Take me home 2.rész

Sajnálom, hogy eddig tartott, de írói válságban szenvedtem :( :D De cserébe egész hosszúra kerekedett!
Szívesen fogadom a kommenteket;) hátha megcsókol a múzsa és előbb tudok új részt hozni! ;D
Jó olvasást hozzá!

Egyre sűrűbben látogat meg éjszakánként Louis, mikor már mindenki alszik. De mikor nem teszi, álmatlanul forgolódom az ágyban, izgalommal várom az estéket, és már nem tölt el boldogsággal a nappal.

A mai nap is csak egy hosszú, unalmas nap, mint a többi, csak annyiban más, hogy ma nincs semmi dolgunk. Hónapok óta ez az első olyan nap amit semmittevéssel tölthetünk, pihenhetünk vagy akár szétnézhetünk a városban. Niall és Liam elmentek vásárolgatni, amíg mi hárman a hotelben maradtunk. Zayn valószínűleg alvással töltheti a szabad perceit, én a tv előtt ülök és eszem a megpuhult zabpelyhem. Egyáltalán nem köt le a műsor ami épp megy, sőt inkább már idegesít. Miért kell minden filmnek és sorozatnak a szerelemről szólnia? El is kapcsolok valami sci-fi adóra, ahol az űrlényekről és űrhajókról magyaráz egy kócos hajú fickó teljes beleéléssel. Ezerszer jobb, szórakozottan hallgatom a teóriáját arról, hogy talán a Marson van élet. Addig ameddig nem hozza szóba a szerelmet, addig és szívesen nézek bármit. Elegem van a boldog párocskákból, bármerre nézek, csak turbékoló szerelmeseket látok.

Mi is elmehettünk volna Louisszal vásárolgatni, mint régen, de ő inkább a telefonján lóg Eleanorral miközben Skype-olnak. Nem lenne elég nekik csak a Skype? Minek kell még hozzá telefonálni is? Ezzel csak hatalmas telefonszámlát csinálnak.

Kiviszem a müzlistálat a konyhába és a kelleténél kicsit keményebben landol a mosogatóba.

- Mit ártott neked az a tányér?- ijedtemben megugrok és a hang irányába fordulok.

- A szívbajt hoztad rám Zayn! Hova öltöztél ki így?- mérem végig.

- Megyek találkozom Perrievel. Most landol nemsokára a gépe, nekik is itt lesz koncertjük a városban.

- Ohh, rendben. Puszilom.- bólint és már el is tűnik.

Remek, kettesben maradtam Louisszal, aki épp most romantikázik a barátnőjével. Bemegyek a szobámba és magamra zárom az ajtót, bedugom a fülem. Nem akarom még véletlenül sem hallani, hogy ezek miről beszélgetnek. Magam se értem miért bosszant ennyire, talán csak rossz passzban vagyok, lehet ha alszom egyet jobb lesz. Lejjebb csusszanok az ágyban és elhelyezkedem az alváshoz. De nem jön álom a szememre, forgolódom az ágyban és csak egyre feszültebb leszek, ha arra gondolok, hogy mindenki annyira jól el van, Zayn a barátnőjével, Liamék vásárolnak, Louis meg...

Lerúgom magamról a takarót és átöltözöm utcai viseletbe. Felkapok egy sapkát, hogy alárejtsem a fészket a fejemen és felrakom a napszemüvegem.

- Hova hova?- áll az utamba Louis.

- Csak megyek járok egyet.- neked nem kéne a csajoddal foglalkoznod? Kikerülöm őt és a kijárat felé veszem az irányt. Kicsit bunkóbbra sikeredett a válaszom, mint amennyire terveztem, de nem érdekel. Leintek egy taxit és kivitetem magam a város szélére, a vásárlónegyedbe. Körbejárok pár üzletet, de őszintén nincs semmi kedvem most ehhez. Veszek magamnak egy Starbucks kávét, céltalanul sétálgatva a szűk kis utcákban. Pár rajongó megállít útközben közös képért, autogramért, de semmi extra.

Késő este érek haza, lerúgom magamról a cipőt és indulok el a szobámba. Egy pillanatra lefagyok mikor meglátom Louist az ágyamban egy szál boxerben.

- Már azt hittem sose jössz.- áll fel és lépdel hozzám, átöleli a nyakam és megcsókol. Reflexszerűen viszonozom  de egy kis részem, ami nincs még teljesen belébolondulva ordítja, hogy toljam el magamtól, de nem megy. Hátrafelé húz, és egymástól el nem szakadva landolunk az ágyon. Rögtön fordít rajtunk és már a nyakamra veti magát. Keserédes a gyönyör, hisz nem is olyan rég még Eleanorral nevetgélt, most viszont az én bőrömet csókolgatja, vörösen égő foltot hagyva maga után.

Sírni támad kedvem, mikor belém hatol, de nem a fizikai fájdalomtól, azzal még megtudnék birkózni  Ez a fájdalom ezerszer rosszabb ,ez mélyen a szívembe mar, mintha egy kéz szorítaná, belémélyesztve éles karmait.

***

- Minden rendben pajti?- teszi a vállamra a kezét Liam.

- Persze.- bólintok- Miért mi lenne?

- Furán viselkedsz mostanság.

- Hogy érted?

- Nem tudom, de biztos nem a fáradtság teszi. Pontosan tudom milyen vagy akkor, és ez nem fáradtság, ez valami más, csak nem mondod el nekünk. Nem vagy a régi, annyira megtörtnek látszol. Nem erőltetem, ha nem akarod elmondani, de tudd, hogy itt vagyunk neked!-elgondolkozom az elhangzottakon és egy aprót bólintok.

Lehet igaza van Liamnek, én sem érzem magam a réginek. Bármelyik pillanatban úgy érzem eltudnám magam sírni és egy 

ideje az étvágyam is elment.

- Nincs semmi baj tényleg, csak már haza szeretnék menni, honvágyam van, ez minden.-  végül is ezzel nem hazudtam akkorát, mert tényleg szeretnék hazamenni. Talán ha nem vagyok Louis közelébe, végre elmúlnak ezek az érzések.

Lemegyek sétálni egyet, kiszellőztetem a fejem. Nincs semmi kedvem tovább itt maradni a hotelszobában, elegem van abból, hogy állandóan vagy úton vagyunk vagy egy szobába vagyunk bezárva.

Egy hete nem jött át hozzám Louis, nem tudom mit tehettem, talán megundorodott tőlem? Pedig ugyan úgy viselkedik, mint szokott. Nem merem megkérdezni tőle, hogy mi a baj, hisz semmi közöm hozzá, bár lehet nincs semmi baja, csak egyszerűen rájött, hogy nem akar többet egy pasival lefeküdni.

A telefonom rezgése ráz fel a gondolataimból.

- Hallo?

- Szia!

- Kivel beszélek?

- Én vagyok az, Louis!- esküdni merek, hogy megállt a szivem egy pillanatra.

- Szia, mondd...

- Nincs kedved... Nincs kedved elmenni valahova?

- Már eljöttem a hotelből.

- Ohh, akkor hagyd csak.

- Nem, nem összefuthatunk valahol, megvárlak.

- Dehogy, nem muszáj!

- Lou, ne kéresd magad...- így is túlságosan elfajult ez a dolog kettőnk közt, nem akarom elveszteni őt, mint barátot, legalább ennyi maradjon meg nekem.

- Merre vagy?

- Fogalmam sincs, de a szálloda melletti Starbucksba beülhetnénk, oda tuti eltalálunk mindketten.

- Akkor fél óra múlva?

- Rendben!- már fordulok is be a sarkon, visszafelé a kávézóhoz.

Előbb érek oda, mint ő ezért rendelek magunknak előre és leülök az egyik sarokgarnitúrára. A tekintetemet az ajtó irányába szegezem és várok. Nem tart soká, meglátom őt a kedvenc dzsekijében, amit én adtam neki a szülinapjára. Elmosolyodom és integetek neki, hogy jöjjön ide.

- Bocsi a várakozásért, remélem nem untad magad nagyon...Ez az enyém?- mutat az előttem levő másik pohárra, lehuppan velem szembe és miután bólintok, elveszi a kávéját.- Köszi.

- Nemrég jöttem meg én is nyugi, és nem tesz semmit.- belekortyolok a jegesteámba és megtámasztom az állam.

- Figyelj én...- felnézek rá, hogy jelezzem figyelek.

- Igen?- zavartan kavargatja az italát és harapdálja a száját.

- Semmi hagyjuk...megyünk? Zavar, hogy ennyi ember bámul minket.- fészkelődik a széken.

- Persze, menjünk.- felállok és megvárom, hogy ő is ezt tegye, majd elindulunk kifelé.- Amúgy amit az imént elkezdtél...

- Jaj ne törődj vele! Csak tényleg zavartak az emberek, ez mind.- bólintok és annyiban hagyom a dolgot. Sétálgatunk egy ideig egymás mellett csendben, de leginkább üvölteni tudnék. Annyi kérdés kering bennem, hogy miért nem jön már hozzám, hogy egyáltalán miért kezdtünk ebbe a dologba. De egyiket sem tehetem fel neki, attól félek, ha megkérdezném tőle, megijedne és rájönne, hogy mit is tett valójában. Soha többet nem jönne hozzám és ha más más lányokkal vagy fiúkkal tenné azt, mint amit velem, félek nem élném túl. Türelmesnek kell lennem, talán csak most nem kívánja a szexet, és majd jövőhéten... Nagyot sóhajtva dugom zsebre a kezeim miután kidobtam a kávés poharat.

- Mi a baj?- felkapom a fejem és Louis felé fordítom a tekintetem.

- Mi? Ja, nem semmi baj...csak sóhajtottam.

- Hát jó...titkolózz csak Styles!- csipkelődik és rám vigyorog.

- Te se fejezted be a mondatod!- vágok vissza, de rögtön lehervad a mosoly az arcáról. Elfordítja a fejét és én most leginkább leharapnám a nyelvem amiért felhoztam ezt neki. Most már 100%, hogy nem fogja elárulni nekem, még ha tervezte, akkor sem.

- Semmi lényeges tényleg, baromságokon járt az eszem, ennyi.- rántja meg a vállát és rúg bele egy kis kavicsba ami épp a lába előtt hevert.

Soha nem gondoltam volna, hogy ennél jobban egy kavics helyébe tudnám magam képzelni, mint most. Én is Louis lábai előtt heverek, és ő, ha nem is szándékosan, de belém rúg minden egyes alkalommal, mikor az éj leple alatt átszökik hozzám.

Végig beszélgetjük a visszafelé utat, bár koránt sem olyan oldott a hangulat közöttünk, mint régen volt. 

***

A közös sétálgatásunk után újabb napok teltek el eseménytelenül és én már nem bírom tovább. Szükségem van Louisra, hiányzik az érintése, a csókja, az ölelése. Kell, hogy kitöltsön engem, érezni akarom a fogait, amik engem harapnak, az ajkait amik a bőrömet szívja, vörös foltot hagyva maga után, hogy jelezze mindenkinek, hogy ő itt járt. Azt a teljességet akarom, amit csak ő nyújthat nekem, senki más. 

A fellépésünk után mindannyian csöndben ülünk a kisbuszban, totálisan megsemmisülve, fáradtan, de bennem tombol az izgalom. Miután mindannyian elfoglaltuk a szobáinkat, elsietek tusolni és csak imádkozom, hogy nem fog elaludni, mire odaérek. Az öltözködéssel sem vesződök sokat, sőt egyáltalán nem foglalkozom a ruhákkal, egy-szál fürdőköntösben osonok át Louis szobájába. Mikor belépek, nem látok senkit az ágyon, se a kanapén, halkan lépdelek beljebb, szememmel Louis után kutatva, majd végül meghallom a víz csobogását. Elvigyorodom és az ágya mellé érve felveszem a telefont és tárcsázom a szobaszervizt  Egy ötlet rajzolódik ki a fejemben, rendelek egy kis olvasztott csokit és mellé sok-sok epret. Reménykedem abban, hogy ideérnek mielőtt még Louis befejezhetné a fürdést. Az ajtó elé állok és kikukkantva a folyosóra várom, hogy megjöjjenek, nem akarom, hogy a kopogást meghallja Louis, mert az elrontana mindent. Nem kell sokat várnom, már jön is a srác a lift felől és vadul integetek neki, hogy siessen. Megköszönöm neki és adok neki egy jókora borravalót, majd elhessegetem és betolom a kocsit. Magamhoz közel húzom, majd kilazítva a köntösöm övét végigfekszek az ágyon, pont időben, mikor Lou elzárta a vizet és pár perc múlva megjelenik. Csak egy törölköző van a dereka köré csavarva és nekem ennyi elég ahhoz, hogy felforrósodjon a vérem.

- Szia Lou. - megugrik a hangom hallatára és rögtön felém kapja a fejét elkerekedett szemekkel, de mikor meglátja, hogy csak én vagyok az, kissé megnyugszik.

- Harry a szívbajt hozod rám! Te mit...- elhallgat mielőtt még befejezné a mondatot, végigmérve rajtam.

- Téged vártalak, már azt hittem sosem jössz ki a zuhany alól.- vigyorodok el és megpaskolom magam mellett az ágyat. Szó nélkül sétál hozzám Lou és amint feltérdel a matracra, felülök és a tarkójánál fogva magamhoz húzom. Éhesen marok az ajkaira és nem megszakítva a csókot, hátradőlök a puha párnákra. Az alsóajkába harapva mosolyodok el és érzem ő is vigyorog. Elhúzódom tőle csak annyira, hogy a szemeibe tudjak nézni és megtámasztom a homlokom az övén. Mikor már nyomna vissza az ágyba, felemelem a karom és jelzek neki, hogy nem szabad. Lelököm magamról az ágy másik oldalára és fölé magasodom, átvetve a derekán az egyik lábam a csípőjére ülök és rávetem magam a nyakára, közben végigkaristolom az oldalát és mikor leérek a törölközője széléhez megállok. Még nem akarom levenni róla, legyen elég az, hogy rajtam sincs semmi és csak az választja el a csupasz testünket egymástól. Félek nem tudnám türtőztetni magam, pedig még el sem kezdtem azt amit terveztem.

Leemelem a csokit a kocsiról és kacéran a szemébe nézek és a mellkasára öntök egy keveset. Egy aprót belé harapok ahogy elkezdem lenyalogatni róla, végig tartva a szemkontaktust és tovább folytatom a kis játékot, majd átváltok az eperre. Mellé rakom a kis tálat és a fogaim közé veszek egy nagyobb darabot. Lehajolok hozzá és hagyom, hogy leharapja a kilógó darabot, majd egy csókban forrunk össze, majd megint egy kis csoki. Lejjebb csúszok a lábán, miközben takarítgatom le a mellkasáról az édességet és leszedem róla a törölközőjét. Felsóhajtok egy nagyot a látványra, ezt soha nem fogom megunni. De nem borítom be csokival, érezni akarom a természetes ízét, érezni akarom magát Louist. Arrébb pakolom a holmikat és még pár futó csókot hintve a hasfalára, megmarkolom a mereven álló tagját és finoman kezdem húzogatni rajta a kezem. Végig nyalok az egész hosszán és tétovázás nélkül kapom be addig ameddig csak tudom, ellazítva a torkom. A nyelvemmel masszírozva szívom és mozgatom rajta a fejem, amíg ő beletúrva a hajamba diktálja a tempót.

- Harry...nhh...elég lesz ahh....így elmegyek!- nyögi a szavakat és én elhúzódom egy utolsót nyalva rajta, hogy ne vesszen kárba egy cseppje sem az előváladékának. Felhúz magához és ellenkezést nem tűrően fordít magunkon és nyom a matracba. Türelmetlenül húzza szét a köntösöm és mar a nyakamra, miközben a lábaim közé furakszik és a combomba kapaszkodik. Meg sem próbálok halk maradni, hangosan nyögdécselve kezdek el a csípőmmel aprókat lökni és belemarkolok a lepedőbe. - Négykézlábra.- parancsolja és eszemben sincs megtagadni bármit is kér. Bár kissé belepirulok abba, hogy így teljes rálátása van mindenemre, de talán most még ez is csak olaj a tűzre. Körbe néz és egy pillanatra elgondolkozik, majd sejtelmese elvigyorodik és megragadja a csokis tálat. Összevonom a szemöldököm, mert nem tudom mire készülhet vele, hisz négykézláb vagyok, de mikor megérzem a nyílásomnál végigfolyni az olvadt csokit, majd rögtön utána Lou nyelvét, belefúrom a párnába a fejem, hogy tompítsa a nyögésemet. Érzem, hogy ég a fejem, kavarognak bennem az érzelmek és bele kell harapjak az öklömbe, hogy ne sírjam el magam, de ez most 100%-ban örömkönnyek lennének. 

Túlságosan jó, annyira hihetetlenül jó, de Louis még ezt is tudja fokozni azzal, hogy bedugja a nyelvét, ki-be járatva bennem. Kisvártatva megérzem magamban egy ujját, de ez közel sem olyan heves, mint amilyen eddig volt. Óvatosan csinálja, hisz mégiscsak közel két hétig nem csináltunk semmit, de ha tudom, hogy ilyen jó lesz, még két hetet is tudtam volna várni ezért. A harmadik ujjánál már én lököm bele magam az ujjaiba még többért könyörögve.

- Louuhh...már kész vahh...vagyok...gyere tehh...- nehezen formálom a szavakat. Lou még egy utolsó csókot nyomva a bejáratomra, mögém térdel és elhelyezkedik. Párszor végigsúrolja magát a lyukamhoz ezzel még inkább növelve bennem a türelmetlenséget. De elakad a lélegzetem mikor végre belém nyomul. Lassan tölt ki, centinként haladva amíg tövig bent nincs, vár egy kicsit, hogy szokjam a feszítést, majd teljesen kihátrál belőlem és erőteljesen visszalöki magát. 

Felsikoltok és megkapaszkodom az ágytámlába, Lou erősen szorít rá a csípőmre és nyög fel megkönnyebbülten. Nem tétovázik sokat, azonnal elkezd mozogni, erőteljeseket lökve a csípőjével, engem az őrületbe kergetve. Rádől a hátamra és átöleli a mellkasom, hátrafordítom a fejem és egy ügyetlen félcsókot váltunk. Behunyom a szemem és átadom magam az érzésnek, mikor Lou megragadva az egyik combom a hátamra fordít. Mikor lett ilyen erős ez a fiú, hogy csak így dobál engem, mint holmi rongybabát. Elhúzom a szám, mert a mozdulatban teljesen eltűnt belőlem Lou, de ez sem tart soká, mert ismét a lábaim között van már, és ha még lehetséges, még mélyebbre jut bennem. Végig karmolászom a hátát és közel húzva magamhoz, mélyvörös foltot csinálok a nyakára, több ponton is levezetve rajta a kéjt.

Nemsokára érzem a hasam alján növekedni a bizsergést, ahogy egyre közelebb érek az orgazmushoz. Louis is közel van, hallom a hangján és látom is rajta, ráfog az eddig kissé elhanyagolt férfiasságomra, lazán húzogatva rajta a kezét. Egyre gyorsulunk, összemosódik a szemem előtt a világ és Louis vállába harapva élvezek el a kezében. Pár erőteljesebb lökés után ő is belém élvez. 

Pár percig még így maradunk, fáradtan pihegve, ahogy próbáljuk összeszedni magunkat, majd legördül rólam Lou.

- Franc! - felé fordítom a fejem és kérdően tekintek rá.- Kiöntöttük a csokit az ágyra, most csupa ragacs lesz az egész.

- De nem épp a csoki miatt...- pillantok le a hasamra és a lábam közé. Most Louis sem viselt kotont, érzem ahogy folyik ki belőlem a magja.

- Hogy fogok itt így aludni?- nyög fel.

- Át is jöhetsz hozzám akár...ezt meg reggel elintéznék a takarítók.- jegyzem meg halkan, hisz attól még, hogy ilyen fergetegeset szexeltünk, semmi más nem változott közöttünk. Hülyeség volt egyáltalán felajánlani neki és már vissza is vonnám mikor felül és rám néz.

- Rendben, de előtte menjünk el fürdeni, ha nem akarjuk a tiédet is összekoszolni, na meg így végigmenni a folyosón...- elmosolyodik majd elindul a fürdő felé, de megáll és visszafordul- te nem jössz?

- Együtt?- kerekedik el a szemem, de ő csak felnevet.

- Csak nem most kezdesz el szégyenlősködni?

- Persze hogy nem! Csak azt gondoltam...mindegy.- felülök, de még remegnek a térdeim. 

- Bevigyelek a fürdőbe?- incselkedik, de csak vállba boxolom és elfordítom a fejem, hogy ne lássa, hogy elpirultam, akármilyen halványan is. 

Megengedi a vizet és a szivacsot fogva ráönti a tusfürdőt és elkezdi finoman mosni a hátam, majd szembefordulok vele és elborzadok.

- Mit látsz rajtam, hogy így fintorogsz?

- A nyakad, a vállad...- óvatosan végighúzom a nyakán az ujjaimat, mire ő felszisszen és én elkapom onnan a kezem, de ismét csak felnevet.

- Csak vicceltem! Egyáltalán nem fájt nyugi, csak hülyítelek.

- Én meg bevettem! Bunkó.- ráverek egyet a vállára és ő fájdalmasan felnyög.- Jaj ne haragudj!- váltok rögtön aggódásba, de megint elneveti magát, felnyögök és a homlokomra csapok.- Görény vagy Lou.

- Jól van na, ne haragudj.- átölel és magához szorít. Felgyorsul a szívverésem és kezdem kényelmetlenül érezni magam.- Mocsok mód felizgattál Harry, ugye tudsz róla?- duruzsolja a fülembe amitől kiráz a hideg. Ahogy még közelebb húz magához megérzem a merevedését a combomnak nyomódni. Az ajkaimra hajolva veszi őket birtokba ismét és nyom neki a hideg csempének. 

Take me home 1.rész

Ez egy újabb kis one-shot, viszont előre figyelmeztetek mindenkit, hogy felnőtt tartalom is van benne. Úgy olvasd, és kommentelj, hogy én előre szóltam.


Jó olvasást hozzá!



Minden egyik pillanatról a másikra történt, fel sem dolgoztam még rendesen azt, ami most körülöttem zajlik. Csak egy dolgot észlelek és az Louis szája az enyémen, erősen nyom neki a falhoz és öleli át a derekam. Ugyanolyan hevességgel csókolok vissza én is, átvetve a karom a nyakán, szorosan magamhoz ölelve.
Liam születésnapját ünnepeltük, mindenki ott volt aki számított, azaz csak mi és a staffosok akik a turné alatt nekünk dolgoznak. Egy hónapja kezdődött meg a turnénk és még hátra van belőle 8 hónap. Megannyi állomás, megannyi város, persze megállás nélkül. Sajnáltam Liamet, hisz nem volt mellette a barátnője, sem a családja, de legalább mi igen. Ameddig emlékszem rá, fergeteges volt a buli, rengeteg pia csúszott le a torkomon, rendesen a pohár fenekére néztünk mindannyian.

Most itt vagyok Louisszal a hotelszobámban és csókolózunk, benyúl a pólóm alá és a nyakamra térve erősen megszívja az érzékeny bőrt. Mintha elbizonytalanodna egy időre, mikor végig simít a mellkasomon, de végül egy mozdulattal megszabadít a felesleges ruhadarabtól. Halkan sóhajtozva nyugtázom a tevékenységét a mellbimbómon, majd meghallok egy kisebb kuncogást.

- Négy mellbimbód van.- vihog tovább. Megforgatom a szemem és csak elmosolyodom azon mennyire idióta tud lenni néha. De lehervad az arcomról a mosoly mikor érzem a merevedését nekifeszülni a combomnak. Lassan kezdi összedörzsölni az ágyékunkat, mély lélegzetet véve hunyom be a szemem, hogy átengedjem magam az érzésnek. Kicsatolja az övem és térdig letolja a nadrágom és már boxeren keresztül simogatja a tagom. Egyenetlenül véve a levegőt, az ajkamba harapok és próbálok csendes maradni. Majd elhúzva a faltól az ágy felé tol, megbotlom hátrafelé menet a nadrágomba, de szerencsére az ágyon landolok. Louis mellém térdel, átvetve az egyik lábát rajtam előre hajol és ismét egybeforrnak ajkaink. Most rajtam a sor, hogy vetkőztessem, de az elfogyasztott alkohol mennyiségtől kissé koordinálatlanok a kezeim, de végül sikerül nekem is elérnem, hogy mindketten csak alsóneműben legyünk. Végig simítva a lábán, a boxere alá nyúlva cirógatom meg lágyan, csak súrolva a merevedését. Összeszorítja a szemét és finoman lök egyet a csípőjével.

- Harryhh...- suttogja, és én csak elvigyorodom.

- Türelmetlen.- de még mielőtt tiltakozhatna, megmarkolom határozottan és lassan kezdem el húzogatni a kezem rajta. Szaggatottan veszi a levegőt, de még annyira tudatánál van, hogy ő is lenyúljon az enyémhez és kezdje el masszírozni azt. Hátrébb csusszan az ölemben, egy pillanatra elengedjük egymást, csak hogy végleg megszabaduljunk a felesleges textiltől. Eltolom Louis kezét és mindkettőnket a markomba fogom és kezdem el pumpálni. Összemosódnak a sóhajok és a nyögések, a homlokomat Louiséhoz támasztva gyorsítok a tempón.

- Mindjárt...Harry...mindjárt.- leheli Louis az ajkaimra. Nem hazudott, csak pár mozdulat és már magamon érzem forró magját, ahogy végig folyik az ujjaimon. Nekem se kell sok, követem én is, végig fut a gerincemen az orgazmus. Pihegve eresztem le a kezem és hajtom le a fejem a párnára. Beletúrok a hajamba és egy elégedett sóhajt eresztek meg. Louis leheveredik mellém és felém
fordulva elvigyorodik.

***

Egész nap kerüljük egymást Louisszal, túlságosan kínos lenne azok után miután egymás mellett keltünk fel reggel, de ezzel még nem is lenne semmi gond. A probléma ott kezdődött, hogy anyaszült meztelenek voltunk, és mindkettőnket itt ott tarkítottak a harapás és szívás nyomok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem emlékszem semmire, mert igenis rémlik pár dolog. A szanaszét dobált ruháink sem sejtettek jobbat. De nem láttam sehol óvszert, és nem is érzem magamon azt, hogy bármi változás lenne altájon.
Észrevették a fiúk is, hogy alig szólunk egymáshoz, és mikor az egyikünk belép a szobába a másikunknak hirtelen dolga akad. De nemsokára megkezdődik a
koncert, ott már talán könnyebb lesz, nagy a színpad és a rajongók lekötik majd a figyelmünket. Érzem, hogy valaki megkocogtatja a vállam, kicsit megugrok és felé fordulok.

- Nyugi, csak én vagyok.- áll velem szembe Liam. Elmosolyodom és nézem őt egy darabig, várva, hogy folytassa, de nem úgy fest, mint aki egyhamar megszólalna.

- Igen?

- Mi bajod van?- szegezi nekem a kérdést.

- Nekem mi a bajom? Te jöttél ide hozzám.- nyílnak tágra a szemeim. Karba tett kézzel áll előttem és mér végig bosszúsan.

- Egész nap úgy viselkedtek Louisszal, mint akik szellemet láttak vagy legalábbis egymás mumusai lennétek.- nagyot sóhajtok és dörzsölöm meg a homlokom.

- Csak nem vagyunk a legjobb passzban.- rántom meg a vállam.

- Borzalmasan tudsz hazudni Styles.- jegyzi meg gúnyosan. Nagyot sóhajtva fordulok el tőle.

- Tényleg nem történt semmi, nincs semmi bajom.- már kezd idegesítővé válni az akaratossága.

- Ha te mondod, de ha bármiről akarsz beszélni akkor tudod hol keress!- szorítja meg a vállam és kimegy az öltözőből. Megtámasztom a fejem az asztalon és beletúrok a hajamba. Már csak az kellene, hogy Liam megtudja és az egész banda ezen csámcsogjon. Nem arról van szó, hogy nem bízom meg Liamben, csak egyszerűen ez a téma túl kényes.
A koncert viszonylagosan felszabadultan zajlik. Mindannyian bohóckodunk a színpadon és kezdek feloldódni Louis mellett, bár a görcs a gyomromban nem szűnik meg.
Miután elköszöntünk a rajongóktól, meghajolunk, megérzem Lou szorítását a csuklómon. Felé pillantok és ő csak mosolyog rám, mindig is szerettem amikor Louis mosolyát, mikor olyan nagy a vigyora, hogy már alig lehet látni a szemeit. Azokat a gyönyörű igaz kék íriszeket, amik ékkőként ragyognak az arcán. Megnyalom a kiszáradt ajkaim és visszamosolygok rá, ő rám kacsint kacéran. Mielőtt még bármit tehetnék felegyenesedik és leszalad a színpadról, a többiek követik őt. Apró fáziskéséssel, de én is elindulok utánuk.
Mintha semmi nem történt volna, ismét hülyéskedünk egymással, ami egyszerre nyugtat meg, és húzza össze a gyomrom.
A turnébuszon mindenki el van foglalva a saját dolgával, vagy tévét néz vagy épp zenét hallgat. Én a telefonommal babrálok folyamatosan, elolvasom a twitter üzeneteimet és némelyikre válaszolok is.

- Van egy szabad perced?- hallom meg Lou hangját, megugrok a hirtelen megszólításra, de bólintok egyet.

- Persze! Gyere csak.- lezárom a telefonon és az éjjeliszekrény tetejére rakom. Lassan lépdel az ágyam mellé és ül le a szélére, megköszörüli a torkát és szólásra nyitja a száját, de nem jön ki hang belőle. Becsukja, majd újra kinyitja, láthatóan vívódik önmagával, mintha keresné a megfelelő szavakat.

- Nyögd már ki Lou.- már engem is kezd feszélyezni. Ma már sokadjára érzem a kellemetlen görcsöt a gyomromban növekedni.

- Azon gondolkoztam ami...tegnap történt...- már nyitnám a szám, de feltartja a kezét és belém fojtja a szót.- ne szólj bele, engedd, hogy befejezzem!- összeszorítom az ajkaim és beleegyezően bólintok.- Szóval, gondolkoztam és arra jutottam, hogy igazából egyáltalán nem bántam a dolgot. Ne értsd félre, nem lettem meleg, csak hát ugye vannak szükségleteink, de ez a turné 9 hónapig tart és nem lesz mellettem Eleanor. - nagyot sóhajtva túr a hajába és helyezkedik el kényelmesebb pózba.- Csak arra akarok kilyukadni ezzel, hogy talán nem lenne abban semmi...megvetni való, ha néha talán...tudod...- idegesen harapdálja a száját.- egymásnak...- kérlelően pillant rám, gondolom nem akarja befejezni a mondatot. Bólintok, hogy értem mire céloz, de még nem fogtam fel. A legjobb barátom arra kér, hogy alkalmanként verjük ki egymás farkát. Érzem, hogy szárad ki a szám és izzadni kezd a tenyerem.- Mondj valamit Harry...- nyögi, de nem tudok mit mondani.

- Hát...én- ekkor hirtelen felpattan mellőlem és elindul kifelé.

- Felejtsük el ezt, mindegy! Teljes őrültség volt ezt az egészet felhozni. Egy idióta ötlet volt, sajnálom. Biztos csak a fáradtság teszi vagy nem tom, megbolondultam.- hadarja el egy szuszra. Megragadom a kezét és visszahúzom.

- Nyugi Lou, maradj...- nagyot nyelve folytatom- benne vagyok.

- Tényleg?!- mereszti rám a szemeit, keresve rajtam a jeleket, hátha csak viccelek, de nem, komolyan gondoltam. Végül is én biszexuális vagyok, bár inkább a férfiakhoz vonzódom jobban. Csak meglepett, hogy a nagyon is hetero legjobb barátom ilyesmire kér.

- Soha nem voltam komolyabb.- félénken elmosolyodik és bólint egyet.

- Akkor ezt...megbeszéltük...?- bólintok én is- Remek!- és ezzel magamra hagy.


***


Louis és én remekül megvagyunk, szinte már annyira jól, mint még anno az X-factor házban. Liam sem akar lyukat égetni a hátamba, minden a normális kerékvágásban van. Egy apró dolgot leszámítva.
Érzem a matracomat finoman besüppedni mellettem és meghallok egy nagyon halk suttogást.

- Csak én vagyok, Louis.- a hátamhoz simul és érzem a merevségét a combomhoz nyomódni. Mély lélegzetet véve fordulok meg és hajolok hozzá közel. A kezembe véve az arcát, az ajkaira tapasztom a sajátom. Nem tudom, hogy ezt most hogyan fogadja, hisz erről nem volt szó, de múltkor sem bánta, talán most sem fogja, ezúttal alkohol nélkül. Nem hajol el, de nem is csókol vissza, mint egy megszeppent tinédzser, akinek ez az első csókja. Nem akarom erőltetni azt, amit ő nem akar ezért elhúzódom tőle, de rögtön a vállamon érzem a kezét, ahogy visszahúz és megcsókol. A pólója alá csúsztatom a kezem és fedezem fel a puha bőrt az ujjaim alatt, amíg ő félénken és bizonytalanul szorítja a felkarom. Ha nem épp Louisról lenne szó még egészen elragadónak és aranyosnak találnám, de mivel róla van szó, nem érzem helyesnek a gondolataim.
Perceken belül felforrósodik köztünk a levegő, nagy hévvel szabadulunk meg a nadrágjainktól.
A nyögéseink összemosódnak, ahogy gyorsabbra veszem a tempót,
egymás nevét sóhajtva élvezünk el.


***


Már elvesztettem a fonalat, nem tudom melyik városban, melyik államban lehetünk, de most itt több időt fogunk tölteni, mint a szokásos egy nap. Egy kibérelt kis házban lakunk most, hogy végre kicsit otthonosabban érezzük magunkat. Elegem is volt már a buszból és a hotelekből, a sikítozó lányoktól. Bár mindent most egy kicsit jobban fogadok, türelmesebb lettem, pedig mindenki ilyenkor kezd feszültebbé válni.
Kiveszek a hűtőből pár tojást és rántottát csinálok belőle. A kedvenc bandám egyik régebbi számát dúdolgatva kavargatom a tojást a serpenyőben.

- Korán reggel már ilyen vidám vagy?- szólal meg rekedtesen Zayn mögöttem. Hátrafordulok és rávigyorgok.

- Kérsz tojást?

- Nem köszi, majd csinálok magamnak egy kávét.- dörzsölgeti a szemét. Olyan kis aranyos, mint egy nagyon nagyra nőtt kisfiú.

- Hagyd csak, megcsinálom én!- és már ugrom is bekapcsolni a vízforralót. Nem sokára kidugja a fejét Liam és Niall is, őket is megkínálom reggelivel. Sürgök forgok a konyhában és elmosom az edényeket.

- Reggelt...- megfordulok és ha lehetséges még nagyobbra szélesedik a mosolyom. Kellemes bizsergés fogja el a gyomrom.

- Jó reggelt Lou! Kérsz valamit reggelire?- csak egy fejrázást kapok és leül a kanapéra. Elkalandozik a szemem a testén, teljesen megfeledkezve arról, hogy folyik a csap és én bedugtam a lefolyót. De mikor a kezem eléri a víz amit a pulton támasztottam meg, felriadok a bambulásból elzárom a csapot. Kis híján elárasztottam a konyhát, befejezem a mosogatást és én is csatlakozom hozzájuk.

- Ma mit csinálunk?- szólal meg végül Niall, megtörve a csendet a szobában.

- Fotózás és egy interjú azt hiszem.- felel Liam. Mindenkiből kitör egy egyhangú nyögés a hír hallatára, de én nem bánom. Már csak kevesebb, mint 5 hónap van hátra, már majdnem túl vagyunk a felén. Hamar el fog repülni az idő, és bármilyen fura is, engem elszomorít.

- Hánykor indulunk?

- Arról fogalmam sincs, de van egy érzésem, hogy nemsokára, úgyhogy én most megyek is, készülődök.- pattan fel Liam, nyomában a két fiú. Louis és én kettesben maradunk, és a bizsergés a hasamban felerősödik. Csendben ülünk egymás mellett és én a kezeimet bámulom.

- Nekünk is menni kéne, nem lenne jó ha elkésnénk.- mosolyog rám és bök oldalba. Fájóan nyilall a szívembe a boldogság, amit a mosolya idézett elő. Egy aprót biccentek és felállok, bemegyek a szobámba és az ágyamba vetődök, átölelem a párnám és fülig ér a vigyorom. Annyira ostobán érzem magam, hogy ilyet vált ki belőlem, de a múltkori éjszakai kalandunk, mikor kicsit tovább mentünk a szokottnál, okozza ezt. Akkor is kicsit többet ittunk a kelleténél, vagyis ha pontos akarok lenni, Louis ivott sokat, én inkább csak becsiccsentettem. Fogalmam sincs mi járhatott az eszemben mikor megkértem őt arra, hogy menjen tovább. De nem bántam meg, csodálatos volt, kedves és törődő. Közelebb éreztem őt magamhoz, mint eddig valaha bárkit.
Felülök és a bőröndömben turkálok pár hordható holmiért. Bár feleslegesen igyekszem, mert úgy is teljesen mást fognak ránk adni.
Egy óra múlva már a kocsiban ülve indulunk el a stúdióba. Kissé izgatott vagyok, hogy vajon ki mellé kell majd állnom, miben leszünk. Nem tart sokáig az út, hamar megérkezünk. Már várnak ránk és egyből a sminkesek elé tolnak minket.


***


Finom simogatásokra ébredek, a kéz irányába fordulok és kinyitom a szemem. Szembetalálkozom a kék íriszekkel, amik még ebben a sötétben is visszaverik a Hold gyér fényét. Elmosolyodom és az arcára simítom a tenyerem.

- Szia.- suttogom és összeérintem az ajkainkat.

- Szia.- sóhajtja a számra. Felgyorsul a szívverésem, ahogy felém magasodik és a lábaim közé helyezkedik. Átölelem a nyakát és belemosolygok a csókba. Attól féltem nem fog többet jönni, mindazok után ami a múlthéten történt. De nagyon örülök neki, hogy most itt van és engem csókol. Elszakadva az ajkaimtól lefelé halad a nyakamon a puszikkal, végig karistol a fogával a kulcscsontomon, felszisszenek az édes fájdalom hatására. Ajkai közé véve a mellbimbómat beleharap és erősen megszívja azt. Végig harapdálja az útját az alhasamig, és belenyal a köldökömbe. Beletúrok a hajába és önkéntelenül is lejjebb tolom, de rögtön elengedem.

- Ne haragudj...- könyökölök fel idegesen.- Csak reflexből jött...

- Semmi gond.- vigyorodik el. Visszadönt az ágyra és folytatja felfedező útját. Beleharap az alhasamon levő bőrbe.

- Dagi...- suttogja és még szélesebb lesz a vigyora.

- Nicsak ki beszél!- ülök fel és rántom magamhoz. Csókkal fojtom belé a szót és nyomom magam alá. Leszedem róla a felsőjét és lecsapok a nyakára. Erősen megszívom, vörös foltot hagyva magam után, de ez izgat most a legkevésbé. Én jóval türelmetlenebbül teszem meg az utat lefelé a mellkasán és belecsípek a pocijába.- Te dagibb vagy mint én.- kuncogok és mielőtt válaszolhatna, a boxerének gumija alá nyalok. Az arcomhoz nyomódik a forró férfiassága, ami kikandikál az alsójából. Lehúzom róla a nadrággal együtt a zavaró textilt, ami elrejti előlem őt. Megmarkolom és párat húzok rajta mielőtt kidugnám a nyelvem és belenyalnék a kis nyílásba a makkja csúcsán. Érzem az édeskés előváladékot a nyelvemen.

- Baszki Harry...- nyögi és a vállamba kapaszkodik. Végignyalok a hosszán, majd nem tétovázom tovább, egyből bekapom az egész hosszát, ameddig csak tudom. Belemélyeszti a húsomba a körmeit, kiereszt egy mély elégedett nyögést és elhelyezkedik, hogy kényelmesebben feküdjön és eközben tudjon engem figyelni. Feszélyez az, hogy azt nézi, ahogy én leszopom, de egy részt mocskosul felizgat. Lenyúlok saját magamhoz és kezdem el masszírozni a tenyeremmel az ágyékom. - Harry..

- Hmm?- nézek föl rá. Nagyot sóhajt és harap az ajkába, majd halkan folytatja.

- Ma is...lehetne?- kiveszem a számból és megtörlöm a szám szélét.

- Mit?

- Azt...- nem igazán értem, ha csak rébuszokban beszél. De nem kell sok, mire leesik, hogy mire céloz, enyhén elnyílik a szám a meglepettségtől. Nem gondoltam volna, hogy még akarja, vagy egyáltalán ő fogja nekem feltenni a kérdést. De észreveszem, hogy túl sokáig bambultam el. Gyorsan bólintok egyet, nehogy meggondolja magát. Int egyet, hogy jöjjek fel hozzá, átvetem az egyik lábam a derekán. Lehúz magához egy csókra, de annyira fura, mégis izgató egyben, hiszen épp az imént volt a számban a farka. De nem látom rajta, hogy undorodna a dologtól, belemarkol a fenekembe és a nyílásomhoz dörzsöli magát. Fel-le liftezik a gyomrom az izgalomtól, én is elkezdtek piciket lökni. Legutóbb is saját magam tágítottam ki, úgyhogy elhúzódva Louistól, megnyalom az ujjaimat, benyálazom őket alaposan. Lassan vezetek egy ujjat magamba, és felnyögök az érzéstől. De megragadja a csuklóm és elhúzza a kezem.

- Had...Had csináljam én.- ma tele van meglepetésekkel, bólintok.- Állj négykézlábra.- magabiztosan cseng a hangja. Teljesítem a kérését, de alig kapok levegőt, a torkomban dobog a szívem. Mögém térdel és nemsokára megérzem a bizonytalan kezeit magamon. Óvatosan készít elő, kicsit ügyetlen, de első alkalomnak tökéletes.

- Már jó lesz Lou, most már gyere te. - nyögöm türelmetlenül. Felgörgeti magára az óvszert, finoman nyomul előre bennem. Mikor már tövig bennem van, vár pár percet, hogy szokjam a feszítést. Nem is kell sokat várnia, lökök egyet a csípőmmel , elkezd mozogni bennem, a derekamba kapaszkodva gyorsul a tempó.
Nem tart sokáig, mindketten túlságosan hevesek voltunk. Csak pár pillanattal később élvezek el mint ő, leheveredik mellém és próbáljuk visszanyerni a normális lélegzetünket. Kedvem lenne hozzábújni, de nem merek közeledni felé, félek eltolna magától. Már lassan csukódnak le a szemeim, mikor felül mellettem és egy puszit nyomva az arcomra kimegy a szobából.

Ürességet érzek a mellkasomban, tátongó ürességet. De túl fáradt vagyok ahhoz, hogy most törődjek ezzel. Az oldalamra fordulva takarózom be jobban, és azonnal elnyom az álom.

Silhouette 10.fejezet [Vége]

Tegnap a vihar miatt elment a netem, nem tudtam feltölteni az új részt.
Sajnos elértünk a kis történetünk végéhez:( tudom hirtelen jött, de így éreztem a legjobbnak. De ne aggódjatok jó sok ötletem van amit megszeretnék írni, addig is jó olvasást!
Köszönöm, hogy eddig kitartottatok a történet mellett.<3



- Nagy hülye vagy!- felkapom a fejem és felnézek Liamre, összevonom a szemöldököm és értetlenl nézek rá.

- Tessék?

- Jól hallottad! Egy barom vagy, ha pár kövér kopasz faszi miatt eldobod magadtól a szerelmet, akkor meg is érdemled, hogy boldogtalan legyél!- ezzel faképnél hagy és bemegy.

- Neki most mi baja van?- nézek a többiekre, de senki nem válaszol.

- Gyere menjünk be.- veregeti meg a vállam Niall és együttérzően rám mosolyog. Egyáltalán nem értem miért viselkedik velem így Liam. Épp eléggé meg vagyok viselve, nem kell még egy lapáttal rátenni.

- Hallo?...Igen itt van mellettem. Rendben.- felém fordul Zayn és lerakja a telefont.

- Ki volt az?

- Paul, hazahozza Harryt, már úton vannak a repülővel. A magángépen jönnek, mert nem akar ügyet csinálni a dologból és arra kért, hogy vigyázzak rád, hogy nehogy te is megbolondulj.- kuncog és felmegyünk a szobáinkba.

- Nyugodj meg semmi hülyeség nem forog az agyamban.

- Ajánlom is!


***


Az ablaknak támasztom a fejem és onnan bámulok ki a felhőkre, érdekel vajon milyen érzés lehet ráülni, ha az egyáltalán lehetséges.

- Meddig fogsz duzzogni?- nem nézek Paulra, csak egy nagyot sóhajtok és lejjebb csúszok az ülésen.

- Nem duzzogok.

- Persze, én meg anglia királynője vagyok.

- Ohh, felség!- fordítom felé a fejem és meghajolok.

- Nagyon vicces vagy, de ugye tudod, hogy most neked kéne nekem pitizni.

- Ugyan miért kéne?- lehet ezt már nem kellett volna megjegyeznem, mert látom Paul fején, hogy vörösödik.- Jó sajnálom, ne haragudj egy seggfej vagyok.- nagyot sóhajt és tölt magának whiskyt.- Nekem is tölthetsz.

- Na meg a nagy francot! Azt sem tudom, hogyan maradt abba a piálásod, de nem én leszek a aki visszarángat belé.

- Mikor egy kórházban ébredsz fel azzal, hogy majdnem elvesztetted a lábad elfagyás miatt, hát nagy kérdéseket ébreszt az emberben, hogy beakar-e még rúgni.

- Érthető...viszont annyit még mindig el kell mondanom, hogy feltudtam volna robbanni, mikor eltűntél, és csak a 8 órás repülőútnak köszönheted, hogy még nem téptem le a fejed.- csak bólintok, nem akarom megint elszólni magam, így is nagy csávában vagyok, de mégis azt kívánom, hogy örökké tartson ez az út. - Áruld már el nekem mi miatt döntöttél úgy, hogy elszöksz?- felnyögök és beletúrok a hajamba, reméltem, hogy nem kérdezi meg, mert semmi hazugság nem jut az eszembe, ami most jó lehetne, ahhoz túl jól ismer engem. Megbízom benne, szinte már a második apámnak tekintem őt, de nem tudom vajon jó ötlet lenne elmondani neki.

- Túl nagy volt a nyomás, besokalltam, sajnálom.- jobb lesz így, nem kell mindenről tudnia.

- Ha nem akarod elmondani, akkor mondd azt, de többet ne forduljon elő, bármi is váltotta ki ezt nálad rendben, mert akkor nem úszod meg csak ennyivel.

- Oké.- hálás vagyok neki, hogy nem faggat tovább. Ránézek az órámra és elhúzom a szám, egy óra múlva megérkezünk.


***


Halk kopogásra leszek figyelmes, kiveszem a fülhallgatóm és lerakom a könyvem.

- Gyere csak be!- lassan nyílik az ajtó és Niall dugja be rajta a fejét.

- Harry megjött, gondoltam szólok.- görcsbe rándul a gyomrom, amint meghallom a nevét. Nagyot sóhajtva harapok a számba, kerülget a sírás, de már összeszedtem a gondolataimat, tudom mit fogok neki mondani, csak azt nem tudom, hogyan fogja fogadni. Felülök és megigazítva magamon a ruhát Niall után megyek. A többiek már mind körbevették és együtt cukkolják őt, de mikor mi is odaérünk megfagy a levegő.

- Azt hiszem bedugva hagytam a hajvasalót, megyek megnézem.- hadarja Zayn és eltűnik a szemünk elől, nyomában Liammel.

- Segítek neki, gyere te is Niall.- int neki és nemsokára kettesben maradunk Harryvel.

- Mennyi ember kell egy hajvasalóhoz?- nevetek fel zavartan, hogy oldjam a feszültséget, de Harry nem mond semmit, csak néz rám, majd elfordul és elindul a másik irányba, de megfogom a csuklójánál fogva és visszahúzom.- Várj, kérlek ne menj el.
- Mit akarsz?- bánt, hogy ilyen közönyös velem, de most csak lesöpröm magamról, hisz minden joga meg van ahhoz, hogy így beszéljen velem.

- Beszélnünk kell.

- Eleget hallottam tőled Louis, nem kell többször elmondanod, elsőre is tökéletesen megértettem!

- Végighallgatnál Harry? Nem is tudod mit akarok mondani!- csattanok fel és megszorítom a karját, majd összefonom az ujjainkat.

- Van sejtésem róla.- forgatja meg a szemeit és elakarja húzni a kezét, de nem engedem, helyette még közelebb húzom magamhoz és felpipiskedve megcsókolom. Felnyög a meglepettségtől és én a pillanatnyi összezavarodottságát kihasználva átcsusszantom a nyelvem a szájába, elmélyítve a csókot, de nem viszonozza. Egy ideig próbálkozom még, csókolgatva, szívogatva, harapdálva a száját, de semmi reakció. Nagyot sóhajtva húzódom el tőle és nézek mélyen a szemeibe.

- Miért nem csókolsz vissza?- olyan üres a tekintete. Rég volt mikor ilyen közel voltunk egymáshoz, mármint mikor végre odafigyeltünk egymásra. Eltávolodtunk, vagyis inkább csak én távolodtam el tőle, borzalmasan érzem magam, hogy cserben hagytam őt, hisz mégiscsak a legjobb barátom, hiába voltam szerelmes belé. Annyira féltem a saját érzéseimtől, hogy inkább magára hagytam őt, mintsem hogy szembe kelljen néznem vele, és ez lett mindennek az eredménye. Idejét sem tudom mikor nevettünk utoljára együtt igazán, vagy mikor töltöttünk el huzamosabb időt együtt.

- Az utolsó csókunknak sem lett jó vége, amúgy is van barátnőd akivel együtt akarsz lenni nem?

- Már nincs senkim Harry.- elkerekednek a szemei és értetlenül bámul rám, majd összevonja a szemöldökét és haragosan válaszol.

- Ne merészelj hazudni nekem Louis, nem szép dolog más érzéseivel játszadozni!

- Nem hazudok, téged szeretlek! Idő kellett mire rájöttem, hogy senkit nem tudok átverni azzal, hogy Elivel boldog vagyok. Így is túl sokáig bántottalak téged, jóvá akarom tenni tenni a hibáimat. Amit mondtam neked mielőtt elmentél volna, komolyan gondoltam.- fájdalmasan rándul meg az arca, de tovább folytatom mielőtt még félreértené.- De mikor nem találtak téged sehol, és kiderült, hogy hazamentél, ráébredtem arra, hogy mekkora önző seggfej voltam és mennyire megbántottalak. Be voltam, sőt még most is be vagyok attól rezelve, hogy vajon mit fognak rólunk gondolni az emberek, de már nem érdekel. Veled akarok lenni Harry, de ha te már nem, azt is megértem.- halkulok el a végére és lesütöm a szemeimet.

- Nem hiszem, hogy jóvá tudnád tenni bármikor is amit tettél velem, még ha akaratlanul is tetted.- legszívesebben elrohannék, nem akarom végighallgatni, ahogy elutasít, de megérdemlem, hogy most én is átéljem azt amit ő.- De ha komolyan szeretsz, és velem akarsz lenni, talán együtt csinálhatnánk új, szebb emlékeket, amivel mindezt elfelejtetnéd velem.- felnézek rá, és kutatom az arcán a jeleket, hátha csak viccel velem, de nem látok semmi egyebet, csak azokat a gyönyörű smaragdzöld íriszeket, amik belelátnak a lelkemig.

- Mindezek után te képes lennél megbocsátani nekem? Szörnyű dolgokat tettem, borzalmas vagyok és csak bántottalak.

- Leakarsz beszélni magadról?- nevet fel.

- Nem, dehogyis. Soha! Csak nem erre számítottam, ésszerűbb lett volna elutasítanod.

- Hát még pont szerencséd, hogy nincs egy csepp eszem sem, ha rólad van szó.- mosolyodik el kedvesen és a tarkómra csúsztatva a kezét közel húz és lágy csókot hint a számra. Átölelem a nyakát és elhúzódom tőle épp csak annyira, hogy utána még szorosabban átöleljem.

- Szeretlek Hazza.- suttogom a szájára.

- Én is téged.- szorosan öleli át a derekam. Majd tapsolást hallunk, a hang irányába kapjuk a fejünket, de rögtön elmosolyodunk.

- Éljen a boldog pár.- törölgeti a szemét Zayn, műsírást imitálva. Továbbra is Harry nyakát ölelve bújok hozzá közelebb.

- Már azt hittem nem jöttök végül össze!- mosolyog Liam és veregeti meg Harry vállát.

- Én meg már azt hittem drog problémáid vannak!- mindannyian hátranézünk és megfagy egy pillanat alatt a levegő körülöttünk.

- Paul...-nyögöm ki, de nem engedem el most sem Harryt, most bocsátott meg nekem, nem akarom máris megbántani őt. -Figyelj...

- Ne magyarázkodjatok, így is úgy is észrevettem volna. Eddig is láttam mára jeleket, de nem hittem volna, hogy végül tényleg összekerültök, de addig míg nem csináltok belőle hírverést, én nem bánom.

- Köszi.- szólal meg végre Harry és egy puszit nyom a homlokomra.


***


Végre este az ágyban fekve a mellkasára hajtom a fejem és simogatom a csupasz hasát, bárgyú vigyorral az arcomon.

- Sokkal jobban fogadták, mint gondoltam volna.- suttogom. Felhúz magához Harry, a lábai közé fekve
könyöklök az oldalán és dörgölöm össze az orrainkat.

- Bármeddig tudtam volna rád várni, ha tudom, hogy végül mellettem kötsz ki, ugye tudod?

- De nem kell többé várnod, itt vagyok.- csitítom. Látom rajta, hogy megviselte az egész, nem tudom mikor tér vissza a csillogás a szemébe, de mindent elfogok követni annak érdekében, hogy ismét az a felhőtlenül boldog, szeleburdi Harry legyen akit megismertem.

- Ígéred?

- Ígérem.- lehajolva hozzá nyomok egy csókot az ajkaira, majd melléfekszem és szorosan átölelem és többet nem eresztem.

Silhouette 9. fejezet

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, nagyon nagyon elvagyok havazva...
Jó olvasást!



Túl hamar érkezünk haza, anya egész úton nem szólt hozzám, bár nem éreztem azt, hogy ideges lenne, csak szimplán ignorál. Mivel nincs nálam még semmi holmi, így csak besétálok a házba és leülök a kanapéra. Anya leül a velem szembe levő fotelba és megkezdi a monológját.

- Harry Edward Styles! Szerinted okos döntés volt eljönnöd ide egy turné kellős közepén? Remélem nagyon jó.

indokod van arra, miért hagytad cserben a bandát és a rajongóidat. Paul engem hívott teljes pánikban, hogy eltűntél! A fiúk aggódtak, hogy talán elraboltak téged! Nagyon felelőtlen dolog volt amit most tettél fiam!

- Anya...kérlek, hallgass végig. Nem akarom elmondani az okát, nem értenéd! De azt viszont meg kell értened, hogy számomra ez volt a legjobb abban a helyzetben amiben voltam.

- Ohh sajnálom, hogy nem vagyok elég ahhoz, hogy megértsem a problémáid!

- Nem! Nem, nem arról van szó! De félek megutálnál, ha megtudnád.

- Harry...- átnyúl a dohányzóasztalon és a kezébe fogja az enyémeket. - Bármit is tettél kisfiam, én szeretni foglak! Nekem elmondhatsz bármit, soha nem foglak tudni megutálni!- mosolyog rám kedvesen és megszorítja a kezem.
Elgondolkozom egy pillanatra, talán tényleg jó lenne, ha valaki tudná, ha valakivel megbeszélhetném ezt az egészet.
Nagy levegőt veszek, ès kifújom az orromon aztán a szemeibe nézek.

- Meleg vagyok. - feltartom a kezem, mielőtt még közbevághatna. - És szerelmes vagyok Louisba.

- Ohh babám, gyere ide!- átül mellém és szorosan átkarol. - Elsősorban, mindig is tudtam, hogy meleg vagy szivem. - nyom egy apró puszit a halántékomra. - De az, hogy épp Louis a szíved választottja...hazudnék, ha azt mondanám, nem sejtettem, hisz ismerlek nagyon jól! De reméltem, hogy nem lesz igazam, főleg mikor barátnője lett. De az élet megy tovább kicsim, biztosan találni fogsz egy kedves fiút, aki majd viszonozza az érzelmeidet! Megérdemled a boldogságot. - könnyek szöknek a szemembe anyám szavaitól. De erőt véve magamon folytatom.

- Louis viszont szeret. Csak...ő nem akarja felvállalni, fél attól, hogy mi lenne velünk azután miután kiderül a dolog.

- Érthető...

- De én nem is akartam nyilvánosságra hozni! De még így sem lehetünk együtt, meg sem akarta próbálni velem a dolgot. Titokban tarthattuk volna. - érzem a finom simogatást a karomon. Letörlöm az arcom, mert nem akartam sírni, nem akarok sírni miatta többet!

- Akkor ő nem érdemel meg téged! Egy csodálatos fiú, azaz már férfi vagy! Bárki lenne Louis helyében, de ha ő nem meri felvállalni az érzéseit, azon egyikünk sem változtathat, csak ő maga. Maradj csak itthon, majd megbeszélem Paullal a dolgokat. Pihenj kicsim, addig csinálok neked egy jó meleg teát, jó?- bólintok és egy csókot nyomok az arcára és felmegyek az emeletre, a gyerekkori szobámba.
Szinte minden ugyanúgy áll, ahogy emlékeztem rá, csak az ágyam tűnt nagyobbnak mikor utoljára itthon voltam. Végig fekszem rajta, de lelóg róla a lábam, és végre, hosszú idő után felnevetek. Hangosan, szívből jövően nevetek.
Egy roncs vagyok, de nagyon jól esik itt lenni, csend van és béke. Pár pillanat múlva anya dugja be a fejét az ajtón.

- Itt a tea szivem, én telefonálok egyet. - rakja le az éjjeliszekrényemre a bögrét, majd ki is megy.
A takaró alá dugva a fejem elalszom, kipihenem a repülőutat.


***


A könnyeimmel küszködöm mikor leszállok a repülőről, Harry nélkül.
Nincs most kedvem taxiba szállni, inkább sétálva teszem meg a visszautat. Imádkozom azért, hogy ne ismerjen fel senki. Semmi kedvem, hogy ilyen állapotban bárki is lásson.
Félúton járok mikor egy hangos dudálásra kapom fel a fejem.

- Louis!!- meglátom Niallt az autóból kilógva integetni. - Gyere!- körbenézek, tovább akarok menni, de a nevemre nem csak én figyeltem fel, pár lányt meglátok felém közeledni, ezért gyors léptekkel az autóhoz sietek és bepattanok Liam mellé.

- A koncertet törölték. - mormolja Liam az orra alatt. Látszik rajta, hogy nem tetszik neki a helyzet, de nekem sem. Nem szeretnék annak az embernek a helyében lenni aki ezt bejelenti, vagy akinek ezt el kell sikálnia.

- Legalább meg van, épségben van és nem kell tovább aggódni érte. - mentegeti Niall, de felesleges. Teljesen magára vonta a haragunkat, el sem tudja képzelni milyen nagy galibát okozott.

- Eddig sem aggódott érte senki, ez a barom itt hagyott minket egy turnéval a nyakunkon. - egyikünk se szólal meg egy darabig ezután, csak mikor kiszállunk.

- Akkor most mi lesz?- teszi fel félénken a kérdést Niall.

- Paul hazaráncigálja, személyesen. Tudja, hogy máskülönben senki nem imádkozza őt haza.


- A fenéért kell ennek a gyereknek most megőrülni. - csattan fel Zayn.

-Nyugodj meg, biztos komoly dolog, máskülönben nem tett volna ilyet. - békíti Niall. Nagyot nyelek és zsebre dugom a kezeimet. Az egészről én tehetek igazából, nem kellett volna engednem, hogy eluralkodjanak rajtam az érzelmek. Egyáltalán nem kellett volna megcsókolnom őt, sem szerelmet vallani, de ami megtörtént, megtörtént. De nem engedhetem, hogy Harry egyedül vigye el a balhét.

- Miattam menekült egészen Holmes Chapelig.- mindenki rám szegezi a tekintetét.

- Ne hibáztasd magad Lou.

- De az enyém. Teljes mértékben csak az enyém, megbántottam őt.

- Az még nem ok semmire!- nem akarom, hogy haragudjanak rá. Idegesít, hogy nem akarnak meghallgatni és csak engem védenek miközben minden az én hibámból ered.

- Szerelmes belém, és én is belé, de megmondtam neki, hogy ez nem fog működni. Azt mondtam neki, hogy Eleanorral maradok, nem kockáztatom meg a banda sorsát.
Egy darabig nem mond senki semmit. Nem tudom, hogy vajon azért, mert nem tudnak mit mondani, vagy már egyáltalán nem akarnak hozzám szólni. Idegesen toporgok előttük a cipőm orrát vizslatva.

- Durva...




***


Másnap korán reggel dörömbölésre kelek, valaki nincs jó kedvében az ajtó túloldalán. Kibújok a takaró alól és körbe nézek, ohh igaz is, hazajöttem.

- Harry!- kiabál fel anya.

- Megyek!- kikászálódom az ágyból, nem kell vesződnöm az öltözködéssel, mert a tegnapi ruháimban aludtam el.

– Mi olyan sürgős?...Ohh…

- Ohh bizony! Harry mégis hogy képzelted, hogy szó nélkül eltűnsz?- veszélyesen higgadtnak tűnik Paul, bár ha ő
kopácsolt ilyen hevesen az ajtón, képzelem mennyire lehet nyugodt. Reméltem, hogy eltölthetek itthon pár napot, de ugyan kit is áltattam.

- Sajnálom…

- Sajnálhatod is, nem tudod mekkora csávába kerültem miattad! Most pedig öltözz, mert visszamegyünk, és meg ne halljak semmi féle tiltakozást, megértetted?

- Meg.- húzom el a szám és követem őt a kocsijába.

Silhouette 8. fejezet

Bocsánat,hogy ilyen későn raktam fel. :c Kiírtam, hogy épp kinek a szemszögéből olvashatjátok a dolgokat, hogy ne zavarodjatok össze :D
Jó olvasást hozzá! Köszönöm mindegyikőtöknek akik mindig támogattok engem a kedves kommenteitekkel!<3 




*Harry POV*

Ez egy borzalmasan hosszú repülőút, nem tudok aludni, mert állandóan felkelek, csak Louison jár az eszem, visszapörgetem mindazt, amit mondott nekem ma. Egy részt igaza van, de legalább megpróbálhatta volna, adhatott volna nekünk egy esélyt vagy nem érek ennyit? A stewardessek sem hagynak békén, felém pillantgatva összesúgnak és nevetgélnek. Elegem van a nőkből, meg igazából úgy mindenkiből, kezd betelni az a bizonyos pohár. Lemerült az ipodom és semmi kedvem nincs visszakapcsolni a telefonom, hiába vagyunk repülőn. Legszívesebben csak elhajítanám messzire, otthon maradnék és soha többé nem mennék vissza. De nem tehetem ezt, bármennyire szeretném most, úgysem segítene a helyzetemen.
Lassan nyitom ki a szemeim,finom rázogatást érzek a vállamon, pislogok pár laposat mikor meglátok egy hölgyet aki arról tájékoztat, hogy nemsokára földet érünk. Megköszönöm és felülök rendesen az ülésben, gondolkozás közben elaludhattam. Megigazítom magamon a ruhát és megdörzsölöm a szemeimet, mivel nincs nálam semmi poggyász előbb szállhatok le, bár lehet okosabb döntés lenne az ha a tömeggel együtt mennék ki. Nem akarom a rajongókat alábecsülni, hisz manapság a hírek futótűzként terjednek, előfordulhat, hogy már várnak rám a terminálban. De legnagyobb megkönnyebülésemre nincs senki gyanús a közelben, csak pár öltönyös fickó egy-egy kis táblát tartva várakozik. A zsebembe dugva a kezem feljebb tolom a napszemüveget az orrnyergemen, de mikor kiérek a kapun meglátom azt akire egyáltalán nem számítottam, hogy itt lesz. Összeszorul a gyomrom, ahogy közeledem felé, karba tett kézzel vár engem az autójánál türelmetlenül. Honnan tudja, hogy idejöttem, és miért van egyáltalán itt? Mély levegőt véve állok meg előtte, a szívem a torkomban dobog mikor megszólítom.


*Louis POV*

Utána akarok menni, de most lehet az lesz a legjobb ha mindketten most egyedül maradunk pár órára. Tudom, hogy csak még jobban összevesznénk ha most nem hagyom őt egyy kicsit magára. De meg kell értenie, hogy a világ nem így működik, gondolnunk kell arra, hogy mennyire fiatal rajongóink is vannak, nem lennénk valami jó példakép. Így is van elég pletyka arról, hogy mi együtt vagyunk. Átmegyek Niall szobájába beszélgetni vele, mindig megnyugtat a közelsége, az, ahogyan áll a dolgokhoz, a nem törődömsége, irigylem tőle. Ha csak fele annyira érdekelne az emberek véleménye, akkor most nem Niall szobájában lennék, hanem Harrynél.
- Hahóó Louis! Figyelsz rám, vagy feleslegesen jártatom a szám?- lengeti meg a kezét az arcom előtt.
- Jaj, ne haragudj! Kicsit elbambultam.- elszégyellem magam, végülis én jöttem ide zargatni őt, de nem is figyyelek rá mikor hozzám beszél.- Megtudnád ismétleni nekem?
- Csak azt kérdeztem, hogy miért vagy ilyen fura.
- A fáradtság miatt van szerintem...- annyira rossz hazudó vagyok.
- Biztos nem Harry miatt?- a meglepettségtől sikerül félrenyelnem és elkezdek köhögni. Elvörösödöm, de nem tudom, hogy a köhögéstől vagy attól, hogy totálisan beletrafált.
- Tessék?- nyögöm ki két köhögést között. Niall aggódóan ütögeti a hátam.
- Ne halj meg, csak olyan furák voltatok mostanság, pedig régen annyira jól kijöttetek.- kissé megnyugszom és megköszörülve a torkom felegyenesedek. Ennyire egyértelmű lett volna?
- Csak annyi, hogy egyre kevesebb időnk van egymásra, ugye nekem ott van Eleanor, neki a random ribik...- automatikusan húzom el a szám.- Már másra szánjuk a szabadidőnket, ami érthető.
- Hát jó...- nem úgy tűnik, mint akit annyira nagyon meggyőztem volna, pedig eléggé ésszerű volt amit mondtam. Mindketten felkapjuk a fejünket mikor kopogtatnak az ajtón. Az egyik staffosunk dugja be a fejét az ajtón.
- Nem láttátok Harry-t? Eltűnt a cuccaival együtt és senki nem találja, de egy óra múlva indulnunk kell.- összenézünk Niallel.
- Harry eltűnt?!- szólal meg végül Niall.- Hogy érted, hogy eltűnt? Egyáltalán hova tudna ő menni?
- Fogalmunk sincs, nem veszi fel a telefonját, nem válaszol az sms-ekre. Nem ad semmi életjelet magáról.- kezdek szédülni, görcsösen húzódik össze a gyomrom. Megkapaszkodom az ágy szélén és próbálok nem aggódni.
- Hogy nem vette őt észre senki? Most szórakoztok velem? Nem nyelhette el őt csak úgy a föld, állítólag azért fizetnek titeket, hogy figyeljetek ránk, erre ti meg szemelől tévesztitek az egyik bandatagot?- fakadok ki. Nem érdekel, hogy most mennyire bunkó voltam, de egyszerűen ezt nem fogom fel.
- Nagyon sajnáljuk, de...- nem tudja befejezni a mondatát, mert közbevágok.
- Nem érdekel, kerítsétek elő és ha bármi baja esik neki...- fenyegetem meg. Remegnek a térdeim amikor felállok, előveszem a telefonom és tárcsázom Harry számát, de ki van kapcsolva.
- Nyugodj meg Lou, Harry már nagy gyerek tud magára vigyázni.- csitítgat Niall.
- Dehogy tud magára vigyázni, mi van ha valahol épp szétszedi egy csajhorda? Nem emlékszel, hogy múltkor is addig fajult a dolog amíg el nem sírta magát? Pedig akkor voltak mellette testőrök.- ha baja esik az mind miattam lesz, hisz én bántottam őt meg. Annyira érzékeny és én mégis úgy beszéltem vele. Furdal a lelkiismeretem és nagyon aggódom vajon mi lehet vele és hol lehet, lassan már ott tartok, hogy elsírom magam. Ekkor szélesebbre tárul az ajtó és egy ismeretlen alak jelenik meg.
- Harry nekem szólt, hogy ő hazamegy Angliába, de azt mondta nekem, hogy tudnak róla és küldjem utána a holmijait. Már össze volt pakolva ezért rögtön utána küldtem, körülbelül két órája.- ökölbe szorul a kezem és az aggodalmam átalakul valami teljesen mássá. Érzem a dühöt növekedni magamban.
- Pontosan mikor ment el?- kérdezem tőle. Nagyokat szuszogva próbálok nyugodt maradni, nem akarok kiborulni előttük.
- Nem tudom...két órája? Inkább másfél...
- Rendben. Kinek szóltatok még, hogy eltűnt?
- Hát még senkinek rajtatok kívül.- bólintok és ezzel ott is hagyom őket. Elindulok a szobánkba és útközben megpróbálom elérni Harry anyját, aki szerencsére felveszi.
- Hallo?
- Szia Anne! Harryt keresem, hazament.
- Hát itt nincs...de mi történt Louis? Miről beszélsz?
- Harry egyszercsak felszívódott és azt mondta az egyik roadie-nak hogy hazamegy Holmes Chapelbe.
- De mi történt, összevesztetek?- elmosolyodom, Anne valahogy mindig tudja, hogy mi a baj.
- Igen, de kérlek beszélnél vele ha hazaér? Épp egy turné közepéről jött el, Paul még nem tudja, de attól tartok, ha megtudja akkor nagy bajban lesz.
- Persze hogy beszélek vele! Mikor indult el?
- Kb két órája...de nem tudom, hogy most vajon hol járhat.
- Most nézem, hogy három órája szállt fel egy gép idefelé meg most még egy indul fél óra múlva, úgyhogy csak hét óra múlva érkezik meg leghamarabb, ha egyáltalán az előbbi járattal jön.
-Rendben, és Anne, kérlek vedd rá, hogy visszajöjjön. Én mondtam neki valamit amivel megbántottam, és gondolom emiatt menekült el előlem. Sajnálom.
- Ugyan, ismerem Harryt. Pár nap és megint ugyan olyan jóban lesztek, mint voltatok! Amúgy is ő érzékenyebb, mint az átlag.- nyugtat, de tudom, hogy csak azért mondja, mert tudja, hogy magamat okolom.
- Köszönöm Anne!
- Majd telefonálok ha megérkezett az a tökfilkó.- hallom a hangján, hogy mosolyog.
- Tényleg nagyon hálás vagyok. Szia!
- Szia szia!- leteszem a telefont és elrakom a zsebembe. Ránézek az órámra és egy mély levegőt véve elkezdek sprintelni kifelé. Harry állítólag két órája indult el, de a legutolsó járat három órája szállt fel, tehát ha fél órán belül odaérek, talán még elcsíphetem őt. Amint kiérek, leintek egy taxit és beszállok.
- Adok magának száz dollárt, ha negyed órán belül kivisz engem a reptérre.- nem is kell többet mondanom, már el is indulunk. Lefoglalok egy turistajegyet a kocsiban, amint megérkezünk előveszem a pénzt és átadom neki, megköszönöm és kiugorva a kocsiból szaladok be az épületbe. Szerencsére kevesen vannak és gyorsan kitudom kérni a jegyem, átverekszem magam a turistákon és becsekkolok. Körbe pillantgatok hátha megpillantom őt a terminálban, de sehol nem látom azokat a gyönyörű zöld szemeket és kócos göndör fürtöket. Ahogy felszállok a repülőre, remélem, hogy itt találom őt.


* Harry POV*

- Szia anya...- nyögöm ki halkan.- Honnan tudtad hogy jövök?- hülye kérdés volt...
- Louis telefonált, hogy eltűntél.
- Figyelj anya megtudom magyarázni.
- Hallgatlak.- vág közbe. Nagyot sóhajtok és harapdálom az alsóajkam.
- Nem beszélheténk meg ezt otthon?- kérlelem őt.
- Szállj be.- csendben kerülöm meg az autót és ülök be az anyósülésre. Mély levegőt veszek és nekidöntöm a fejem az ablaknak. Ez egy igen hosszadalmas beszélgetés lesz.