem számítottam erre a kérdésre, de bólintok és hagyom, hogy a parkettre vezessen. Eddig észre se vettem, hogy magasabb nálam, nem sokkal, de azért észrevehetően, izmosabb is mint én. Hozzám simul hátulról és lassan mozgunk a zene ritmusára.
Pár pörgősebb szám után lehuppanunk az egyik üres kanapéra és kifújjuk magunkat. Az este jelentős részét vele töltöttem,de azon kívül, hogy Barry a neve és fotós, nem sokat tudok róla, ezért felé fordulok.
- Ez így nem fair, hogy te szinte mindent tudsz rólam, de én még azt sem tudom hány éves vagy...- elneveti magát és átveti az egyik karját a vállamon.
- Aranyos vagy.- jelenti ki és arrébb söpri az egyik tincsem az arcomból.- De amúgy 40 éves vagyok.- egy pillanatra lefagyok, de amint feldolgoztam beleboxolok egyet a vállába.
- Hazug!
- Jó-jó, csak 24 vagyok, csak gondoltam, ha többet mondok akkor nem leszel olyan csalódott amikor megtudod az igazi korom.
- Már miért lennék csalódott? Nem hallottad a hírt rólam, hogy bukok az idősebbekre?- mosolyodok el huncutan. Egyre jobban tetszik nekem ez a srác, azt sem tudom mikor gondoltam utoljára Louisra és ez egy nagyon pozitív dolog, hisz ki tudja mit csinál ő és El most, hogy végre kettesben lehetnek. Elfintorodom és elfordítom a fejem, a padlót kezdem el fürkészni, de Barry az államnál fogva visszafordít és a szemembe néz.
- Mi a baj?- kérdezi aggódva, de én csak megrázom a fejem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdek lassan közeledni felé és nemsokára veszi is a jelet és ő is közelebb hajol. A csók lassú és finom, kissé idegen attól amihez hozzászoktam, de meglehet ez kell nekem ahhoz, hogy tovább tudjak lépni. Mikor elmélyíteném a csókot Barry gyengéden eltol magától, mély levegőt véve próbálja összeszedni magát.- Elszeretnélek vinni egy randira.
- Ohh...én...
- Megértem, ha nem...
- De!...De szeretném...-mosolyodok el és egy tollat előszedve a poháralátétre írom a telefonszámom és átnyújtom neki.- Viszont lehet nekem vissza kéne már mennem a többiekhez, csak mosdóba indultam el, de az már órákkal ezelőtt volt, aggódhatnak.- nem akarom itt hagyni, de ez lesz a legjobb, fáradt vagyok és kiszeretném pihenni mindezt.
Könnyes búcsút véve különválunk és megkeresem a fiúkat, elköszönök tőlük is, kivéve Loiust, mert ő is felszívódott Eleanorral. Kiérve a klubból leintek egy taxit és hazavitetem magam, amikor megrezzen a telefonom a zsebemben.
" Szia itt Barry! alig várom hogy újra lássalak;)). x"
Elmosolyodom mikor elolvasom az sms-t és rögtön válaszolok is, majd visszasüllyesztve a zsebembe a telefont megtámasztom a fejem az ablaknak. Mikor megérkezünk kifizetem a sofőrt, eltápászkodom az ajtóig majd a szobámba vonszolva magam, elterülök az ágyon és amint párnát ér a fejem el is alszom.
***
- Ki volt az a pasi akivel egész éjszaka el voltál?- vigyorog Niall és kezdi el bökdösni az oldalam.
- Vele is mentél haza?- vonogatja a szemöldökét Zayn.
- Dehogyis! De megadtam neki a számom és pénteken elvisz vacsorázni.- a mondat végére már rugdalózom a lábaimmal és izgatottan sikkantok fel. Rosszabb vagyok, mint a szerelmes tinilányok, de nem érdekel, végre valaki olyannal kezdek akinél van is értelme a dolognak.
- Örülök neked haver.- teszi a vállamra a kezét Liam és szorítja meg enyhén. Felkapjuk mind a fejünket mikor az ajtó becsapódik Louis mögött, összenézünk.
- Ne is törődj vele, gondolom csak másnapos...- rántja meg a vállát Niall és mindannyian szétszéledünk a dolgunkra. Tovább folytatom az smsezést Barryvel és ennek köszönhetően egész nap levakarhatatlan a vigyorom.
***
A péntek hihetetlenül gyorsan érkezik el és én kétségbeesetten állok a gardróbom előtt, nem találva a megfelelő ruhát amit felvehetnék.
- Fiúk mit vegyek fel?- nyögök fel. Mindegyik átjött hozzám megnézni Barryt, hiába tiltakoztam, de végül is jól esik, hogy törődnek velem, bár kevésbé lennék ennyire feszélyezve, ha nem lenne itt Louis, de végső soron ő a legjobb barátom és nem akarom őt elveszteni, legalábbis etéren nem.
- Semmit!- vágja rá Niall.
- Fújj magadra tejszínhabot és várd úgy az ajtónál!- vihog Zayn, Niall a vállára dőlve röhög hangtalanul a térdét csapkodva.
- Nagyon ötletes, de én rendes ruhára gondoltam...-forgatom meg a szemem, de nem bírom elnyomni a mosolyom én se, annyira idióták tudnak lenni. De mire is számítottam, hogy majd pont ők lesznek a segítségemre. Csak kieszik a hűtőm, megisszák a söröm és FIFAznak, mégis hálás vagyok, hogy itt vannak.
- Louis menj segíts már ennek a szerencsétlennek.- szólal meg Liam.
- Tényleg! Louuu, Louee kérlek segíts!- biggyesztem le az ajkam és nézek rá bociszemekkel.
- Nem mintha sok választásom lenne.- feltápászkodik a fotelből és beletúrva a szekrényembe és előtúr egy fekete csőnadrágot, egy fehér v-nyakú pólót és egy fekete blézert.
- Köszi, te vagy a legjobb!- átölelem és elveszem tőle a ruhákat és fel is öltözöm. Nemsokára ideér Barry, egyre idegesebb vagyok, befújom magam egy kis parfümmel, megigazítom a hajam, de hiába pakolászom a loknijaimat, folyton visszaugrik, így felhagyok a próbálkozással. Ekkor csöngetnek, egy enyhe szívroham után leszaladok kinyitni az ajtót, de előtte a srácok felé fordulok végig mutatva magamon, hogy biztos jól nézek-e ki.
- Szia! Csodásan festesz és ezt neked hoztam.- átnyújt egy csokor fehér rózsát, elveszem tőle és egy puszival köszönöm meg neki.
- Köszi, te is nagyon jól nézel ki.- hirtelen tényleg úgy érzem magam, mint egy tinilány, de egyáltalán nem rossz.
- Akkor mehetünk?- tartja ki a karját arra várva, hogy belé karoljak amit szívesen teljesítek is. Ekkor mögém kukkant és vigyorogva integetni kezd, hátrafordulok, hogy lássam mi történik. Mindhárman lebuknak amint meglátom őket és nem bírom ki, hogy ne kuncogjam el magam.
- Ne haragudj, de mindenképp látni akartak.
- Ugyan, semmi gond, szerintem aranyosak, bár közel sem annyira, mint te.- kacsint rám és nem tudom megállni, hogy ne forgassam meg a szemem.
- Micsoda Casanova!- kuncogok és beszállunk az autójába.- Hova megyünk?
- Meglepetés!
Egy eldugott kis étterembe vezet, a kerítés mentén rózsák és borostyán, egyszerűen elképesztő és fura is egyben, mert eddig még életemben nem láttam ezt a helyet.
***
Rég nevettem ennyit egy este, istenien éreztem magam, sokat tudtam meg róla és egész jól megértjük egymást. Kicsit csalódott vagyok amiatt, hogy ilyen hamar megérkeztünk, de ha rajtam múlik biztos fogunk még találkozni. Elkísér az ajtóig és látom, hogy a srácok már elmentek, mert nincs itt a kocsijuk.
- Hát köszönöm a csodás estét.- nem akarom, hogy elmenjen, de nem lenne jó ötlet már az első randi után a hálószobámba rángatni, az nem én lennék.
- Én köszönöm és remélem ez nem az utolsó alkalom volt.
- Majd gondoskodunk róla, hogy ne legyen az.- harapok rá az alsó ajkamra és babrálok a kulcscsomómmal. Egy észveszejtő mosoly után az arcomhoz hajol és nyom rá egy puszit, de a-a! Az egy dolog, hogy nem fogok vele lefeküdni még, de egy csók bármikor belefér. Az inge nyakánál fogva lassan visszahúzom és összeérintem az ajkainkat. Érzem a mosolyát, de csak magát okolhatja amiért nem tudom visszafogni magam, túl jó társaság, túl jól néz ki. Mielőtt felhevülne a hangulat, elhúzódom tőle és érzem, hogy elpirultam.
- Jó éjszakát.
- Jó éjt neked is.- vigyorog, majd visszasétál a kocsijához, megvárom míg kiparkol és integetek neki mikor elhajt. Az ajtónak támasztom a hátam és levakarhatatlan vigyorral veszem elő a telefonom, hogy megírjam Liamnek és Zaynnek, hogy mi történt.
***
Már pizsamában ülök a kanapén és nézem a tv-t, túl sok izgalom egy napra, nem tudok elaludni, bár a tv is csak háttérzajnak van, hogy ne érezzem magam olyan egyedül, megszoktam már, hogy állandóan vannak körülöttem emberek, kicsit fura még a magány. A gondolataimból hangos kopogás riaszt fel, ránézek az órára és majdnem éjfélt mutat, mégis ki a fene az ilyen későn?
- Megyek-megyek. Jézus, nem kell ilyen idegesnek lenni.- Csak imádkozom, hogy nem Hasfelmetsző Jacknek nyitok ajtót. Kikukucskálok meglesni kinek van ilyen sürgős dolga velem, de amint meglátom megfagy bennem a vér. Tévedtem, bárcsak Hasfelmetsző Jack állna az ajtóm előtt, nagy levegőt véve kinyitom.
- Hát te mit keresel itt ilyen...- be sem tudom fejezni a mondatom, már az ajkaimon csüng, a tarkómnál fogva tartva. Tiltakozóul felnyögök, most úgy sem tudnék szavakat formálni. Kihasználva, hogy erősebb vagyok nála eltolom magamtól és összevonom a szemöldököm, érzem, hogy lassan elkezd forrni bennem a düh és a zavarodottság. - Elment az eszed? Nem jöhetsz csak ide úgy ahogy kedved tartja lesmárolni.
- De igenis megtehetem.- majdnem félrenyelek a meglepettségtől.
- Hogy tessék?! Mégis milyen jogon teheted te ezt meg?- fonom össze a karjaim magam előtt.
- Te az enyém vagy, csak is az enyém és nem engedem, hogy holmi jött ment gyerek téged csókolgasson.
- Te tényleg megbolondultál.- A tenyerembe temetem az arcom és összeszorítom a szemeim, hátha eltűnik, hogy csak a fáradtság miatt hallucinálok.- Menj el, kérlek.
De mintha meg sem hallotta volna, nekinyom a falhoz és elhúzva a kezeimet ismét megcsókol. Elpárolgott minden dühöm, már csak azt kívánom, hogy menjen el, ne kavarjon fel bennem mindent, nem akarom az ajkait magamon, csak szeretnék felejteni. Újrakezdeni mindent Barryvel, vagy akárkivel, akinek nincs már 3 éve barátnője, aki nem a bandatársam és nem a legjobb barátom.- Hagyj békén Louis.- szólalok meg kicsit erélyesebben, de semmi hatása. Lejjebb halad a nyakamra és érzem, hogy közel állok ahhoz, hogy elsírjam magam, ökölbe szorítom a kezem és az ajkamra harapok, hogy eltereljem a figyelmem róla. Becsúsztatja a kezét a pólóm alá és nekem itt lesz elegem mindenből. Elöntenek az emlékek, könny szökik a szemembe és ellököm magamtól. - Menj el! Hagyj engem békén, ne kínozz tovább könyörgök. Menj a barátnődhöz, éld a boldog életed és hagyj engem tovább lépnem. Nem törhetsz csak így rám mikor végre találkoztam egy olyan sráccal aki érezteti velem, hogy kellek neki. Én kellek és nem csak a testem.- A mondandóm végére már felemelkedik a hangom, kihullajtatlan könnyek égetik a szemem és kötnek csomót a torkomba.
- Már nem vagyunk együtt.
- Ez egyáltalán nem vicces...- suttogom.
- Nem is viccelek! Szakítottam vele amikor hazaértünk.
- Vettem észre és mikor is dobtad ki mikor végig egymás szájában voltatok?
- Nem kezdhettem neki csak úgy rögtön amint megláttam.
- Oh igaz is persze előtte még megakartad dugni.- köpöm gúnyosan a szavakat.
- Nem dugtam meg!- csattan fel - Az istenért Harry nem dugtam meg. Hazakísértem őt és ott mondtam meg neki, hogy nem tudok többé vele lenni, mert beleszerettem a legjobb barátomba.
- Tessék?!- nem akarok hinni a fülemnek.
- Szeretlek Harry, - a kezeimért nyúl és megszorítja őket, mélyen a szemembe nézve - és remélem, hogy te is engem, bár megértem, ha Kenyvel akarsz lenni.
- A neve Barry.- kuncogok fel, de megkomolyodom és úgy folytatom tovább - De én is szeretlek Lou.
- Hál-istennek! Különben most nagyon hülyén festenék itt. - vigyorodik el és átölelve a derekam megcsókol.
- De minek köszönhetően tértél meg?
- Szerintem mindig is szerettelek, csak hülye voltam észrevenni, de tényleg rohadtul féltékeny és dühös lettem amikor megkértél, hogy válasszak a randidra ruhát. Ezért átmentem Zaynhez, aki meg elmondta, hogy megcsókolt az a szemét, valamikor ekkor esett le, hogy őrülten szeretlek és nem adlak senki másnak. Nem így terveztem, hogy lerohanlak, de még a gondolat is idegesített, hogy én voltam az utolsó aki a szádat érintette és egyszerűen nem bírtam magammal. Sajnálom.
- Ne, ne sajnáld! Ez így tökéletes.
***
- Nagyon örülök nektek!
- Tényleg?
- Nem.- nevet fel és én sem tudom megállni, hogy ne nevessek vele együtt.- Most meg ki is nevetsz, szép.
- Bocsi...
- Tudod, hogy csak viccelek, tényleg örülök annak, hogy boldog vagy, rég hallottam ilyen aranyos szerelmes sztorit, de bánom, hogy végül lecsaptak a kezemről.
- Majd ha Louisszal nem jön össze!- kacsintok rá, de akármennyire kedves és vicces Barry, mégis Louis az aki megdobogtatja a szívem.
- Reméljük hamar kiderül.- mosolyodik el finoman. Örülök, hogy tisztázni tudtam vele és hogy ilyen megértő volt. Borzalmasan éreztem volna magam, ha csak egy szó nélkül megszakítom vele a kapcsolatot, a világért se akarom őt megbántani.
Megszólal a kis csengő, hogy új vevő érkezett és mikor odapillantok, meglátom a földkerekség legtökéletesebb pasiját aki felém integet és én rögtön visszaintegetek.
- Ilyen szerelmes bárgyú vigyort se láttam hosszú ideje,- nevet fel Barry. - és van olyan érzésem, hogy egy jó ideig nem fogok rólad hallani.
- Sziasztok!- lép az asztalunkhoz Lou és teszi a vállamra a kezét.
- Szia.- felnézve rá megpróbálom a legszerelmesebb pillantásomat felé bombázni, cserébe amiért most nem csókolhat meg.
- Srácok nekem most rohannom kell, kezdődik a fotózás és nem késhetek el. Nagyon örülök, hogy találkoztunk Louis, szerencsés ember vagy!
- Én is örvendtem és tudom.- mosolyodik el és egy kézrázás után már itt sincs.- Akkor mehetünk?- fordul felém és kitartja a kezét, hogy belé karoljak, amit nagyon szívesen teljesítek.
- Igen Lou, vigyél haza.
