Silhouette 3. fejezet

Halk kuncogást hallok a mellettem lévő szobából, Louis és Eleanor az. Az amerikai turné alatt egy lakásban kell élnünk, nem mintha annyira nagyon bánnám, csak ne Lou szobája mellé kaptam volna a sajátomat. A vidám nevetgélés lassan átvált valami teljesen másba, és itt jött el a pillanat amikor én nem akarok tovább ebben a házban maradni.
De mivel kint sem akarok császkálni, szabadon az éhes tinihorda közelében a fagyban, ezért inkább csak bedugom a fülem és bekapcsolom az ipodom. Se pia, se csaj, se cigi, semmi sincs ami nyugtathatná háborgó lelkem. Talán mégis jobb ötlet lenne kimenni a sikítozó lányokhoz és felhozni ide párat, csak utána számolnom kéne azzal, hogy kiherélnek. Amíg élvezem a nyugtató zenét elkezdek fel-alá járkálni a szobámban és igyekszem elterelni a gondolataimat.

 Annyira belemerülök a zenébe, hogy nem veszem észre az előttem lévő kajás kocsinak, majd hogy nem felborítva azt. Fájdalmasan szisszenek fel és emelem a lábaim a kezembe. Nem ez lenne az első eset, hogy eltöröm a kislábujjam, de reménykedem benne, hogy ez most elmarad és csak szimpla fájdalomról van szó. Visszaülök az ágyamra ápolgatni a harci sebeim, majd ahogy felnézek a kiskocsira meglátom a teljesen érintetlen vacsorámat.

Odamegyek és az egyik villát fogva beleturkálok hátha megjön az étvágyam, de még mindig semmi késztetés arra, hogy egyek. A csillogó evőeszközök között megpillantok egy aprócska kést. Jobban szemügyre veszem, ezüst, fa markolattal, eléggé puccos. Végig futtatom a bőrömön a hideg fém élét, ami szerencsésen meg is vágja az alkarom. Leteszem a kést és a bőröndömhöz sétálok sebtapaszért, de nem találok egyet sem. Ahhoz képest milyen pici kés, éles. Lenyalogatom a sebből kibuggyanó vércseppet és egy vállrántással elintézettnek veszem a dolgot. Végülis ez inkább csak egy karcolás, mint igazi vágás.

 Elnézegetve egyre inkább azon találom magam, hogy az öngyilkosság gondolatát ízlelgetem a számba. Egy kis whisky, hogy eltompítson, egy  vágás a vénába függőlegesen, hogy gyors legyen és a telefont eldobni, hogy ne tudd meggondolni magad. A pia meg van már hozzá, a kés is, a telefonom hollétéről meg nem tudok. Adott minden követelmény, mégsem  vagyok képes megtenni.

Hazudhatnám, hogy a banda miatt, a családom miatt vagy mert gyáva lennék, de magamat nem csaphatom be, belehalnék, ha nem láthatnám többé Louis arcát.

-Szó szerint.- mosolygom meg ezeket az abszurd gondolataimat.



***


Kiszállunk az autóból és rögtön meg is rohamoznak minket, pedig lassan hajnali fél kettő. Kitartó tyúkok ezek nem mondom. Amíg a többiek autogramot osztogatnak, addig én egy szemrevaló lánnyal kezdek beszélgetni, majd fel is hívom őt a szobámba. Persze el volt alélva, mert miért ne lenne, egy álma valósul meg. Nem vacakolok sokat leszedem róla a ruháit, majd a vállánál fogva finoman lenyomom, hogy vegye a célzást. Miután viszonylag gyorsan lezavartuk a dolgot elküldöm, de megkérem előtte, hogy ne nagyon beszéljen erről. Itt hagyja nekem a telefonszámát amit persze rögtön ki is dobok, és ez így megy koncertről koncertre, ha megtetszik valaki, meg is szerzem rögtön.
Louis és Eleanor hat hónapja hivatalosak és boldogabbak mint valaha.

-Harry! El vagy tiltva a csajozástól! Többet egy lányt se lássak a közeledben világos? Mindenki a médiában azon csámcsog, hogy hány csajt viszel fel magadhoz. Gondolsz te a bandára? Megértem, hogy fiatal vagy tombolnak a hormonok meg minden, de te nem egy átlagos tinédzser vagy kapj már az eszedhez fiam!- vágja mindezt a fejemhez Paul.

-Gondolok a többiekre. De ha mindenki másnak szabad randizni nekem miért nem? Csak mert én nem játszom meg a boldog szerelmes párt senkivel?-kontrázok vissza.

-Igen!- csap az asztalra.- Felőlem a fél világgal összefekhetsz, de gondolj a karrieredre! Ha végre összejönnél egy rendes lánnyal, még ha csak a média előtt is akkor nem ócsárolna téged minden szennylap.

-Bocs, hogy nem vagyok profi kamugép.- felállok és ezzel elindulok kifelé.

-Most meg hova mész?- látom, hogy már vöröslik a feje az idegességtől.

-Angolosan távozom. Nincs kedvem tovább hallgatni a hülyeségeidet.- becsapom magam mögött az ajtót, de még hallom ahogy utánam ordítja "semmi csaj!" ,nyugodj meg elsőre is hallottam.

-Hova-hova?- felkapom a fejem.

-Jah, csak te vagy az Liam? Nem is tudom, sétálok egyet.- rántom meg a vállam.

-Csak én? Na mindegy. Szuper! Veled tartok. Paul nagyon leszedte a fejed?- kérdezi aggódva, de én csak legyintek.

-Csak a szokásos idiótaságai, meg eltiltott a csajozástól.

-Tény eléggé beindultál mostanság és mennyi időre?- nevet fel,de mikor látja, hogy én egyáltalán nem találom ezt humorosnak inkább elhallgat.- Bocsi.

-Mindegy, határozatlan időre nem mondta meddig.- viszonylag csendben telik el a sétálgatásunk, de végül nem bírja ki és csak kiböki mi zavarja a csőrét.

-Mi van veled meg Louis-szal? Mintha haragudnátok egymásra.- Így legyen ötösöm a lottón. Kezd a bandatagoknak is feltűnni, hogy nem épp a legrózsásabb köztünk a kapcsolat.

-Nincs velünk semmi, barátnője van én meg nem akarok bekavarni.- húzom el a szám. Nem tudom mikor lett fontosabb egy elvileg alibi csaj fontosabb mint én. Őszintén szólva nem is igazán érdekel. Legalábbis nem kéne ennyire feldúltnak lennem emiatt, hiszen csak egy barátom, nem a barátom. Nem vagyok meleg!

-Értem, azt hittem gond van, de örülök, hogy nincs semmi komoly.De azért ha segítség vagy tanács kell itt vagyok!

-Köszi Liam, kedves tőled.- mosolygok rá,- mi lenne ha visszafordulnánk mégis? Már úgy is tudsz mindent amit kiakartál deríteni, elfáradtam leakarok pihenni ha nem gond!

-Persze mehetünk.-Útközben meglátok egy egész helyes kis romkocsmát. Ide még biztosan elfogok látogatni még a mai napon. Egy ócska kifogással lerázom a hotelben Liam-et és visszamegyek az iménti kocsmába. Elfoglalom a legelrejtettebb sarkát a helyiségnek és rendelek egy sört, majd ahogy elkezdek jobban becsiccsenni, jöhetnek a keményebb italok.

Fogalmam sincs hogyan kerültem haza, de elmosolyodok mikor meglátom Lou-t magam mellett. Éles fájdalom hasít a fejembe, de most még ez sem zavar.

-Jó reggelt Louis.- mikor kinyitja a szemét és szólásra nyitja a száját,megelőzve őt fölé hajolok és megcsókolom.

-Hülye vagy? Hagyd ezt abba!- ellök magától.- Tudod mennyire aggódtam miattad tegnap este? Sőt mindannyian aggódtunk, mert eltűntél és egy kocsmai dolgozó hívott fel minket a telefonodról, hogy hol vagy! 

-Vagyok elég idős ahhoz, hogy tudjam mit csinálok Louis.- nem kell az hogy ő is csak kioktasson. 

-Oh igen? Csak 18 vagy és már kocsmákból kell téged hazarángatni. Legközelebb ne várd, hogy elmegyek érted! 

-Akkor ne tedd! Most sem kértelek rá!

-Rendben Styles.- feláll és kimegy a szobából. Egyedül maradok, fáj a fejem, és könnyek égetik a szemem. Utálok veszekedni vele, mi nem szoktunk kiabálni egymással, soha. De amióta ez a csaj belépett az életünkbe szinte csak kiabálunk egymással. Már nem alszunk együtt, már nem kíván nekem jó éjszakát és legfőképp már nem csókol meg.

***

Letörlöm az arcomról a könnyeket, de azok csak buggyannak fel töretlenül, egyre nagyobbak, egyre sűrűbben jönnek, egyre mélyebbről törnek fel egymást után, kétségbeesetten próbálok nem sírni még ennél is jobban, de már késő. A párnámba nyomva a fejem próbálok hangtalanul zokogni, ahogy egyre és egyre jobban körül ölel a magány.
 Nem tudom mennyi ideig bőghettem így, de végül büszkeségem morzsáiba kapaszkodva igyekszem összekaparni magam. Letörlöm a könnyeim és mély levegőket véve felkutatom az utolsó dugi Jack Daniel's-em, az újabb könnyektől csak homályosan látok nehezítve a keresést, de perceken belül megtalálom az üveget. Körülbelül az üveg felénél érzem ahogy lassan eltompulnak az érzékeim, és egy teljesen eszeveszett ötlet során felnyalábolom magam és nekivágok a márciusi havas utcáknak.

A hideg csípi a könnyáztatta arcom. Szüntelenül rovom az utcákat, már nem tudom hol vagyok, de nem is izgat már. Csak leülök egy közeli padra és a zsebembe dugom a kezeim. Jé, hát itt van a telefonom. Az ujjaim teljesen átfagytak, de még annyi erőm van, hogy feltárcsázzam Louis-t.

-Hallo?- szól bele álmosan a telefonba.

-Csak hallani akartam a hangod.- magyarázkodom neki.

-Nem ért volna rá holnap reggelig?-kérdi morcosan.

-Dehogynem, bocs hogy felkeltettelek.- lerakom a telefont és elfekszem a padon. Mikor lettem ilyen szánalmas?

Silhouette 2. fejezet

Dörömbölésre ébredek, na meg persze fejfájásra. Ingerülten kiabálok egy "mindjárt megyek"-et és felkönyökölök. Pompás, ismét a földön aludtam el, felállok és próbálok nem visszaesni a földre, főleg nem elhányni magam. Feltépem az ajtót.

-Mi a fasz van?- morranok fel és ebben az állapotomban elérhető leggonoszabb tekintetemmel sújtom le az előttem álló roadie-t.

-E-elnézést kérek Mr. Styles, csak azért keltettem fel, mert lassan el kell indulnunk. A többiek már várják önt.- egy pillanatra megsajnálom szegény fickót, aki valószínűleg jóval idősebb nálam, mégis "Mr. Styles"-nak hív.

-Megyek egy perc, csak összekapom magam.-majd becsukom az ajtót és megpróbálom összeszedni magam. Amint leérek mindenki türelmetlenkedve, idegesen néz rám, de nem izgat nagyon a dolog, beszállok a kocsiba és elindulunk a stadion felé. Jó nagy a nézőtér, mindenki sürög-forog minket meg körülvesznek a stylistok és sminkesek hada. Ha csak a hányingerem elmúlna...

***

-Túl sokat vagytok együtt fiúk és túlságosan közel álltok egymáshoz, kezdenek pletykák terjengeni rólatok!- Paul behívott minket az irodájába elbeszélgetni, de nem gondoltam volna, hogy erről lesz szó.

-Természetes hogy sokat vagyunk együtt, Harry a legjobb barátom!

-Egyáltalán milyen pletykák keringhetnének rólunk?- rökönyödök meg. Ez egyszerűen csak barátság, vagy talán ez tiltott a popiparban?

-Olyanok amik szerint ti melegek vagytok és nem utolsó sorban egy pár!

-Ez nevetséges Paul! Kinek az eszeveszett ötlete volt ez?- csattanok fel.

-A rajongóké, sőt még saját nevetek is van.-mondta szórakozottan, bár én ezen nem tudok mosolyogni.-Larry Stylinson.

-Larry micsoda?- kérdezi elkerekedett szemekkel Lou és ez a szituáció egyre és egyre nevetségesebbé válik.

-Mindegy, a lényeg, hogy ez rossz fényt vet a bandára! Úgyhogy mindketten vagy legalább egyikőtöknek szereznie kell egy barátnőt, hogy véget vessünk ennek a cirkusznak.

-Hogyne majd kiállok a sarokra "kell egy csaj" táblával oké?- szúrom oda. Ez több mint nevetséges! Ez már szinte felháborító.

-Rendben.-érkezik a válasz mellőlem.-Van egy jó ismerősöm aki történetesen lány, majd megkérem őt.

-Fantasztikus! Akkor mehettek is fiúk! De persze mielőtt még bármi is történne Louis, azt a lányt nekem is látnom kell.-amíg ők a részleteket vitatják én csak húzom a szám, nem hiszem el, hogy Louis belement ebbe az őrületbe. Miután Paul elengedett minket kérdően nézek Lou-ra.

-Mi van?! Úgy nézel rám mint aki embert ölt. 

-Miért mentél ebbe bele?-puffogok és keresztbe teszem a karjaim. -Tök felesleges, úgyis azt hisznek a rajongók amit akarnak hiába lesz barátnőnk.

-Egy próbát megér!-vigyorog rám.

-Várjunk csak!! Neked tetszik a csaj!- máskülönben nem ment volna ebbe bele, és még kapóra is jön neki hisz ha járni akarunk valakivel Paulnak is bele kell egyeznie.

-Háááát...nem rossz a csaj.- nevet fel Lou, de nekem nincs ingerem nevetni, így csak magamra erőltetek egy idióta grimaszt. Lassan érzem, hogy görcsbe rándul a gyomrom, így még hülyébben nézhetek ki ezzel a mosolynak nem éppen nevezhető vicsorral az arcomon. A szobánkba érve elterülök a kanapén és próbálok nem úgy festeni mint akit megvertek, pedig úgy éreztem magam, de még én se értem miért lettem ennyire letört hirtelen. Este halk kopogást hallok, felülök és kikukucskálok megnézni ki az.

-Hát te?-nyitom ki az ajtót, persze ez nem az első eset, hogy átjön hozzám az éjszaka közepén, de most meglepett.

-Magányos voltam.- majd beinvitálja magát a szobámba és elfekszik az ágyamon.- Nem akarok egyedül aludni, ugye nem baj?

-Egyáltalán, sőt örülök neked, mostanság elég keveset tudunk együtt lenni.- jegyzem meg szomorkásan. Szorosan ölelem át és nyomok egy puszit a homlokára. A mi barátságunk mindig is kicsit "furább" volt mint a többi, mert normál barátságokban nem alszanak együtt a fiúk, nem ölelkeznek ennyit.

-Jó éjszakát Hazza.- majd felnyújtózkodva hozzám, megcsókol. Na igen, a legjobb barátok nem is szoktak smárolni.

-Jóéjt Lou.


***

-5 perc múlva kezdünk.- szól be az egyik staffos. Kelletlenül húzom el a szám és úgy döntök ideje a mosdóba sietnem. Berontok a legközelebbi WC-be és kiadom a gyomrom tartalmát, vagyis ha lenne mit, azt kiadnám. Pár perc szenvedés után kimegyek és tönkretéve a sminkesek eddigi munkáját lemosom az arcom. Mély lélegzet, reklám mosoly, és mehet a menet.

Silhouette 1. fejezet

Silhouette

Harry és Louis legjobb barátok,ez a rajongóiknak is feltűnt,bár ők másképp értelmezve a dolgot, életet adnak Larry Stylinsonnak. Így managerük utasítására egyiküknek barátnője lesz, amit a másik nem néz jó szemmel. Egy történt amiben Harry visszaemlékezik a múltra, hogy kezdődött az egész amikor még minden rendben volt, menekülve a jelen ridegsége elől.

Egy árnyék vagyok csak a sötétben, árnyéka önmagamnak. Idejét sem tudom, mikor süllyedtem ilyen mélyre az önsajnálatban. Talán akkor, amikor a legjobb barátommal egy fiúbandába kerültünk, és száznyolcvan fokos fordulatot vett az életünk. Jött a hírnév, jöttek a lányok, de mi kitartottunk egymás mellett. Ott voltunk egymásnak, senki és semmi nem állhatott közénk, legalábbis én ezt hittem naivan. Eleanornak hívják életem megkeserítőjét. Hogy miért? Igazán egyszerű a válasz, elvette tőlem azt, aki az egész világot jelentette számomra.

***

Villannak a vakuk, és lányok ezreinek sikolyától remeg a dobhártyám. Megpróbálunk minél hamarabb beérni az épületbe, hogy kifújhassuk magunkat, és végre biztonságban legyünk a lányhordától. Még egész friss a banda és a vele járó hatalmas hírnév, még szokjuk a dolgokat.

– Kezdenek egyre jobban eldurvulni ezek a helyzetek – jegyzem meg halkan, és megigazítom magamon a ruhát.

 – Jut eszembe, hogy van a karod? Fáj még? – kérdezi érdeklődve Louis.

 – Funkcionál, maradjunk ennyiben – A legutóbbi fellépésünkön a rajongók lerántottak volna a karomnál fogva, ha nem lett volna ott a biztonsági őr, bár ez azzal járt, hogy kis híján eltörte a csuklómat.

 – Mi megyünk, kicsomagolunk – szólal meg mellőlem Zayn és Niall, és már el is tűnnek a liftben.

Mi is elindulunk kicsit lemaradva tőlük a recepcióhoz, kikérni a szobakulcsokat. Mint mindig, Louval közös szobát kapunk, ha egyáltalán kapunk külön szobát, mert Paul szerint jobb, ha mind együtt vagyunk. De most végre csak Louis-szal osztozom a lakosztályon.

 Felérve lecuccolunk, és mielőtt még Lounak egyáltalán eszébe jutna, beslisszolok a fürdőszobába lezuhanyozni. Órákig képes áztatni magát, ha egyszer beszabadul a fürdőbe, azt viszont most nem engedhetem meg. Hallom, ahogyan morog magában, de én csak ledobálom magamról a ruháimat, és beállok a zuhany alá. Nem hallom, amikor kinyílik az ajtó, és csak akkor veszem észre, hogy nem vagyok egyedül, amikor egy kéz nyúl át a hónom alatt, és elveszi a tusfürdőt. Kisebb szívroham és egy lenyűgözően férfias sikoly után sarkon fordulok, hogy lássam a támadómat, de egy iszonyúan bamba vigyorral találom szembe magam.

– Lou, a szart is kiijesztetted belőlem! Nem zavar, hogy itt vagyok? – Közben próbálok nem megfulladni a víztől, ami az arcomba ömlik.

 – Remélem, azért nem! Csúnyán néznénk ki itt, így a zuhanyzóban. Amúgy egyáltalán nem zavar a jelenléted! Már miért zavarna? – vigyorog még mindig ostobán.

 – Ha-ha, hihetetlenül humoros vagy, mondták már neked? Engem viszont zavar! Nem várnád meg, amíg végzek? – hőbörgök, miközben a kis mosószivacska mögé próbálom rejteni a bájaimat.

– Ugyan-ugyan, ne szégyenlősködj! Láttalak már meztelenül!

 – De az nem hatalmaz fel arra, hogy most itt legyél!

 – Dehogynem! – Egyáltalán nem zavartatva magát elkezd mosakodni. Próbálom nem lecsekkolni őt, de kíváncsi vagyok, ezért elég nehezen megy. Ott állok mellette teljesen lefagyva, takargatva magamat előle. Nem azért, mert attól tartok, hogy az én péniszméretem kisebb lenne, mint az övé, csak frusztrál, hogy még itt sincs egy kis magányom, nem mintha pont Louis elől akarnék bujkálni. De bele kell törődnöm, hogy itt van, szóval csak gyorsan átdörzsölöm magam, majd ki is pattanok megtörülközni. 

Elfekszem az ágyon, és ahogy jobban megnézem a szobát… Hol a másik ágy?

 – Látom, észrevetted, hogy nincs másik ágy – jön ki vigyorogva a fürdőből. – Na, menj arrébb, ne foglald el az egészet!

Befészkeli magát mellém és átölel, amitől kényelmetlenebbül érzem magam, mint kéne.

 – Milyen finom illatod van…– gondolkozom el magamban, de leesik, hogy ezt hangosan mondtam ki. Láthatóan meglepődik a kijelentésemtől, de rögtön felderül az arca.

 – Köszi, Harry, neked is jó illatod van – Majd lágy csókot hintve a számra a nyakamba fúrja a fejét, és elalszik.

***

Lassan kinyitom a szememet, és ásítok egy nagyot, majd körbenézek.

 – Megérkeztünk? – Zayn bólint, majd továbbmegy Niallhoz őt is felkelteni. Felállok, és kinyújtóztatom elzsibbadt végtagjaimat. Morcosan kapkodom össze a dolgaim, majd a kapucnimat a fejemre húzva elvonszolom magam a hotel bejáratáig. Hajnali négy óra, remek. Louis csatlakozik hozzám, de ő valamivel energikusabb, mint én, rámosolygok, és kisöpröm a szeméből a haját. Egyre idegesítőbbek ezek az álmok vagy visszaemlékezések, mindegy, minek hívjuk. 

Amint beérünk, az első dolgom a bárba menni és rendelni két whiskyt. Az elsőt egy húzásra ledöntöm, majd intek Niallnak, hogy menjen csak, megleszek egyedül is, nem kell félteni. Liam csak rázza a fejét, és inkább elhúzza az aggódó tekintetű Niallt. Hát igen, egy ideje így megy, sokan azt pletykálják, alkoholista lettem. Hát, mit is mondjak, igazuk van. Mikor már eléggé részegnek érzem magam, többnyire négykézláb fölvánszorgok a lakosztályomba, és elalszom a földön. Egy kívánságom van, hogy ne álmodjak ma este semmiről.

Harry Styles / Louis Tomlinson Fanfiction

Hello idegen!

Üdvözöllek az én Larry Stylinson blogomon!
Fanfiction írással foglalkozom a szabadidőmben,de eddig nem igazán éreztem igazán azt, hogy bárkinek is megmutassam az irományaim, de végül is nem ártok vele senkinek, ha megosztom a nagyérdeművel.

Remélem találsz kedvedre való történeteket, bár főként angstokat szeretek írni és leginkább a realitás talaján maradok (persze mindig van kivétel.). Személy szerint én az életszagú, nem mindig boldog befejezésű történeteket imádom a legjobban, de kinek mi az ízlése.
Előre szólok ne legyenek túl magasak az elvárásaitok, ha nem akartok csalódni. 

Mind csak a fantáziám szüleménye, amikor épp semmi másra nem vágyom csak leülni a gép elé és írni, mert kikapcsol. Mivel ez egy olyan blog ahol két férfi romantikus kapcsolatáról van főként szó, ezért megkérek mindenkit aki erre tévedt, hogy mellőzze a kommentekben való botránkozást, nem véletlenül van ott az a piros "x" a sarokban.

Természetesen nagyon szívesen fogadok mindenfelé visszajelzést, kérést, ötletet! :)

Jó olvasást!