Take me home 2.rész

Sajnálom, hogy eddig tartott, de írói válságban szenvedtem :( :D De cserébe egész hosszúra kerekedett!
Szívesen fogadom a kommenteket;) hátha megcsókol a múzsa és előbb tudok új részt hozni! ;D
Jó olvasást hozzá!

Egyre sűrűbben látogat meg éjszakánként Louis, mikor már mindenki alszik. De mikor nem teszi, álmatlanul forgolódom az ágyban, izgalommal várom az estéket, és már nem tölt el boldogsággal a nappal.

A mai nap is csak egy hosszú, unalmas nap, mint a többi, csak annyiban más, hogy ma nincs semmi dolgunk. Hónapok óta ez az első olyan nap amit semmittevéssel tölthetünk, pihenhetünk vagy akár szétnézhetünk a városban. Niall és Liam elmentek vásárolgatni, amíg mi hárman a hotelben maradtunk. Zayn valószínűleg alvással töltheti a szabad perceit, én a tv előtt ülök és eszem a megpuhult zabpelyhem. Egyáltalán nem köt le a műsor ami épp megy, sőt inkább már idegesít. Miért kell minden filmnek és sorozatnak a szerelemről szólnia? El is kapcsolok valami sci-fi adóra, ahol az űrlényekről és űrhajókról magyaráz egy kócos hajú fickó teljes beleéléssel. Ezerszer jobb, szórakozottan hallgatom a teóriáját arról, hogy talán a Marson van élet. Addig ameddig nem hozza szóba a szerelmet, addig és szívesen nézek bármit. Elegem van a boldog párocskákból, bármerre nézek, csak turbékoló szerelmeseket látok.

Mi is elmehettünk volna Louisszal vásárolgatni, mint régen, de ő inkább a telefonján lóg Eleanorral miközben Skype-olnak. Nem lenne elég nekik csak a Skype? Minek kell még hozzá telefonálni is? Ezzel csak hatalmas telefonszámlát csinálnak.

Kiviszem a müzlistálat a konyhába és a kelleténél kicsit keményebben landol a mosogatóba.

- Mit ártott neked az a tányér?- ijedtemben megugrok és a hang irányába fordulok.

- A szívbajt hoztad rám Zayn! Hova öltöztél ki így?- mérem végig.

- Megyek találkozom Perrievel. Most landol nemsokára a gépe, nekik is itt lesz koncertjük a városban.

- Ohh, rendben. Puszilom.- bólint és már el is tűnik.

Remek, kettesben maradtam Louisszal, aki épp most romantikázik a barátnőjével. Bemegyek a szobámba és magamra zárom az ajtót, bedugom a fülem. Nem akarom még véletlenül sem hallani, hogy ezek miről beszélgetnek. Magam se értem miért bosszant ennyire, talán csak rossz passzban vagyok, lehet ha alszom egyet jobb lesz. Lejjebb csusszanok az ágyban és elhelyezkedem az alváshoz. De nem jön álom a szememre, forgolódom az ágyban és csak egyre feszültebb leszek, ha arra gondolok, hogy mindenki annyira jól el van, Zayn a barátnőjével, Liamék vásárolnak, Louis meg...

Lerúgom magamról a takarót és átöltözöm utcai viseletbe. Felkapok egy sapkát, hogy alárejtsem a fészket a fejemen és felrakom a napszemüvegem.

- Hova hova?- áll az utamba Louis.

- Csak megyek járok egyet.- neked nem kéne a csajoddal foglalkoznod? Kikerülöm őt és a kijárat felé veszem az irányt. Kicsit bunkóbbra sikeredett a válaszom, mint amennyire terveztem, de nem érdekel. Leintek egy taxit és kivitetem magam a város szélére, a vásárlónegyedbe. Körbejárok pár üzletet, de őszintén nincs semmi kedvem most ehhez. Veszek magamnak egy Starbucks kávét, céltalanul sétálgatva a szűk kis utcákban. Pár rajongó megállít útközben közös képért, autogramért, de semmi extra.

Késő este érek haza, lerúgom magamról a cipőt és indulok el a szobámba. Egy pillanatra lefagyok mikor meglátom Louist az ágyamban egy szál boxerben.

- Már azt hittem sose jössz.- áll fel és lépdel hozzám, átöleli a nyakam és megcsókol. Reflexszerűen viszonozom  de egy kis részem, ami nincs még teljesen belébolondulva ordítja, hogy toljam el magamtól, de nem megy. Hátrafelé húz, és egymástól el nem szakadva landolunk az ágyon. Rögtön fordít rajtunk és már a nyakamra veti magát. Keserédes a gyönyör, hisz nem is olyan rég még Eleanorral nevetgélt, most viszont az én bőrömet csókolgatja, vörösen égő foltot hagyva maga után.

Sírni támad kedvem, mikor belém hatol, de nem a fizikai fájdalomtól, azzal még megtudnék birkózni  Ez a fájdalom ezerszer rosszabb ,ez mélyen a szívembe mar, mintha egy kéz szorítaná, belémélyesztve éles karmait.

***

- Minden rendben pajti?- teszi a vállamra a kezét Liam.

- Persze.- bólintok- Miért mi lenne?

- Furán viselkedsz mostanság.

- Hogy érted?

- Nem tudom, de biztos nem a fáradtság teszi. Pontosan tudom milyen vagy akkor, és ez nem fáradtság, ez valami más, csak nem mondod el nekünk. Nem vagy a régi, annyira megtörtnek látszol. Nem erőltetem, ha nem akarod elmondani, de tudd, hogy itt vagyunk neked!-elgondolkozom az elhangzottakon és egy aprót bólintok.

Lehet igaza van Liamnek, én sem érzem magam a réginek. Bármelyik pillanatban úgy érzem eltudnám magam sírni és egy 

ideje az étvágyam is elment.

- Nincs semmi baj tényleg, csak már haza szeretnék menni, honvágyam van, ez minden.-  végül is ezzel nem hazudtam akkorát, mert tényleg szeretnék hazamenni. Talán ha nem vagyok Louis közelébe, végre elmúlnak ezek az érzések.

Lemegyek sétálni egyet, kiszellőztetem a fejem. Nincs semmi kedvem tovább itt maradni a hotelszobában, elegem van abból, hogy állandóan vagy úton vagyunk vagy egy szobába vagyunk bezárva.

Egy hete nem jött át hozzám Louis, nem tudom mit tehettem, talán megundorodott tőlem? Pedig ugyan úgy viselkedik, mint szokott. Nem merem megkérdezni tőle, hogy mi a baj, hisz semmi közöm hozzá, bár lehet nincs semmi baja, csak egyszerűen rájött, hogy nem akar többet egy pasival lefeküdni.

A telefonom rezgése ráz fel a gondolataimból.

- Hallo?

- Szia!

- Kivel beszélek?

- Én vagyok az, Louis!- esküdni merek, hogy megállt a szivem egy pillanatra.

- Szia, mondd...

- Nincs kedved... Nincs kedved elmenni valahova?

- Már eljöttem a hotelből.

- Ohh, akkor hagyd csak.

- Nem, nem összefuthatunk valahol, megvárlak.

- Dehogy, nem muszáj!

- Lou, ne kéresd magad...- így is túlságosan elfajult ez a dolog kettőnk közt, nem akarom elveszteni őt, mint barátot, legalább ennyi maradjon meg nekem.

- Merre vagy?

- Fogalmam sincs, de a szálloda melletti Starbucksba beülhetnénk, oda tuti eltalálunk mindketten.

- Akkor fél óra múlva?

- Rendben!- már fordulok is be a sarkon, visszafelé a kávézóhoz.

Előbb érek oda, mint ő ezért rendelek magunknak előre és leülök az egyik sarokgarnitúrára. A tekintetemet az ajtó irányába szegezem és várok. Nem tart soká, meglátom őt a kedvenc dzsekijében, amit én adtam neki a szülinapjára. Elmosolyodom és integetek neki, hogy jöjjön ide.

- Bocsi a várakozásért, remélem nem untad magad nagyon...Ez az enyém?- mutat az előttem levő másik pohárra, lehuppan velem szembe és miután bólintok, elveszi a kávéját.- Köszi.

- Nemrég jöttem meg én is nyugi, és nem tesz semmit.- belekortyolok a jegesteámba és megtámasztom az állam.

- Figyelj én...- felnézek rá, hogy jelezzem figyelek.

- Igen?- zavartan kavargatja az italát és harapdálja a száját.

- Semmi hagyjuk...megyünk? Zavar, hogy ennyi ember bámul minket.- fészkelődik a széken.

- Persze, menjünk.- felállok és megvárom, hogy ő is ezt tegye, majd elindulunk kifelé.- Amúgy amit az imént elkezdtél...

- Jaj ne törődj vele! Csak tényleg zavartak az emberek, ez mind.- bólintok és annyiban hagyom a dolgot. Sétálgatunk egy ideig egymás mellett csendben, de leginkább üvölteni tudnék. Annyi kérdés kering bennem, hogy miért nem jön már hozzám, hogy egyáltalán miért kezdtünk ebbe a dologba. De egyiket sem tehetem fel neki, attól félek, ha megkérdezném tőle, megijedne és rájönne, hogy mit is tett valójában. Soha többet nem jönne hozzám és ha más más lányokkal vagy fiúkkal tenné azt, mint amit velem, félek nem élném túl. Türelmesnek kell lennem, talán csak most nem kívánja a szexet, és majd jövőhéten... Nagyot sóhajtva dugom zsebre a kezeim miután kidobtam a kávés poharat.

- Mi a baj?- felkapom a fejem és Louis felé fordítom a tekintetem.

- Mi? Ja, nem semmi baj...csak sóhajtottam.

- Hát jó...titkolózz csak Styles!- csipkelődik és rám vigyorog.

- Te se fejezted be a mondatod!- vágok vissza, de rögtön lehervad a mosoly az arcáról. Elfordítja a fejét és én most leginkább leharapnám a nyelvem amiért felhoztam ezt neki. Most már 100%, hogy nem fogja elárulni nekem, még ha tervezte, akkor sem.

- Semmi lényeges tényleg, baromságokon járt az eszem, ennyi.- rántja meg a vállát és rúg bele egy kis kavicsba ami épp a lába előtt hevert.

Soha nem gondoltam volna, hogy ennél jobban egy kavics helyébe tudnám magam képzelni, mint most. Én is Louis lábai előtt heverek, és ő, ha nem is szándékosan, de belém rúg minden egyes alkalommal, mikor az éj leple alatt átszökik hozzám.

Végig beszélgetjük a visszafelé utat, bár koránt sem olyan oldott a hangulat közöttünk, mint régen volt. 

***

A közös sétálgatásunk után újabb napok teltek el eseménytelenül és én már nem bírom tovább. Szükségem van Louisra, hiányzik az érintése, a csókja, az ölelése. Kell, hogy kitöltsön engem, érezni akarom a fogait, amik engem harapnak, az ajkait amik a bőrömet szívja, vörös foltot hagyva maga után, hogy jelezze mindenkinek, hogy ő itt járt. Azt a teljességet akarom, amit csak ő nyújthat nekem, senki más. 

A fellépésünk után mindannyian csöndben ülünk a kisbuszban, totálisan megsemmisülve, fáradtan, de bennem tombol az izgalom. Miután mindannyian elfoglaltuk a szobáinkat, elsietek tusolni és csak imádkozom, hogy nem fog elaludni, mire odaérek. Az öltözködéssel sem vesződök sokat, sőt egyáltalán nem foglalkozom a ruhákkal, egy-szál fürdőköntösben osonok át Louis szobájába. Mikor belépek, nem látok senkit az ágyon, se a kanapén, halkan lépdelek beljebb, szememmel Louis után kutatva, majd végül meghallom a víz csobogását. Elvigyorodom és az ágya mellé érve felveszem a telefont és tárcsázom a szobaszervizt  Egy ötlet rajzolódik ki a fejemben, rendelek egy kis olvasztott csokit és mellé sok-sok epret. Reménykedem abban, hogy ideérnek mielőtt még Louis befejezhetné a fürdést. Az ajtó elé állok és kikukkantva a folyosóra várom, hogy megjöjjenek, nem akarom, hogy a kopogást meghallja Louis, mert az elrontana mindent. Nem kell sokat várnom, már jön is a srác a lift felől és vadul integetek neki, hogy siessen. Megköszönöm neki és adok neki egy jókora borravalót, majd elhessegetem és betolom a kocsit. Magamhoz közel húzom, majd kilazítva a köntösöm övét végigfekszek az ágyon, pont időben, mikor Lou elzárta a vizet és pár perc múlva megjelenik. Csak egy törölköző van a dereka köré csavarva és nekem ennyi elég ahhoz, hogy felforrósodjon a vérem.

- Szia Lou. - megugrik a hangom hallatára és rögtön felém kapja a fejét elkerekedett szemekkel, de mikor meglátja, hogy csak én vagyok az, kissé megnyugszik.

- Harry a szívbajt hozod rám! Te mit...- elhallgat mielőtt még befejezné a mondatot, végigmérve rajtam.

- Téged vártalak, már azt hittem sosem jössz ki a zuhany alól.- vigyorodok el és megpaskolom magam mellett az ágyat. Szó nélkül sétál hozzám Lou és amint feltérdel a matracra, felülök és a tarkójánál fogva magamhoz húzom. Éhesen marok az ajkaira és nem megszakítva a csókot, hátradőlök a puha párnákra. Az alsóajkába harapva mosolyodok el és érzem ő is vigyorog. Elhúzódom tőle csak annyira, hogy a szemeibe tudjak nézni és megtámasztom a homlokom az övén. Mikor már nyomna vissza az ágyba, felemelem a karom és jelzek neki, hogy nem szabad. Lelököm magamról az ágy másik oldalára és fölé magasodom, átvetve a derekán az egyik lábam a csípőjére ülök és rávetem magam a nyakára, közben végigkaristolom az oldalát és mikor leérek a törölközője széléhez megállok. Még nem akarom levenni róla, legyen elég az, hogy rajtam sincs semmi és csak az választja el a csupasz testünket egymástól. Félek nem tudnám türtőztetni magam, pedig még el sem kezdtem azt amit terveztem.

Leemelem a csokit a kocsiról és kacéran a szemébe nézek és a mellkasára öntök egy keveset. Egy aprót belé harapok ahogy elkezdem lenyalogatni róla, végig tartva a szemkontaktust és tovább folytatom a kis játékot, majd átváltok az eperre. Mellé rakom a kis tálat és a fogaim közé veszek egy nagyobb darabot. Lehajolok hozzá és hagyom, hogy leharapja a kilógó darabot, majd egy csókban forrunk össze, majd megint egy kis csoki. Lejjebb csúszok a lábán, miközben takarítgatom le a mellkasáról az édességet és leszedem róla a törölközőjét. Felsóhajtok egy nagyot a látványra, ezt soha nem fogom megunni. De nem borítom be csokival, érezni akarom a természetes ízét, érezni akarom magát Louist. Arrébb pakolom a holmikat és még pár futó csókot hintve a hasfalára, megmarkolom a mereven álló tagját és finoman kezdem húzogatni rajta a kezem. Végig nyalok az egész hosszán és tétovázás nélkül kapom be addig ameddig csak tudom, ellazítva a torkom. A nyelvemmel masszírozva szívom és mozgatom rajta a fejem, amíg ő beletúrva a hajamba diktálja a tempót.

- Harry...nhh...elég lesz ahh....így elmegyek!- nyögi a szavakat és én elhúzódom egy utolsót nyalva rajta, hogy ne vesszen kárba egy cseppje sem az előváladékának. Felhúz magához és ellenkezést nem tűrően fordít magunkon és nyom a matracba. Türelmetlenül húzza szét a köntösöm és mar a nyakamra, miközben a lábaim közé furakszik és a combomba kapaszkodik. Meg sem próbálok halk maradni, hangosan nyögdécselve kezdek el a csípőmmel aprókat lökni és belemarkolok a lepedőbe. - Négykézlábra.- parancsolja és eszemben sincs megtagadni bármit is kér. Bár kissé belepirulok abba, hogy így teljes rálátása van mindenemre, de talán most még ez is csak olaj a tűzre. Körbe néz és egy pillanatra elgondolkozik, majd sejtelmese elvigyorodik és megragadja a csokis tálat. Összevonom a szemöldököm, mert nem tudom mire készülhet vele, hisz négykézláb vagyok, de mikor megérzem a nyílásomnál végigfolyni az olvadt csokit, majd rögtön utána Lou nyelvét, belefúrom a párnába a fejem, hogy tompítsa a nyögésemet. Érzem, hogy ég a fejem, kavarognak bennem az érzelmek és bele kell harapjak az öklömbe, hogy ne sírjam el magam, de ez most 100%-ban örömkönnyek lennének. 

Túlságosan jó, annyira hihetetlenül jó, de Louis még ezt is tudja fokozni azzal, hogy bedugja a nyelvét, ki-be járatva bennem. Kisvártatva megérzem magamban egy ujját, de ez közel sem olyan heves, mint amilyen eddig volt. Óvatosan csinálja, hisz mégiscsak közel két hétig nem csináltunk semmit, de ha tudom, hogy ilyen jó lesz, még két hetet is tudtam volna várni ezért. A harmadik ujjánál már én lököm bele magam az ujjaiba még többért könyörögve.

- Louuhh...már kész vahh...vagyok...gyere tehh...- nehezen formálom a szavakat. Lou még egy utolsó csókot nyomva a bejáratomra, mögém térdel és elhelyezkedik. Párszor végigsúrolja magát a lyukamhoz ezzel még inkább növelve bennem a türelmetlenséget. De elakad a lélegzetem mikor végre belém nyomul. Lassan tölt ki, centinként haladva amíg tövig bent nincs, vár egy kicsit, hogy szokjam a feszítést, majd teljesen kihátrál belőlem és erőteljesen visszalöki magát. 

Felsikoltok és megkapaszkodom az ágytámlába, Lou erősen szorít rá a csípőmre és nyög fel megkönnyebbülten. Nem tétovázik sokat, azonnal elkezd mozogni, erőteljeseket lökve a csípőjével, engem az őrületbe kergetve. Rádől a hátamra és átöleli a mellkasom, hátrafordítom a fejem és egy ügyetlen félcsókot váltunk. Behunyom a szemem és átadom magam az érzésnek, mikor Lou megragadva az egyik combom a hátamra fordít. Mikor lett ilyen erős ez a fiú, hogy csak így dobál engem, mint holmi rongybabát. Elhúzom a szám, mert a mozdulatban teljesen eltűnt belőlem Lou, de ez sem tart soká, mert ismét a lábaim között van már, és ha még lehetséges, még mélyebbre jut bennem. Végig karmolászom a hátát és közel húzva magamhoz, mélyvörös foltot csinálok a nyakára, több ponton is levezetve rajta a kéjt.

Nemsokára érzem a hasam alján növekedni a bizsergést, ahogy egyre közelebb érek az orgazmushoz. Louis is közel van, hallom a hangján és látom is rajta, ráfog az eddig kissé elhanyagolt férfiasságomra, lazán húzogatva rajta a kezét. Egyre gyorsulunk, összemosódik a szemem előtt a világ és Louis vállába harapva élvezek el a kezében. Pár erőteljesebb lökés után ő is belém élvez. 

Pár percig még így maradunk, fáradtan pihegve, ahogy próbáljuk összeszedni magunkat, majd legördül rólam Lou.

- Franc! - felé fordítom a fejem és kérdően tekintek rá.- Kiöntöttük a csokit az ágyra, most csupa ragacs lesz az egész.

- De nem épp a csoki miatt...- pillantok le a hasamra és a lábam közé. Most Louis sem viselt kotont, érzem ahogy folyik ki belőlem a magja.

- Hogy fogok itt így aludni?- nyög fel.

- Át is jöhetsz hozzám akár...ezt meg reggel elintéznék a takarítók.- jegyzem meg halkan, hisz attól még, hogy ilyen fergetegeset szexeltünk, semmi más nem változott közöttünk. Hülyeség volt egyáltalán felajánlani neki és már vissza is vonnám mikor felül és rám néz.

- Rendben, de előtte menjünk el fürdeni, ha nem akarjuk a tiédet is összekoszolni, na meg így végigmenni a folyosón...- elmosolyodik majd elindul a fürdő felé, de megáll és visszafordul- te nem jössz?

- Együtt?- kerekedik el a szemem, de ő csak felnevet.

- Csak nem most kezdesz el szégyenlősködni?

- Persze hogy nem! Csak azt gondoltam...mindegy.- felülök, de még remegnek a térdeim. 

- Bevigyelek a fürdőbe?- incselkedik, de csak vállba boxolom és elfordítom a fejem, hogy ne lássa, hogy elpirultam, akármilyen halványan is. 

Megengedi a vizet és a szivacsot fogva ráönti a tusfürdőt és elkezdi finoman mosni a hátam, majd szembefordulok vele és elborzadok.

- Mit látsz rajtam, hogy így fintorogsz?

- A nyakad, a vállad...- óvatosan végighúzom a nyakán az ujjaimat, mire ő felszisszen és én elkapom onnan a kezem, de ismét csak felnevet.

- Csak vicceltem! Egyáltalán nem fájt nyugi, csak hülyítelek.

- Én meg bevettem! Bunkó.- ráverek egyet a vállára és ő fájdalmasan felnyög.- Jaj ne haragudj!- váltok rögtön aggódásba, de megint elneveti magát, felnyögök és a homlokomra csapok.- Görény vagy Lou.

- Jól van na, ne haragudj.- átölel és magához szorít. Felgyorsul a szívverésem és kezdem kényelmetlenül érezni magam.- Mocsok mód felizgattál Harry, ugye tudsz róla?- duruzsolja a fülembe amitől kiráz a hideg. Ahogy még közelebb húz magához megérzem a merevedését a combomnak nyomódni. Az ajkaimra hajolva veszi őket birtokba ismét és nyom neki a hideg csempének.