Blind love

Jó olvasást!





Loius

A közép suli első évében találkoztam Harryvel először pontosabban a gólya táborban, körülvették őt a lányok, már akkor ő volt mindenki kedvence. Eleinte még emiatt irigyeltem és utáltam őt, de csak azért, mert azzal a sráccal lógott folyton aki nekem tetszett. Kissé gyerekesen hangzik, hiába voltam akkor tényleg gyerek.

Már talán az óvoda óta tudom, hogy más vagyok mint a többi fiú, sosem érdekeltek a kocsik, sem a fegyverek még a sport sem. Emlékszem karácsonyra a Télapótól a legújabb Barbie álomházat kértem, mondanom sem kell, hogy nem kaptam meg, helyette egy bicikli várt rám a fa alatt. Talán azért is vagyok ilyen lányos, mert a szüleim lányt terveztek, rózsaszín szobával és aranyos plüssökkel.  Bár nem sajnálom őket, hiszen végül teljesült az álom és lett 4 kicsi húgom.
Meleg vagyok, meleg voltam és esküszöm Channing Tatum felsőtestére az is maradok. A lányokkal is csak monitoron keresztül volt közöm, az is csak egyetlen egyszer fordult elő, mikor hatodikban a fiúk behoztak egy pornó újságot. Megrázó élmény volt, de vissza a tárgyhoz.
Az egész gólyatábor alatt szenvedélyesen utáltam Harryt, pedig szegény nem tett semmi rosszat ellenem, sőt. A tábor utolsó előtti napján belöktek a tóba, és én a tökéletes élsportoló, egyáltalán nem tudok úszni. Már lassan kezdtem elfogadni a tényt, hogy tinédzserkorom hajnalán meg kell hogy haljak, de szerencsére Harry beugrott értem a jéghideg vízbe és kimentet. Persze az a srác lökött bele a vízbe, akiért egész héten epekedtem és aki miatt utáltam a hősöm. Harryvel ezután az incidens után elválaszthatatlanok lettünk és szépen lassan belé szerettem.

Egyáltalán nem volt az esetem, mindig csak barátként tekintettem rá, legalábbis egész sokáig ezt hittem, de mikor bemutatta nekem az első barátnőjét aznap sírva feküdtem le. Fogalmam sincs hogy történt, mikor és miért pont a legjobb barátomba szerettem bele, eleinte arra fogtam rá a féltékenységem, hogy nem tölt annyi időt velem, mint addig azt tette, de végül rá kellett jönnöm, hogy teljesen más dolgok állnak a háttérben. Gondoltam arra is, hogy drámaian sírva bevallom neki az érzéseim, de féltem attól megutál és a végén kiderül egy kis fellángolás volt azért, mert elhanyagolt. Nem akartam elveszíteni őt, de múltak az évek és egyre jobban megbizonyosodtam arról, hogy sajnos ez nem csak egy rövid rajongás.

Ott voltunk egymásnak, jóban rosszban. Általában ő védett meg engem a nagyobb gyerekektől, amíg én mindig meghallgattam őt mikor senki más nem figyelt rá. Hozzám jött át mikor a macskája meghalt és az én vállamon sírt egész délután. Gyűlöltem mikor Harry sírt, nem akarom őt soha boldogtalannak látni, mert az engem is azzá tesz.

A végzős bálon engem vitt párjának, mert a csaj akivel járt kidobta őt, nekem meg eleve nem volt partnerem. Az volt életem legboldogabb napja, nem akartam belegondolni, hogy Harry számára igazából ez csak egy vigasz, egy vicc volt. A buli után elmentünk berúgni és akkor csókolt meg először, el tudtam volna magam hányni az örömtől és az izgatottságtól, bár meglehet a bennem lévő alkohol is rásegíthetett az érzésre. Végül hazakísért és a párnámat ölelgetve, hatalmas vigyorral aludtam el.
Másnap csúnyán összevesztünk, pont ami miatt előző éjszaka kitudtam volna ugrani a bőrömből. " Dehát meleg vagy, tuti élvezted!,, Úgy még nem fájt semmi, mint ez a megjegyzése. Rengetegen bántottak mikor bevallottam, hogy meleg vagyok, ha nem a szemembe, a hátam mögött pusmogtak rólam, de sose érdekelt mit mondanak, hisz Harry mindig ott volt, hogy felvidítson, aki folyton azt mondogatta hogy semmi baj nincs velem és ők a bunkó szemetek.
Hatalmas jelenetet kellett volna rendeznem, megütni és könnyekben kitörve elszaladni, de egyszerűen nem mozdult a testem, földbe gyökereztem. Szögesdrótként szorultak a szívemre Harry szavai, még pislogni sem mertem. Másodpercekkel később felforrt bennem a düh és rázúdítottam minden fájdalmam amit addig átéltem miatta. Nem értette miért viselkedtem úgy, nem is volt baj. Majd egy örökkévalóságnak tűnő hét után bocsánatot kért tőlem.

Ugyanarra az egyetemre jelentkeztünk, majd az első év után Harry elkezdett rossz társaságokba járni, drogozni és folyton ivott. Úgy viselkedett, mint aki elvesztette a józan eszét, szinte minden másnap egy új lánnyal az oldalán toppant be a szobánkba. Azokon az éjszakákon, mikor már minden más elnémult, hallottam a saját szívem halk repedését.
Továbbra is önző mód a barátja maradtam, ápoltam mikor kellett, kihúztam a csávából mikor már a fél város holtan akarta látni. Nem sokkal később Harry csatlakozott a maffiához és pár év múlva ő lett a vezérük, amíg én letettem az első diplomám.

Sosem engedtem, hogy túlságosan rossz fiú legyen, már amennyire lehet korlátolni egy bűn szervezetet és annak fejét. Egy nap egy jegygyűrűvel állított be hozzám, azzal a kijelentéssel, hogy megkéri Caroline kezét. Legjobb baráthoz illően átöleltem, gratuláltam neki és ittunk egyet az egészségére.
Majd akkor is ittunk mikor a csaj faképnél hagyta őt, mikor rájött mi is a "szakmája" valójában Harrynek. Közben a szívem millió apró kis részre szakadt ő érte és magamért is.

Vezérigazgató lettem, apámtól örökölt vagyonomból egy saját céget alapítottam Harry kisebb-nagyobb segítségével. Még mindig nem nézem jó szemmel, hogy az alvilágban találta meg a helyét, de a szülei válása után meg tudom érteni miért kezdett elzülleni. Elfogadom őt akárhogy, akármilyen körülmények között, mert szeretem és mert ő legjobb barátom.
Éreztem, hogy valami baj van, egyszerűen tudtam, hogy bajban lesz, de ahhoz nem voltam elég értelmes, hogy tegyek is ellene bármit. Bár nem vagyok csodatévő, nem akadályozhatom meg azt amiről nem tudom igazából mi is az.

Lefeküdtünk és én szerelmet vallottam neki, abban a szent pillanatban leakartam harapni a nyelvem, de azt válaszolta hogy ő is szeret, szeret.
Hirtelenjében nem tudtam, nem akartam elhinni amit mondott csak szorosan hozzábújva elaludtam, a reggelre hagyva gondjaim.
Mellette akartam ébredni, látni akartam ahogy felkel és reggelivel fogadni, de be kellett rohannom az irodába. Miután minden probléma elsimult, nem tudtam megállni, hogy ne szaladjak át hozzá.
Bár ne tettem volna, egyáltalán nem emlékezett semmire. Abban az egy hétben amíg nem láttam Harryt, minden érzésem eltemettem jó mélyre. Ha jó barátja akarok lenni, nem engedhetem meg magamnak azt, hogy örökké csak arra várjak hogy viszonozza szerelmem. Bevallom sokszor elgondolkoztam azon, hogy egyszerűen elmegyek és többet nem térek vissza, hogy itt hagyom a várost, itt hagyom Harryt, de képtelen lennék rá. A bordáim alatt dobogó húscafat nem engedné soha.

Közbeszólt a sors mikor elindultam hozzá bocsánatot kérni.

Egy zsákkal a fejemen ébredtem fel egy ismeretlen helyen, imádkoztam azért hogy csak Harry szórakozzon velem, de rögtön rájöttem hogy tévedtem, mikor egy idegen pasas ökle csattant az arcomon. Elkezdtek idővel faggatni Harry üzleti dolgai érdekelték őket, de ha még meg is fordult volna a fejemben az árulás akkor sem tudtam volna semmit sem mondani nekik, nem szokott beavatni. De egy percig sem aggódtam, ezek a barmok amatőrök, Harry se perc alatt itt lesz és nem sokára elfelejtjük ez egészet.
Hittem én, teljesen elszabadult a pokol. Mindenhol fegyverek és rendőrök és csak arra tudok gondolni, hogy Harry biztonságban kijusson. A félelem lassan kúszott végig az ereimen, a szorongató érzés, abban a pillanatban sűrűsödött össze bennem. Nem tehettem mást mint hogy elé ugrok.


Ahogy a szemébe néztem, éreztem a lyukat a mellkasomban ott, ahol a szívemnek kéne lennie. Egy mélyen tátongó ürességet, ami magába szippantotta mind azt a boldogságot amit eddigi életem során átéltem mielőtt még találkoztam Harryvel és most a boldogságom tőle függ; hogy milyen hosszan tartanak az öleléseink, mennyit flörtölünk és csipkelődünk egymással, milyen hosszan tart a közös tévézés lusta vasárnapi reggeleken, mikor közös reggelit készítünk,mert mikor rám mosolyog úgy érzem, mintha újra kitavaszodott volna a hosszú tél után.
De az ő szemeiben csak az őszinte szeretetet látom, a legtöbbet amit egy ember adhat a legjobb barátjának.

Leakarom törölni a könnyeit, nem akarom szomorúnak látni.

***


- ...nem tudtam mi hiányzik az életemből Lou, de már igen és te vagy az. Azért nem találtam a helyem sehol, mert már rég megtaláltam melletted, de túl vak voltam ahhoz hogy lássam. Ne hagyj el kérlek Lou...szeretlek. - nem akarom kinyitni a szemem. Büdös van és egyáltalán nem tetszik a póz amiben fekszem, de ismerős a hang amelyik beszél hozzám. Harry?
Miért ilyen szomorú a hangod?  Megpróbálom kinyitni a szemem, de vakító a fény, pislogok párat.

- Harry...- alig bírok beszélni, mintha egy homok vihar dúlna a számban. Kivagyok száradva.

- Lou! Édes istenem, nővér! - a fejembe hasít a fájdalom, ne ordíts Harry.


A felhajtás után ami azután fogadott, hogy a nővérek beözönlöttek az ajtón, ismét kettesben vagyunk.

- Soha többé ne csinálj ilyet Louis! Értetted? Soha!

- Ha nem lennél ilyen béna nem kéne megmenteni. - mosolygok rá.

- Megütnélek, ha nem lennél már ígyis ilyen szar állapotban.

- Tehetsz egy szívességet Styles. - forgatom meg a szemem.

- Bármit. - zavarba jövök a hanglejtésétől, olyan komolyan mondta.

- Vegyél nekem gyémántot. - próbálom folytatni a viccelést.

- Amennyit csak szeretnél. Figyelj Louis, sajnálom hogy akkora barom voltam. Nem az elrablásodról beszélek most, hanem arról amit mondtam neked amikor lefeküdtünk.

- Ne Harry, kérlek. Nem akarok erről beszélni. - összeszorul a torkom. Azt akarom, hogy felejtse el, belepusztulok, ha most arra kér hagyjam őt el.

- Én meg akarok. Komolyan gondoltam, hogy szeretlek csak akkor még nem tudtam akkor, de most már biztosan tudom, hogy szeretlek Lou, szerelmes vagyok beléd. Mikor azt hittem elvesztettelek, én is veled haltam akkor, nem akartam olyan világban élni amiben nem létezel. Képtelen vagyok elképzelni egy olyan jövőt aminek nem vagy szerves része. Kérlek bocsáss meg.

- Hülye fasz.- vágom hozzá a párnát. Szipogva kapkodom a levegőt - Komolyan meg kellett halnom ahhoz, hogy erre rájöjj?! Ostoba majom. - a forró könnyek egyre sűrűbben törnek elő a szememből, feltépve minden fájdalmat amit eddig mélyen elástam bensőm legmélyére. Minden egyes apró pillanat mikor már azt hittem elvesztem a józan eszem miatta.
De ezek öröm könnyek, kimossák a mély sebeket. Átölelve csókolja meg a homlokom, és érzem hogy mosolyog.

- Ne haragudj.

- Rémálommá teszem az életed, ha most rögtön nem csókolsz meg te marha. - húzom közelebb magamhoz.

- Boldogan. - nevet fel és illeszti az ajkait az enyémekre.

-Egyébként hogy kerültem a kórházba?

- Billnek köszönheted az életed, én egy idegroncs voltam, azt hittem meghaltál és csak erre tudtam gondolni. Otthon kibőgtem a lelkem, amíg neki volt esze ahhoz, hogy bevigyen a kórházba.

- Idióta. - ütöm meg a mellkasát, de boldogabb nem is lehetnék.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------




Bevallom nem akartam megírni ezt, tetszett úgy ahogy a Pure love-ot befejeztem, de elég szomorúság és igazságtalanság van így is a világban, legalább itt a fantáziánkban had legyen minden csupa felhő és tündérpor. :)

Pure Love

Sziasztok!

Újra itt! Sajnálom, hogy így eltűntem, egyszerűen alkotói válságban szenvedtem. Előbb is írtam volna nektek, de egy összefüggő mondatot nem tudtam összerakni. Extra hosszúra írtam ( saját mértékemben) azért, hogy kiengeszteljelek titeket valamiféleképp. Talán írok egy Louis POV-ot talán nem, ezt még nem tudtam eldönteni. Kevés szabadidőm van, kevesebb mint eddig, de igyekszem minden hónapban legalább egyet írni. Ihletem sincs sok be kell valljam, de próbálkozom, addig is!

Jó olvasást.

Tiszta szerelem

Harry

- Hol van a pénz? - kérdezem ingerülten, kezd már az agyamra menni ez a fickó a siránkozásával, nem mellesleg összevérzi a kedvenc öltönyöm.

- Könyörgöm, nem tudom most megadni, de nemsokára megjön az egyik dílerem, utána esküszöm megadom a pénzt!

- Kapsz tőlem 12 órát, de ne próbálj megszökni előlem, perceken belül megtalálnálak és hidd el, nem akarsz ennél jobban is felhúzni.- ez a jó szívem fog még a sírba vinni.

Visszaérve az irodába, már ott vár rám Louis.

- Hát te mit keresel itt?- vigyorodom el.

- Így kell üdvözölni a legjobb barátod?- tátja el a száját és próbál látványosan megsértődni.

- Mégis ki mondta, hogy te vagy a legjobb barátom?- incselkedem vele még jobban.

- Ennyi, kész, vége a barátságunknak tudd meg.- dobbant egyet a lábával, hogy nyomatékosítsa.

- Ugyan ne durcizz, el sem hiszem, hogy te vagy az idősebb. - csóválom a fejem, de a vigyor nem hervad le az arcomról.

- Csak azért, mert egy besavanyodott maffiózó vagy attól még nem kell nekem is állandóan morognom.

- Kikérem magamnak! Nem vagyok maffiózó, én egy üzletember vagyok.

- Aha, hogyne én meg Erzsébet királynő.

- Őfelsége! - hajtok fejet.

- Barom. - nevet fel és összeborzolja a hajam. Ekkor kivágódik az ajtó és egy igen felpaprikázott hölgy lép be rajta.

- Louis Tomlinson! Nem fogom miattad elveszteni az állásom azért, mert te épp bájcsevegni vágysz! Egy nagyon fontos megbeszélésen kéne részt vegyél és nem itt lógatni a lábad.

- Legyen szíved Eleanor.

- Nincs, nem is ismerem azt a fogalmat. Nem fogom én tartani a seggem miattad. - megragadja Lou-t a nyakkendőjénél fogva és elkezdi húzni kifelé.

- Jó, jó megyek már, rabszolga hajcsár. Majd hívlak! - kiáltja még vissza felém és csak csóválni tudom a fejem. Ebben a pillanatban megrezzen a telefonom, sms-t jelez.

Drága lovagom, ments meg kérlek. A sárkány munkára kényszerít.- olvasva az üzenetet felnevetek és rögtön válaszolok rá.

Megszökött a ló, sajnálom.

Köcsög.- levakarhatatlan a mosolyom egész a nap végéig.

***

Hangosan dübörög a zene a klubban és izzadság szag tölti be a teret, tele van a hely emberekkel és persze különböző parti drogokkal. A VIP részlegben ülve figyelem az eseményeket és ügyelek, hogy minden rendben menjen.

- Ne légy már ennyire savanyú. - dünnyögi a fülembe Louis. Felé fordulok, hogy elküldjem a picsába, de az arcát elnézve rám tör a nevethetnék.

- Mondták már, hogy egy komplett idióta vagy?

- Ki? Én? Ugyan miért mondana bárki ilyet nekem? - kiölti rám a nyelvét és bandzsítva mászik az arcomba. Eltolom magamtól és intek, hogy hozzanak még piát. - Szemét vagy. Hazamegyek. - és már fel is pattan.

- Hé, dráma királynő! Itt hagytad a kabátod. - rávillantok egy ezer wattos mosolyt és ahogy sejteni lehetett még jobban behisztizik. Visszatrappol és kitépve a kezemből rögtön sarkon fordul, de még elég gyorsan reagálok ahhoz, hogy még meg tudjam ragadni a csuklójánál fogva és magamhoz húzzam.

- Kopj le Harry. Utállak. - hiába mondja ezt érzem, hogy elhelyezkedik az ölemben.

- Dehogy utálsz, imádsz engem, nem igaz?

- Csak szeretnéd kedves Harold.

- Persze Lewis. - viszonzásul belecsíp az arcomba, majd megpaskolja azt.

- Haz...- de ekkor megszólal a kedvenc számunk és mindketten felugrunk táncolni rá. Lou a táncparkettre húz és átkarolja a nyakam. Énekeljük a szöveget és többé kevésbé táncolunk is rá, bár ezt a rángatózást nem hívnám táncnak amit mi leművelünk, vagy legalábbis én. Ezután sorra jönnek a jobbnál jobb dalok, idegen testek nyomódnak hozzám, de eléggé leköt Louis erotikus mozdulatai amiket az ágyékom felé küld. Fenekét hozzám nyomva mozog a ritmusra és teszi a kezem a csípőjére. Érzem, hogy egyáltalán nem hagy hidegen a dolog, bár kissé bizarr, hogy a gyerekkori barátomra izgulok fel egy diszkó kellős közepén.

Huhh, gondolj meztelen nagymamákra, lógó csöcsökre, szottyant bőr...

Szerencsére véget ér a szám mielőtt komolyabb bajok következhettek volna be, szomjúságra hivatkozva visszamegyek leülni. Miközben próbálom magam visszaverekedni, nekimegyek egy lánynak.

- Jaj, ne haragudj. - végig nézek rajta. Épp az ideálom, hosszú lábak, szőke haj és kék szem. Ideje elővenni a szívtiprót.

- Ugyan nem történt semmi. - mosolyog.

- De azért én mégis rosszul érzem magam, hogy így neked rohantam. Had hívjalak meg egy italra. - és innentől sima ügy.

Elbeszélgetünk erről, arról bár nem igazán figyelek rá, jobban lefoglal a melle ami szinte teljesen kilóg a felsőjéből. Egy kezet érzek a vállamon.

- Harry én most hazamegyek, holnap dolgoznom kell. - Louis és a munka? Mikor érdekelte őt, hogy időben beér, vagy egyáltalán bemegy-e dolgozni? De csak bólintok és ráhagyom a dolgot. Visszafordulok, kihez is? Rebecca? Julia? Nem mintha nagyon fontos lenne, csak nem árt ha tudom is valahogy szólítani.

- Nem folytathatnánk ezt a beszélgetést valahol máshol? - suttogja a fülembe, a nagy zaj miatt igazából csak tippelem épp mit is mondhat, de bőszen bólogatok.

***

Az irodámban ülve rendezgetem az aznapi iratkupacot, bár semmi kedvem nincs igazából hozzá. Louisról sem hallottam már két napja, pedig ez nem vall rá, de biztos csak dolgozik, hisz elvégre vezérigazgató vagy mi, nem lazsálhat állandóan. Azért egy sms-t dobhatott volna, húzom el a szám. Nincs is időm ezen agyalni, kopogtatnak az ajtón.

- Főnök, problémák adódtak, Horan van itt.

- Horan? - felhúzom a szemöldököm. Nem ismerek semmilyen Horant aki jelentene számomra valamit is.

- Az elosztók feje.

- Engedd be.- ez az! Ez az jelenti, hogy abbahagyhatom a papírok nyálazását.

- Főnök!- eléggé nyúzott arca van, bár ha nekem kéne a főnököm elé állnom lehet én sem vigyorognék. Nem hiszem, hogy semmiségek miatt jött volna be az irodába személyesen hozzám. Rosszat sejtek.

- Röviden.

- Pár dílerünket kiiktatták a szélső kerületekben.

- Pontosabban?- vágok közbe.

- Kilenc. - az asztalra csapva felállok.

- Kilenc emberemnek kellett meghalni ahhoz, hogy valaki idetolja elém a pofáját? - hihetetlen, idiótákkal vagyok körülvéve. Hogy a francba fogok ennyi holttestet eltüntetni, ráadásul egyszerre?

- Van egy srác aki az egyiknél ott volt és mindent látott.

- Hol van? - visszaülök, és próbálom összeszedni a gondolataim.

- Kint vár.

- Hozzátok be. - pillanatokon belül nyílik az ajtó és belép rajta egy nyurga srác, tele van tetoválásokkal. Szinte ordít róla, hogy bajkeverő. - Mondj el mindent, részletesen.

- Négyen voltak, nagy darabok. Nem kérdeztek semmit, csak beleeresztettek egy golyót a fejébe, kocsiba szálltak és eltűntek. - szótlanul ülök, gondolkozom ki akarhatna nekem rosszat. Felhorkanok erre a gondolatra, ki nem akar nekem rosszat?

- Derítsétek ki. Tudni akarom ki merészel velem kicseszni. - itt nem az emberekről van szó, bármikor szerzek helyettük másikat, de ha hagyom, hogy büntetlenül megússzon egy ilyet valaki, többé nem tisztelne senki, ami egyet jelentene a biztos halállal.

***

- Ki a főnököd? - kérdezem tőle és a kezem már a pisztoly markolatára helyezem.

- Dögölj meg. - vigyorodik el.

- Rossz válasz. - kibiztosítom a fegyvert, majd belelövök a bal combjába. Nem vagyok vidám hangulatomban, arrébb megyek, amíg kiordítja magát. Lassan egy hete üldözöm azt a fickót aki beleköpött a levesembe, jól esik kitölteni a haragom. - Na kezdjük elölről, ki a főnököd?

- Anyád. - és ezzel a lendülettel az arcomba köp. Több se kell, belelövök a másik lábába is, kétszer. Kiveszem a kendőt a zakóm zsebéből és megtörlöm az arcom, visszakézből ütöm halántékon a markolat végével.

- Kezdem elveszteni türelmem, - a golyóira szegezem most a fegyvert - felelj a kérdésemre.

- Jól van, jól van nagy fiú nem kell így felkapni a vizet! Beszéljük meg higgadtan a dolgokat.

- Utoljára kérdezem meg mielőtt elszállnának a tökeid, ki a főnököd? - hogy nyomatékosítsam, kibiztosítom a pisztolyt.

- Bill, a külvárosban valami nagy kutya, drogokkal és fegyverekkel üzletel, de terjeszkedni akar.- megdörzsölöm a homlokom és nagyot sóhajtok. Pontosan tudom kiről beszél, életem megkeserítője, egy idióta seggdugasz, aki hatalomra akar törni. Egy ideje böki a csőröm a jelenléte, de most már felbosszantott.

- Kösz. - ellépek tőle és intek Tomnak, hogy szedje össze a bagázst. - Majdnem elfelejtettem. - hátrafordulok és a fejére célozva lövök.

***

- Harry! - Louis hangjára felkapom a fejem.

- Tessék? Nem hallottam mit mondtál.

- Persze, mert nem is figyelsz rám, min agyalsz ennyire?

- Semmi, nem történt semmi, csak fáradt vagyok.- nincs kedvem belerángatni őt ebbe az egészbe. Kezd komollyá válni az ügy, kezd kicsúszni a kezemből az egész.

- Mennyire nézel engem hülyének? - elvigyorodok.

- Nem akarod tudni a választ...- felnevet és vállon ver.

- Bunkó!

- Merre voltál? Napokig nem láttalak, mit csináltál?

- Hát, hogy is mondjam, gyönyörű, izmos pasik gyűrűjében fetrengtem. Elfelejtettem, hogy nem tudsz nélkülem létezni. - lebiggyeszti az alsó ajkát és megsimogat.

- Pontosan, ahogy mondod.- forgatom a szemem, hihetetlen, hogy bármi is legyen Louis feltud vidítani, talán ezért is szeretek ennyi időt tölteni vele.

- Éhes vagyok, meghívhatnál egy ebédre.

- A francokat!

- Smucig.

- Tele vagy pénzzel és még én hívjalak meg téged? - tátom el a szám.

- Ez számodra megtiszteltetés, hogy meghívhatsz Engem és Velem ehetsz!

- Mégis ki kell hagyjam, sajnos megbeszélésre kell mennem. -húzom el a szám.

- Ugyan mi megbeszélni valója van a Keresztapának?

- Ha-ha, humoros vagy mint mindig, de visszaviszlek az irodába, ha nem kocsival jöttél.

- Jól van, küldj csak el. Most már értem hogyan is állunk, elzavarod a legjobb barátod.- feláll és elindul az ajtó felé. - Kocsival jöttem, úgyhogy nem kell pesztrálnod Mr. Al Capone.

- Majd hívlak.

- Persze.- int és tűnik el a folyosón. Nagyot sóhajtva állok fel én is és megyek a garázsba, már indulásra készen várnak rám a fiúk. Jobb is, hogy Lou nem látta őket, biztos elkezdene faggatózni, de semmi kedvem bajba sodorni, nem beszélve arról, hogy ha rájönnének, hogy ő létezik, már zsarolható lennék. Na ez most rendesen szöget vert a fejembe.

- Tom, küldj egy...nem, két furgont, hogy kövessék Louist és vigyázzanak rá.- rendes fickó, megbízható és hűséges, nem hiába a jobb kezem.

- Értettem.- előveszi a telefonját és én kezdek megnyugodni. Így most már legalább teljességgel ide tudok koncentrálni és nem kell amiatt a majom miatt aggódnom.

Viszonylag hamar érünk a helyszínre, kiszállok az autóból, de meglep a látvány ami fogad. Körülbelül 10 kocsi sorakozik, mellettük készen állva a verőlegények, mindegyik kezében fegyver.

- Harold! Örülök, hogy végre találkoztunk. - összeszorítom az állkapcsom, de rögtön el is engedem. Nyugodtnak kell maradnom, nem veszíthetem el a fejem rögtön, akármennyire ellenszenves a tag.

- Te vagy az a félbolond, aki azt hiszi ujjat húzhat velem. Én is örvendek. - húzom gúnyos mosolyra a szám. - Látom hoztad magaddal az egész bandát, csak nem félsz tőlem ennyire?

- Vigyázz a szádra kisfiú! - előrántom a pisztolyom és felé szegezem.

- A helyedben nem tenném. - hirtelen vörös pontok jelennek meg szerte az egész testemen. Mesterlövészek. - Csak azért vagyok itt, hogy feltegyek egy üzleti ajánlatot.

- Még pedig?

- Add át nekem a területeid felét és hogy lásd nagylelkűségem, megkapsz belőlük 10%-ot. - gúnyosan felhorkanva eresztem le a karom.

- Neked teljesen elment az eszed.

- Meg lehet. - vigyorodik el nagyképűen.

- Ne bízd el magad ennyire. - a saját mesterlövészeim célba veszik őt. Szemlátomást meglepődik ezen a fordulaton, de mégis mit várt? Hogy engem ennyire könnyen lehet elintézni?

- Úgy látszik, ha nem térsz jobb belátásra, itt vérfürdő lesz. - néz körbe és tárja ki a karját.

- Még nem tudod, de én mindig egy lépéssel előtted járok. Amíg te itt bájcsevegtél, az embereim már megtalálták a tieidet és most mind halott. Jobban járnál, ha nem avatkoznál bele a nagy emberek dolgaiba. A mesterlövészeidet sorra leszedtük, csak te annyira elvoltál foglalva velem, hogy nem tűnt fel, hogy már egy célzófény sincs rajtam. Menj haza és örülj annak, hogy nem végezlek ki itt és most, csak hogy lásd nagylelkűségem. De többet meg ne lássalak. - vicces figyelni ahogy változik az arcának a színe másodpercről, másodpercre. Kis habozás után paprika vörös fejjel rúg a porba és száll vissza az autójába.

- Ezt még nagyon megkeserülöd.

- Amatőrök.

***

Ki kell engednem a gőzt és van-e jobb módja ennek, mintsem az, hogy elmenjek egyet bulizni Louis-szal. Rádobok egy sms-t, hogy ma este jöjjön le a klubba és megyek is készülődni. Egy gyors zuhany után megnézem válaszolt-e, de még nem érkezett semmi. Gondolom nem vette észre még az üzenetet, de lerakom az ágyra a telefont és megyek öltözni. Egy bordó öltönyt veszek fel szűk szárú fekete farmerral és fehér inggel. Mire elkészülök Louis is válaszolt, hogy alig várja.

Szinte már otthon érzem magam itt, az egész testem dübörgeti a hangos zene és izzadtság járja át a levegőt. Elég fura jelzők az otthonra, de valahogy megnyugtat mégis. Az elzárt részen már ott vár rám Louis és integet felém, én is visszaintek és mosolyra görbül a szám.

Már égnek a lábaim a sok táncolástól és homályos a látásom az alkoholtól, bár az is megeshet, hogy inkább az előbb felszívott kokaintól szédülök úgy, mint akit megrúgott egy ló. Rég nem éreztem ilyen jól magam és örülök, hogy itt van mellettem Lou.

- Elmondod végre miért voltál olyan morcos az elmúlt hetekben?

- Nem tehetem, államtitok. - kuncogok. Egyre jobban forog körülöttem a világ és már bántja a szemem a sok villódzó fény is.

- Nem festesz valami jól, haza viszlek.- a karomnál fogva kezd el kihúzni a tömegből és én megadóan követem. Megcsapja az arcomat a hajnali hideg szél, elmerülök benne egy kicsit amíg Louis össze nem szedi a holmijait. Hirtelen rándul össze a gyomrom, de szerencsére nem hányom el magam, sikerül visszaszorítanom az ingert. - Rendben mehetünk.

- Dögös vagy. - mérem végig. Fura, hogy eddig nem vettem észre mennyire jól néz ki Louis. Gyönyörű kék szemei vannak, kidolgozott felső teste és a segge akár az angyaloké.

- Megálljunk a kórházban is? - kerekedik el a szeme. Felnevetek és magamhoz húzom.

- Túl nagy a szád Lou.- a nyakára simítva a tenyerem, közelebb hajolok és megcsókolom. Legnagyobb meglepetésemre nem ellenkezik, sőt viszonozza is. Időközben Tom megérkezik a kocsival. Elhúzódom tőle és egy pillanatnyi csend után mindketten beszállunk a kocsiba. Ezután filmszakadás.

***

Az izzadt testek félre nem ismerhető csattogása tölti meg az amúgy csöndes szobát. Egy test simul hozzám szorosan, átölelve a nyakam húz még közelebb magához.

- Szeretlek Harry.- suttogja a fülembe.

Abban a pillanatban megfeszülnek izmaim és testemen végigsöpör az orgazmus hulláma.

***

Reggel hasogató fejfájással kelek, nagyot nyögve próbálom eltakarni a szemem a napsugaraktól, de mindhiába. Nagyot sóhajtva erőlködöm fel magam függőleges állapotba és tápászkodom ki a fürdőszobába egy aszpirinért. Körülnézek menet közben, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg otthon vagyok. Csak a tükörbe nézve veszem észre, hogy segg pucér vagyok, de valahogy nem lep meg ez a tény. Kiveszek két darab pirulát a dobozból és azzal a lendülettel be is kapom. Ahogy tovább tanulmányozom vihar verte ábrázatom, megpillantok a nyakamon egy vörös foltot. Rögtön elvigyorodok és beleboxolok a levegőbe. Ohh én Casanova.

Ezzel a tudattal kétszer annyi energiával látok neki a készülődésnek. Beugrom a zuhany alá és újfent megállapítom, hogy túl hosszú már a hajam, bár göndören meg sem látszik. Nem pepecselek túl sokat a külsőmmel, túlságosan másnapos vagyok hozzá. A szokásos fekete szín mellett maradok, de most még arra sem vagyok eléggé éber, hogy megkössem a nyakkendőm, az iménti energia meg totál kipárolgott belőlem. Érdekel is engem, elhajítom a szoba másik végébe és kitrappolok a szobából. A sofőr már lent vár engem és amint beszállok már indulunk is. Kéne egy kávé, de semmi kedvem nincs elszenvedni magam odáig. Utálom az életet.

Bent már mindenki rám vár és kezd el panaszkodni, de ügyet se vetve rájuk bemasírozok az irodámba és magamra zárom az ajtót. Ha nem említettem volna én tényleg üzletember vagyok. Van egy cégem ami kisbaba ruhák gyártásával foglalkozik, a drogok, fegyverek és nightklubok csak hobbik.

- Harry~ - hallom meg Lou hangját, ahogy kivágja az ajtót és belibben rajta.

- De boldog ma valaki, ráadásul ilyen korán. - fogom a fejem és próbálom egyben tartani a koponyám.

- Egy ilyen este után ki ne lenne az? - mosolyog rám önelégülten.

- Na milyen Adoniszt sikerült megcsípned?

- Mintha nem tudnád. - kuncog, megkerüli az asztalom és az ölembe ülve megcsókol. Elkerekedik a szemem és eltolom magamtól.

- Mi ütött beléd? Elhiszem, hogy jó a kedved, de ennyire ne bolondulj meg. - nevetek fel erőltetetten. Ez nagyon kínos volt, eddig soha nem csinált ilyet, de mintha ez őt meglepte volna, hogy eltoltam, átvillan az arcán valamiféle megbántott kifejezés.

- Csak vicceltem na. - mosolyodik el és beleüt a vállamba. - De megyek is, egy csomó dolgom van, nem érek rá veled lustálkodni.

- Persze, te meg a munka - nevetek, hogy feloldjam a hangulatot. Érzem, hogy nincs minden rendben - bezzeg eddig nem zavart, hogy folyton itt lógsz.

- Én kérek elnézést, hogy elmerek jönni! De akkor mostantól nem fogok "folyton itt lógni". - csattan fel hirtelen, meg sem tudok szólalni, egyszerűen bevágja maga mögött az ajtót. Nem értem mi baja van, mondtam volna valamit amivel megbántottam? Eddig soha nem sértődött meg ilyesmiken.

***

Már lassan egy hete nem jelentkezik Louis, de nem fogom akkor sem felkeresni. Ő kezdett el hirtelen hisztizni nem én, itt én vagyok az áldozat! Gondolom csak túl büszke ahhoz, hogy eljöjjön bocsánatot kérni, így kénytelen vagyok magam keresni. Felkapom a kocsikulcsokat, nem kell mindenkinek tudnia, hogy most Louishoz megyek, hogy a bocsánatomért esedezzen. Még véletlenül se higgye senki, hogy ez fordítva fog megtörténni, mert nem fog.

De sehol nem találom, se az irodájában, se a lakásán. Talán az asszisztense Eleanor tudni fogja merre találom. Vész esetére megadta, akkor még hülyeségnek tartottam, de most tényleg jól jön.

- Hallo? Eleanor? - kérdem bizonytalanul.

- Igen én vagyok, ki keres?

- Itt Harry, nem tudod, hogy esetleg merre találom Louist?

- Azt hittem veled van!

- Ha velem lenne nem keresném! - vajon elkerültük volna egymást?

- Ne velem kezdj el vitatkozni! Téged szid már zsinórban 4 napja! - ajaj, akkor tényleg nagyon elcseszhettem valamit. De ha még haragudna, akkor nem mondta volna Eleanor, hogy velem kéne lennie.

- Mikor is indult el hozzám? - teszem fel gyanakodva a kérdést.

- Még tegnap este, rögtön munka után. - ez így nem lesz jó. Pont ettől tartottam, már rég ide kellett volna érnie hozzám.

- Ne haragudj, le kell tennem keresnek egy másikon, de köszi az infót!

- Kerítsd elő nekem azt a csavargót! - nem válaszolok, bontom a vonalat és felveszem a céges telefont.

-Főnök, elég nagy gáz van. - kifut az erő a végtagjaimból. Félek, hogy olyat fogok hallani amire nem vagyok felkészülve.

- Mi történt?

- Bill az, küldött hozzánk egy futárt, aki hozott egy pendrive-ot. Ezt látnod kell.

- Mi a fasz történt az istenit Tom! Ne szórakozz velem! - ordítom a telefonba.

- Louist elrabolták. - ha most nem ülnék, attól félnék összeesem. Úgy érzem magam, mint aki lenyelt egy egész jégkockát. Érzem a hidegségét végig kúszni a torkomon, égő fájdalmat okozva a mellkasomban, amíg végül le nem ülepszik a gyomromba. Összeszorul a torkom és szúrja a szemem a visszatartott könny. Próbálok szavakat formálni, de csak hangtalanul tátogok magam elé, mint valami idióta.

- 10 perc múlva ott leszek. - nyögöm ki végül.

Kell egy perc még az autóban, hogy megnyugodjak és ne kelljen az embereimnek ilyen ziláltnak látniuk. Szedd össze magad te idióta barom, ezzel a pánikolással csak időt vesztegetsz el. Kipattanok a kocsiból és próbálok nem berohanni az irodába, remegnek a kezeim, de nem tudom megmondani, hogy azért remegnek, mert félek vagy mert idegességemben szét tudnék tépni valakit. Egy utolsó lélegzet és benyitok.

- Azonnal kerítsétek elő azt a senkiházit. Ajánlom, hogy Louis itt legyen sértetlenül az irodámban 1 órán belül. - mindenki meglepetten bámul rám, mint akik épp egy űrlényt látnának testközelből. - Mit ültök még itt?! - ordítom el magam. Abban a pillanatban felpattannak egytől egyig és kirohannak az ajtón, csak Tom marad a helyén.

- Nem lesz ilyen könnyű a dolog, ugye tudod Főnök? - szólal meg higgadtan.

- Kibaszottul tudom, de mégis mit vársz mit tegyek? - túrok bele a hajamba és vágódok le egy székre.

- Nézd meg a videót amit küldtek. - tolja elém a laptopot. A szám belsejébe harapva nyomom meg a lejátszást.

- Harold! Rég láttuk egymást nemde? Figyelj csak, itt van velem egy nagyon jó barátod, hogy is hívják? Louis? Köszönj neki, alig várja, hogy lásson téged! - ökölbe szorul a kezem. Meglátom Lout egy székhez kötözve, egy leheletnyit megkönnyebbülök látva, hogy jól van. - Ne aggódj vigyázok rá! Emlékszel a múltkori találkozásunkra? Én igen és eléggé felbőszítettél. Lekezeltél, nem vettél komolyan és nézd meg mi lett a következménye! Egész megkedveltem Louist, hogy őszinte legyek, nem áll szándékomban bántani őt, de ha rákényszerítesz, muszáj leszek. Találkozzunk ugyanott, ma 5-kor és megbeszéljük a részleteket, de ne késs! Különben szegény Louis fogja megbánni. - az asztalra csapok. Ránézek az órára, 10:35. Mégis mi a tökömet fogok én 5-ig csinálni? Nem fogok itt ülni, amíg a legjobb barátom egy ostoba faszfejnél van.

- A fiúk meg fogják találni. - nyugtat Tom, de kicsit sem érzem ettől magam jobban.

Egy óra múlva csörög a telefon, hogy megtalálták a rejtekhelyüket. Az összes létező emberemmel együtt elindulunk oda. Én magam fogom szétloccsantani az agyát annak a szerencsétlen szarházinak. Bele sem telik húsz percbe és már ott vagyunk, egy hatalmas raktár épület előtt. A kint lévő őröket hang tompított pisztolyokkal leszedjük majd berúgva az ajtót beözönlünk.

- Senki meg ne merjen mozdulni vagy különben kicsipkézem a valagát.- Kiálltja el magát Tom. Kihasználva azt, hogy nem várnak bennünket, előnyre tettünk szert, de én csak arra tudok koncentrálni, hogy megtaláljam Louist. Végig nézem az ajtókat, szerencsére nincs sok belőlük és a másodikban megtalálom őt.

- Lou! Istenem hála az égnek meg vagy! - kioldozom és szorosan magamhoz ölelem.

- Barom seggfej! Hát ennyit kell rád várni? - nem is Lou lenne ha nem máris azzal kezdené, hogy lebasz.

- Ha nem lennél ilyen rohadt szerencsétlen, nem kéne megmenteni. De jól vagy? - halkulok el a végére.

- Igen. Köszönöm. - felállítom és szorosan magamhoz húzva elindulok vele kifelé, mikor hirtelen betörnek az ablakokon keresztül a kommandósok.

- Kezeket fel! Itt az Interpol, mindenki dobja el a fegyverét! Körbevettük az épületet. - ezek meg honnan tudták, hogy itt vagyunk? Az egyik srác, Payne oson közelebb hozzám egy fegyverrel, gondolom nem látják őt, de intek neki, hogy maradjon a helyén. De ehelyett a fejemhez tartja a pisztolyt.

- Már azt hittem soha nem értek ide fiúk! - neveti el magát. Egy beépített ember? Most komolyan? Finoman megbököm Louist, egyből érti a célzást és hátranyúl a pisztolyomért. Mikor leguggolok a földre, kibiztosítja és elsüti azt, eltalálva az árulót. Ekkor elszabadul a pokol, mindenki fegyvert ragad és arra lő amerre lát, rohamrendőrök törnek be az ajtón és füstbombát dobnak be. Megragadom Louist és futni kezdek vele a kijárat felé, reménykedve, hogy senki nem vesz minket észre a nagy kavarodásban.

- Harry vigyázz! - lök el magától Louis. Hátranézve gondolkodás nélkül lövök, fejen találva Billt. Tovább mennék, de Louis nem mozdul, a hasára szorítja a kezét. Meglőtték.

- Úristen Lou! - összeesik. Odarohanok hozzá és a feje alá téve a kezem megtámasztom azt. - Tarts ki, kiviszlek innen!

- Ne aggódj miattam, menj! Nem kaphatnak el!

- Nem megyek én sehova nélküled! Most nincs idő lustálkodni. - próbálok meg nevetni, de megremeg a hangom.

- Mindig van idő rá, majd utánad megyek. - elmosódnak előttem a képek. Lou arcára esnek a könnycseppjeim, amiket gyorsan le is törlök.

- Senkim sem marad, ha te most elhagysz Lou. Nem teheted ezt meg velem. - egyre sűrűbben hullanak a könnyeim.

- Kimondta, hogy el...elhagylak? Kísérteni foglak.

- Ne haragudj Louis bármit is tettem, nem akartalak soha megbántani, te vagy a legjobb barátom.

- Harry...gyere közelebb...még közelebb...- a szájához hajtom a fülem, próbálom a körülöttem levő zajt kiszűrni. - Te... vagy a leghülyébb ember akit valaha...valaha is ismertem. - mosolyodik el és simít végig az arcomon, egy könnycsepp fut végig az arcán. Magamhoz szorítom alakját és zokogásba török ki.

Egy kar nyúl a hónom alá és rángat fel a földről és kezd elhúzni Lou elől. Elkezdek kapálni, próbálok visszajutni hozzá, de nincs elég erőm.

***

Az ágyamban fekszem, nem tudok megmozdulni, nem akarok megmozdulni, de már zsibbad a lábam és a karom, úgyhogy kénytelen vagyok megfordulni. Ekkor megpillantok valamit a párnám mellett. Odanyúlok érte, hogy jobban megnézzem mi az, de bár ne tettem volna. Louis nyaklánca az. De miért van itt? Nem emlékszem, hogy itt aludt volna nálam bármikor...is. Villámként hasít belém a felismerés.

Kiszállunk az autóból, Louisba kapaszkodom, hogy el ne essek miközben mindketten nevetgélünk, mint a tinédzserek akik megszöktek otthonról egy buliba. Szerencsére sosincs kulcsra zárva az ajtó, hisz ki merne betörni hozzám? Szinte beesünk az ajtó és Louis rajta landol.

- Dagadék! Szállj le rólam.

- Te meg gyenge vagy, nem bírod el pille súlyomat.

- Megmutatom én mennyire is vagyok gyenge! - elkapom a derekánál és átfordítom magunkat. - Látod mennyire erős vagyok?

- Látom, látom Hercules. Borzasztóan erős vagy. - mosolyog rám. Egy pillanatra mindketten elhallgatunk, a szemeibe nézve elveszek bennük. Eddig nem vettem észre, hogy mennyire szép Louis, mármint azt eddig is tudtam, hogy helyes, de így közelről kimondottan gyönyörű. Nem bírom megállni a késztetést, hogy megcsókoljam. Felcsúsztatom a kezem a felsőtestén és elkezdtem kigombolni az ingét.

- Várj, ne itt az előszobában! - kuncog fel. Végül is igaza van, felsegítjük egymást és kisebb nagyobb sikerrel elbotladozunk a hálószobáig. Bent az ágyra lököm és rámászva tovább folytatom azt amit az előbb félbeszakított. Perceken belül mindketten megszabadulunk az összes ruhánktól és egymásra tapadunk. Egy határozott mozdulattal maga alá lök Lou és végig haladva a mellkasomon, csókokkal borítja be a testem. Nem teketóriázik sokat, rögtön a lényegre tér és egész hosszában bekap és kezd el dolgozni rajtam. Már ettől el tudnék menni, de nem akarok, úgyhogy felhúzom magamhoz és a hasára fordítom. Felhúzom, hogy a térdén támaszkodjon és mivel síkosítóm nincs, kénytelen vagyok a nyálamat használni ahhoz, hogy felkészítsem. Túlságosan türelmetlen vagyok és megvadítanak a hangok amiket kiad, félbehagyom a tágítását és a bejáratához illesztem magam.

- Mehet? - nem szól semmit, csak bólint. Nem kell kétszer mondani, lassan belé nyomulok, centiről centire haladva, míg nem tövig bent vagyok. Hagyok pár pillanatot, hogy szokja a helyzetet, de legszívesebben a matracba döngölném. Kárpótol az, hogy pár perc múlva már meg is tehetem. Kis idő múltán Lou a hátára fordul és átöleli a nyakam, így folytatjuk tovább. Érzem már az alhasamban az ismerős melegséget, közel járok. Lou átöleli a nyakam és közelebb húz magához.

- Szeretlek Harry.- suttogja a fülembe.

- Ahh, én is. - nyögöm és abban a pillanatban elélvezek.

Lassan minden kezd összeállni a fejemben, mindaz amit eddig nem vettem észre, mert túl vak voltam hozzá.

- Harry~

- De boldog ma valaki, ráadásul ilyen korán.

- Egy ilyen este után ki ne lenne az?

- Na milyen Adoniszt sikerült megcsípned?

- Mintha nem tudnád.

- Mi ütött beléd? Elhiszem, hogy jó a kedved, de ennyire ne bolondulj meg.

Most már értem miért csókolt meg és miért haragudott meg mikor eltoltam magamtól.

- Te vagy a leghülyébb ember akit valaha is ismertem.

Ismét rám tör a sírás, kétségbeesettebben, fájdalmasabban, mint eddig bármikor.

Take me home 3. rész [Vége]

Sziasztok!
Borzalmasan sajnálom, hogy eddig tartott megírni! Baromi sok minden közbejött így suli végén, aztán írói válságban szenvedtem (egy egyszerű mondatot nem tudta összerakni) és egy hétig nyaralni voltam, nem volt se gépem se semmi:( DE végre itt van és ez a lényeg nem? ^^"" Bár most van egy rossz hírem.......az utóbbi quiz során megtudtam rólatok pár dolgot kedves olvasóim (<3) és meglepett a korotok....! Felvetett bennem pár morális kérdést, miszerint én 20 éves öreg fejjel 13-14 éves lányoknak írok meleg pornót (most mit szépítsünk?) !!! Amíg nem rendezem magamban a dolgokat, határozatlan időre szüneteltetem a blogot. Fú most jól lehúztam a hangulatot....De szerencsére nyár van! Menjetek strandolni, haverokkal szórakozni, ne egy őszülő perverz öregasszonyt olvassatok a szünetben.De ezen kívül imádlak, szeretlek titeket és nagyon hálás vagyok amiért értékelitek a firkantásaim!<3

Jó olvasást (?)




A fejemre húzom a párnát, próbálva elnyomni a dörömbölés zaját az ajtómon. Mégis ki a francnak kellek ennyire, hogy ilyen türelmetlen. Jobban a fülemre szorítva az anyagot a hátamra fordulok, de nekiütközöm egy másik testnek. Louis.

- Nyisd már ki az ajtót Harry, így lehetetlenség pihenni.

- Még mit nem! Hála neked, még a háton fekvés is körülményes, nem hogy még ajtókat nyitogassak kora reggel. Menj te.- nem vagyok hajlandó kinyitni a szemeimet, még nem. Kapaszkodom az álom legutolsó morzsáiba, az oldalamra fordulva takarózom be jobban. Már csak pár pillanat választott el attól, hogy visszaaludjak, de a hirtelen rám nehezedő súlytól kipattannak a szemeim.

- Nemsokára indulunk kell, szedd össze magad, majd a buszon alhatsz.- beletúrva a hajamba, még jobban összekócolja azt és egy apró puszit adva a homlokomra leszáll rólam.

- Nem akarok menni.- nyögöm ki, de nem tudom leküzdeni azt az apró mosolyt ami a szám szélére húzódik.

- Én is jobb szeretnék még aludni, de így is meg volt már a napi pánik, mert nem találtak a szobámban.

- Micsoda horror!- aggódást színlelve a mellkasomhoz kapok, felülök és kiseprem a szememből a tincseimet, próbálva megzabolázni őket.

- Gúnyolódj csak velem Haz, meglátjuk ki nevet a végén!- vigyorodik el, de nem hat meg a fenyegetése, csak még szélesebb lesz a vigyorom.

- Csak nem keményít be Lou maci?- gügyögök, majd elnevetem magam, mire egy párnát kapok az arcomba viszonzásul. Most rajta van a sor, hogy kinevesse a meglepett arcomat. Összeráncolom a szemöldököm és megragadva egy párnát hozzávágom.

- Én a helyedben ezt nem mertem volna megtenni.

- Ohh jaj de félek!- a szám elé téve a kezem rázom a fejem, de a szám szélén ott bújik meg a mosoly. Nem is kell több Louisnak, rám veti magát és könyörtelenül kezd el csikizni. Hangosan nevetgélve kapálózom, próbálva kiszabadulni a karjaiból, de nem enged. - Khérlekhh...Louuhh eléééég!!- sikoltom és próbálom lefogni a kezeit, nem valami sok sikerrel, ahhoz túlságosan csikis vagyok.

- Na jó, csak mert olyan szépen kérted.- mosolyodik el és enged el végre. Próbálom visszanyerni a normális lélegzetem, nagyokat kortyolva a levegőből, de a vigyorom nem hervad le, akármennyire is fáj már az arcom.

-  Kicsi a bors...- nem fejezem be, csak kuncogok magamban, mert tudom, hogy utálja ha a magasságával cukkolják.

Hirtelen fölém hajol és a kezeivel a fejem mellett támaszkodva, vészesen közelít az arcomhoz. Már érzem a leheletét a bőrömön, amitől jóleső bizsergés fut végig a gerincemen, észre sem veszem, de már nem veszek levegőt, nem merek. A lábaim közé furakodva tolja magát előbbre és az ajkai már csak centikre vannak az enyémtől. Nagyot nyelve nyalok végig a számon és tartom vele a szemkontaktust, azt is csak annyi időre szakítom meg, hogy lepillantsak az ajkaira. Egyre inkább kavarognak bennem az érzések, hisz eddig Lou sosem aludt velem, vagyis hát szex után nem, de tegnap este mégis. Eddig soha nem csókolt meg fényes nappal és most minden jel arra utal, hogy most ezt is meg fogja tenni. Eszeveszett sebességgel ver a szívem, hangosan dübörögve a dobhártyámon és attól tartok, ha még közelebb ér Louis, akár még ő is meghallhatja ezt. Majd végre megmozdul, behunyja a szemét, én is követem a példáját, izgatottan várom, hogy végre megérezzem magamon az ajkait. Már súrolja a szája az enyémet és én ismét elfelejtek lélegezni, ekkor riadok fel a hangjára.

- Kis ember nagy bottal...- hallom a hangján, hogy mosolyog. Fogadni mernék, ha most kinyitnám a szemem és meglátnám őt, fülig érő vigyorral találnám szembe magam. De semmi kedvem most ránézni, csak elfordítom a fejem és magamra erőltetek egy mosolyt.

- Ha-ha, nagyon vicces vagy Lou, de most szállj le rólam, megyek összekészülök és jobban tennéd, ha te is követnéd a példám és visszamennél a szobádba.- letolom magamról, nem foglalkozva a meglepett kifejezéssel az arcán és beviharzok a fürdőszobába. A kád szélére ülve temetem az arcom a tenyerembe és sóhajtok egy nagyot. Én ostoba egy pillanatra elhittem, hogy megakar engem csókolni, hogy talán neki is...de hülyeségeket képzelgek. Nem fogok tovább ezen agyalni, túl kell lépnem ezen, nem hagyhatom, hogy teljesen eluralkodjanak rajtam az érzéseim, ennél jobban már nem szerethetek belé.


***

Mindenki csendben elfoglalja magát a buszon, Zayn olvas és Liamék videojátékoznak. Louis és én az ágyon fekve bámuljuk a plafont, mikor megérzem az ujjait összefűzni az enyémekkel, felé fordítom a fejem és kérdően vonom fel a szemöldököm, de ő csak elvigyorodik és megvonja a vállát.
Egyre nehezebb kiigazodnom rajta, mert néha úgy viselkedik, mintha csak én léteznék számára a világon, máskor pedig alig néz rám vagy szól hozzám.

- Hazza...

- Igen?

- Te vagy a legjobb barátom.- de mielőtt válaszolhatnék, lecsap az ajkaimra és egy lágy csókot hint rá. Nem tudom ezt tovább folytatni, nekem ez már túl sok, túlságosan össze vagyok zavarodva és ha nem vetek ennek véget, akkor én leszek az aki megsérül a végén, bár mintha már nem történt volna meg ez.

Este a koncert után egy fontos elhatározásra jutok, nem hagyom magam többé kihasználni, hiába nem szándékosan teszi. Befekszem az ágyba és megpróbálok elaludni és reménykedni abban, hogy Louis ma nem jön át. Már félálomban vagyok mikor hallom az ajtót kinyílni, azt követi pár halk lépés, majd megemelkedik a takaróm és egy kar ölel át.

- Szia...-suttogom.

- Remélem nem épp aludtál.- megrázom a fejem és mikor hátrafordítom a fejem, Louis megcsókol. Rögtön viszonzom és érzem, hogy az eddig szőtt terveim egyesével foszlanak semmivé, de azt nem engedhetem. Nehéz volt maga az elhatározás is, most már csak annyi van hátra, hogy megmondjam neki, hogy nem akarok többé lefeküdni vele, legalábbis ilyen körülmények között nem. Veszek egy mély levegőt és mielőtt még felforrósodna a hangulat megfogom Lou kezét ami már a pólóm alatt simogat és eltolom. - Valami baj van?- húzódik el, hogy a szemembe tudjon nézni, de én csak lesütöm a tekintetem. Most biztosan nem tudnék ránézni vagy különben megint megadnám magam. De az államnál fogva kényszerít rá, hogy felnézzek és kész, megtörök.

- Semmi...bocsi...- szánalmas vagyok. Egyenesen undorodom magamtól, hogy nem tudok nemet mondani neki. Meg is érdemlem a fájdalmat, mert nem vagyok képes eltolni magamtól és bármit hagynék neki, csak egy szavába kerülne. Érzem egy kisebb gombóc gyűlik a torkomban, amint igyekszem nem elsírni magam azon, mekkora csődtömeg vagyok.


***


Az első alkalom nehéz volt, a második már kicsit könnyebb, a harmadik már kínos, de többszöri elutasítás után Lou feladta a próbálkozást, látom rajta, hogy nem érti mi a baj, de jobb is így. Elég az, hogy így jobb lesz mindkettőnknek, hisz neki ott van Eleanor és kevesebb, mint egy hónap múlva láthatja is őt, már nem kell sokáig kibírnia. Nem mellesleg így én is felkészülhetek lelkileg a hazatérésre. Honvágyam van és szeretnék végre a saját ágyamban aludni, pihenni egyet és meglátogatni anyuékat.


***


Túl gyorsan értünk el a turné végéhez, mintha csak egyet pislantottam volna és már itt állok az utolsó állomás színpadán a fiúkkal, nem mintha annyira nagyon bánnám. Megrohamoznak az érzések, a fáradtság, a büszkeség és a hála. Összeszorul a torkom ahogy hallgatom Liam beszédét amiben megköszöni az eddigi hatalmas támogatást és szeretet amit nyújtanak a fanok.
Átkaroljuk egymást és meghajolva utoljára, búcsút veszünk majd leszaladunk a színpadról. Mindannyiunk szeme párás, de boldogan összeborulunk szorosan fogva a másikat. Végül nem bírom és könnyekben török ki, szerencsére egyikük sem kérdi mi a baj, hisz azt hiszik, hogy én is a boldogságtól sírok, és rendben is van így. Nem kell tudniuk, hogy igazából csak a szívem fájdalmát próbálom enyhíteni.

Ekkor betoppan az a személy akit a legkevésbé szerettem volna látni ezen a napon.

- Louis!- sikolt fel és veti a nyakába magát és nekem most jött el a megfelelő alkalom, hogy elmenjek zuhanyozni.

Élvezem ahogy mossa le rólam az izzadságot és fáradtságot a kellemes víz, simogatva a bőröm. De nincs sok időm itt ápolgatni a lelkem, szeretnék minél előbb hazamenni, bár még mindig hátravan egy parti amit a sikeres turné tiszteletére tartanak.
Gyorsan megszárítkozom és felöltözöm, majd igyekszem hamar az autóhoz érni, beszállok és egy nagyot sóhajtva elnyúlok az ülésen, de megugrom az ijedtségtől mikor kinyílik az ajtó, de csak Liam és Zayn az.

- Csak mi vagyunk, miért rohantál el mikor El megjött? Eléggé bunkó volt...

- Jah, csak fáradt voltam ennyi, majd később bocsánatot kérek tőle...-forgatom meg a szemem és megtámasztom a fejem az ablakon.

- Megértelek, én is elrohantam volna ha nem engem szemelt volna ki legelőször.- nevet fel Zayn és nem tudom elnyomni én se a vigyorom. Átveti a vállamon a karját és közelebb húz magához.- Ugye tudod, hogy néhol igen vékonyak a falak, főleg a turnébuszon?- elkomorodik az arca, Liam is a térdemre rakja, finoman megszorítva azt.

- Nem ítélünk el Harry, mielőtt erre a következtetésre jutnál! De gondoltuk, mivel ez az utolsó nap, most már nem lenne annyira kínos beszélni erről.

- Mégis mióta vagytok együtt Louisszal, és mi van El...- vág közbe Zayn.

- Nem vagyunk együtt!- szakítom őt félbe mielőtt még tovább folytathatná a hülyeséget.

- Akkor mégis miért dugtok?- meglep a nyíltsága Zaynnek, de ő már csak ilyen, ezért csak egy vállvonással elintézem a dolgot.

- Ettől tartottam, akkor mégis csak sírni hallottalak.- erős karok szorítanak magukhoz és egy pillanatra el is veszem a melegségében.

- Nem akarok többet erről beszélni srácok...- a fiúk összenéznek majd egy aprót bólintanak. Az út további része csendben telik, de nem tudom nem észrevenni ahogy a fiúk összenéznek. Számítanom kellett volna ere igazából, hisz közel egy évig össze voltunk zárva, csak a hülye nem veszi észre ha két ember mellettük szexel.

A klubhoz érve megrohamoznak minket a fanok, nincs szívem csak úgy tovább menni, így megállok pár autogramot adni és fényképet készíteni, de végül a biztonságiak arrébb tolnak és beküldenek engem is. A hely tömve van ismerős arcokkal, de akad köztük ismeretlen is egy pár. Leülök a többiek mellé és útközben fogadom az emberek gratulációját. Szerencsére Liam ül a gerlepár mellett akik láthatóan nem tudnak kiszállni egymás szájából. Gyomorforgató. Zayn oldalba bök és próbálja elterelni a figyelmem róluk, de nem sokáig tudok vele bájcsevegni, egyáltalán nincs kedvem semmihez, csak haza szeretnék menni. Felállok és bocsánatot kérve mindenkitől, elindulok a mosdó felé.
Miután elvégeztem a dolgom visszaindulok a többiekhez, de útközben beleütközöm valakibe.
- Jaj sajnálom! Nagyon sajná...- végig mérek a fickón, körülbelül ő is annyi lehet mint én, bár talán lehet idősebb egy kicsivel. Gyönyörű barna szemei vannak, karakteres arca és meg kell hagyni, szívtipró mosolya van.- lom.- fejezem be a szót, mikor már kibambultam magam.

- Ugyan, én kérek elnézést. Figyelmetlen voltam.- ő is végig mér engem és hirtelen le kell nézzek magamra, hogy biztos rajtam van-e még a ruha, mert úgy érzem mintha meztelen lennék.- Nem te vagy Harry? Harry Styles?- vonja fel az egyik szemöldökét és mosolyodik el.

- De én vagyok, örvendek a szerencsének.- nyújtom a kezem és oh, istenem, milyen puha a bőre.

- Én Barry vagyok. Gratulálok a turnétokhoz, sajna én nem tudtam elmenni egy koncertre sem, de biztos vagyok benne, hogy fantasztikusak voltatok.- szélesedik ki a mosolya.

- Köszi.- mosolygok én is vissza. Cikázik az agyam, hogy mit mondjak neki, mit hozzak fel témának, hogy tudjak vele még beszélni, de szerencsére megelőz.

- Van kedved meginni velem valamit?

- Van, van persze.- remélem nem hangzottam annyira izgatottnak, mint amennyire én hallottam magam.
Helyet foglalunk a bárpultnál én rendelünk mindketten egy-egy sört és közben elbeszélgetünk mindenféléről. Félszemmel azért visszapillantok a mi asztalunkra, de lehet nem kellett volna, mert felfordul a gyomrom Louiséktól. Kizárom a gondolataimból a turbékoló párt és csak Barryre fókuszálom a figyelmem.
- Remélem nem gond, hogy elszakítottalak a bandatársaidtól.

- Ugyan, 9 hónapig össze voltunk zárva egy turnébuszba, örülök, hogy végre távol lehetek tőlük!- nevetek fel kissé, hogy oldjam a saját feszültségem, bár nem tudom miért vagyok egyáltalán ideges.- És te mivel foglalkozol?

- Fotós vagyok,-hirtelen megfagy bennem a vér, nincsenek jó élményeim a kamerás emberekkel.- de nem paparazzi! Őket nem is engednék be ide ma. Én modelleket fotózok különböző divatmagazinoknak, mint például a Vouge, Bazaar, Elle...

- Ohh, szerencsés vagy, folyton körülvesznek a szebbnél szebb lányok...- fent kell tartsam az imidzset, hogy hetero vagyok. Hiába nem paparazzi, de attól még bármelyik szennylapnak eladhatja a hírt, hogy Harry Styles meleg.

- Valakinek biztos ez az álommeló, de őszintén engem hidegen hagynak a lányok.- mosolyodik el és vonja meg az egyik vállát.- Plusz van egy olyan érzésem, hogy te sem ölnél ezért a munkáért.-támasztja meg az állát, sokatmondóan vigyorogva rám.

- A világ egyik legnépszerűbb fiúbanda tagja vagyok, szerintem ez azért ad elég okot, hogy ezt hidd.

- Felismerem azt mikor melegekkel van dolgom, mert jómagam is az volnék, de javíts ki ha tévednék.- vigyorog rám önelégülten és valamiért ezt iszonyúan vonzónak találom.

- Hát sajna tévedsz, mert nem vagyok meleg.- harapok rá az alsó ajkamra. Te jó ég olyan rég flörtöltem rendesen, igazából nem is emlékszem rá hogyan kell, de lassan a füléhez hajolok és belesúgok.- Biszexuális vagyok.- elhúzódom és ha lehet még nagyobb vigyor terül szét az arcán. A pulton lévő kezem után nyúl és finoman végig simít rajta.

- Nincs kedved táncolni?- nem számítottam erre a kérdésre, de bólintok és hagyom, hogy a parkettre vezessen. Eddig észre se vettem, hogy magasabb nálam, nem sokkal, de azért észrevehetően, izmosabb is mint én. Hozzám simul hátulról és lassan mozgunk a zene ritmusára.

Pár pörgősebb szám után lehuppanunk az egyik üres kanapéra és kifújjuk magunkat. Az este jelentős részét vele töltöttem,de azon kívül, hogy Barry a neve és fotós, nem sokat tudok róla, ezért felé fordulok.
- Ez így nem fair, hogy te szinte mindent tudsz rólam, de én még azt sem tudom hány éves vagy...- elneveti magát és átveti az egyik karját a vállamon.

- Aranyos vagy.- jelenti ki és arrébb söpri az egyik tincsem az arcomból.- De amúgy 40 éves vagyok.- egy pillanatra lefagyok, de amint feldolgoztam beleboxolok egyet a vállába.

- Hazug!

- Jó-jó, csak 24 vagyok, csak gondoltam, ha többet mondok akkor nem leszel olyan csalódott amikor megtudod az igazi korom.

- Már miért lennék csalódott? Nem hallottad a hírt rólam, hogy bukok az idősebbekre?- mosolyodok el huncutan. Egyre jobban tetszik nekem ez a srác, azt sem tudom mikor gondoltam utoljára Louisra és ez egy nagyon pozitív dolog, hisz ki tudja mit csinál ő és El most, hogy végre kettesben lehetnek. Elfintorodom és elfordítom a fejem, a padlót kezdem el fürkészni, de Barry az államnál fogva visszafordít és a szemembe néz.

- Mi a baj?- kérdezi aggódva, de én csak megrázom a fejem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdek lassan közeledni felé és nemsokára veszi is a jelet és ő is közelebb hajol. A csók lassú és finom, kissé idegen attól amihez hozzászoktam, de meglehet ez kell nekem ahhoz, hogy tovább tudjak lépni. Mikor elmélyíteném a csókot Barry gyengéden eltol magától, mély levegőt véve próbálja összeszedni magát.- Elszeretnélek vinni egy randira.

- Ohh...én...

- Megértem, ha nem...

- De!...De szeretném...-mosolyodok el és egy tollat előszedve a poháralátétre írom a telefonszámom és átnyújtom neki.- Viszont lehet nekem vissza kéne már mennem a többiekhez, csak mosdóba indultam el, de az már órákkal ezelőtt volt, aggódhatnak.- nem akarom itt hagyni, de ez lesz a legjobb, fáradt vagyok és kiszeretném pihenni mindezt.

Könnyes búcsút véve különválunk és megkeresem a fiúkat, elköszönök tőlük is, kivéve Loiust, mert ő is felszívódott Eleanorral. Kiérve a klubból leintek egy taxit és hazavitetem magam, amikor megrezzen a telefonom a zsebemben.

" Szia itt Barry! alig várom hogy újra lássalak;)). x"

Elmosolyodom mikor elolvasom az sms-t és rögtön válaszolok is, majd visszasüllyesztve a zsebembe a telefont megtámasztom a fejem az ablaknak. Mikor megérkezünk kifizetem a sofőrt, eltápászkodom az ajtóig majd a szobámba vonszolva magam, elterülök az ágyon és amint párnát ér a fejem el is alszom.

***

- Ki volt az a pasi akivel egész éjszaka el voltál?- vigyorog Niall és kezdi el bökdösni az oldalam.

- Vele is mentél haza?- vonogatja a szemöldökét Zayn.

- Dehogyis! De megadtam neki a számom és pénteken elvisz vacsorázni.- a mondat végére már rugdalózom a lábaimmal és izgatottan sikkantok fel. Rosszabb vagyok, mint a szerelmes tinilányok, de nem érdekel, végre valaki olyannal kezdek akinél van is értelme a dolognak.

- Örülök neked haver.- teszi a vállamra a kezét Liam és szorítja meg enyhén. Felkapjuk mind a fejünket mikor az ajtó becsapódik Louis mögött, összenézünk.

- Ne is törődj vele, gondolom csak másnapos...- rántja meg a vállát Niall és mindannyian szétszéledünk a dolgunkra. Tovább folytatom az smsezést Barryvel és ennek köszönhetően egész nap levakarhatatlan a vigyorom.

***

A péntek hihetetlenül gyorsan érkezik el és én kétségbeesetten állok a gardróbom előtt, nem találva a megfelelő ruhát amit felvehetnék.

- Fiúk mit vegyek fel?- nyögök fel. Mindegyik átjött hozzám megnézni Barryt, hiába tiltakoztam, de végül is jól esik, hogy törődnek velem, bár kevésbé lennék ennyire feszélyezve, ha nem lenne itt Louis, de végső soron ő a legjobb barátom és nem akarom őt elveszteni, legalábbis etéren nem.

- Semmit!- vágja rá Niall.

- Fújj magadra tejszínhabot és várd úgy az ajtónál!- vihog Zayn, Niall a vállára dőlve röhög hangtalanul a térdét csapkodva.

- Nagyon ötletes, de én rendes ruhára gondoltam...-forgatom meg a szemem, de nem bírom elnyomni a mosolyom én se, annyira idióták tudnak lenni. De mire is számítottam, hogy majd pont ők lesznek a segítségemre. Csak kieszik a hűtőm, megisszák a söröm és FIFAznak, mégis hálás vagyok, hogy itt vannak.

- Louis menj segíts már ennek a szerencsétlennek.- szólal meg Liam.

- Tényleg! Louuu, Louee kérlek segíts!- biggyesztem le az ajkam és nézek rá bociszemekkel.

- Nem mintha sok választásom lenne.- feltápászkodik a fotelből és beletúrva a szekrényembe és előtúr egy fekete csőnadrágot, egy fehér v-nyakú pólót és egy fekete blézert.

- Köszi, te vagy a legjobb!- átölelem és elveszem tőle a ruhákat és fel is öltözöm. Nemsokára ideér Barry, egyre idegesebb vagyok, befújom magam egy kis parfümmel, megigazítom a hajam, de hiába pakolászom a loknijaimat, folyton visszaugrik, így felhagyok a próbálkozással. Ekkor csöngetnek, egy enyhe szívroham után leszaladok kinyitni az ajtót, de előtte a srácok felé fordulok végig mutatva magamon, hogy biztos jól nézek-e ki.

- Szia! Csodásan festesz és ezt neked hoztam.- átnyújt egy csokor fehér rózsát, elveszem tőle és egy puszival köszönöm meg neki.

- Köszi, te is nagyon jól nézel ki.- hirtelen tényleg úgy érzem magam, mint egy tinilány, de egyáltalán nem rossz.

- Akkor mehetünk?- tartja ki a karját arra várva, hogy belé karoljak amit szívesen teljesítek is. Ekkor mögém kukkant és vigyorogva integetni kezd, hátrafordulok, hogy lássam mi történik. Mindhárman lebuknak amint meglátom őket és nem bírom ki, hogy ne kuncogjam el magam.

- Ne haragudj, de mindenképp látni akartak.

- Ugyan, semmi gond, szerintem aranyosak, bár közel sem annyira, mint te.- kacsint rám és nem tudom megállni, hogy ne forgassam meg a szemem.

- Micsoda Casanova!- kuncogok és beszállunk az autójába.- Hova megyünk?

- Meglepetés!

Egy eldugott kis étterembe vezet, a kerítés mentén rózsák és borostyán, egyszerűen elképesztő és fura is egyben, mert eddig még életemben nem láttam ezt a helyet.

***

Rég nevettem ennyit egy este, istenien éreztem magam, sokat tudtam meg róla és egész jól megértjük egymást. Kicsit csalódott vagyok amiatt, hogy ilyen hamar megérkeztünk, de ha rajtam múlik biztos fogunk még találkozni. Elkísér az ajtóig és látom, hogy a srácok már elmentek, mert nincs itt a kocsijuk.

- Hát köszönöm a csodás estét.- nem akarom, hogy elmenjen, de nem lenne jó ötlet már az első randi után a hálószobámba rángatni, az nem én lennék.

- Én köszönöm és remélem ez nem az utolsó alkalom volt.

- Majd gondoskodunk róla, hogy ne legyen az.- harapok rá az alsó ajkamra és babrálok a kulcscsomómmal. Egy észveszejtő mosoly után az arcomhoz hajol és nyom rá egy puszit, de a-a! Az egy dolog, hogy nem fogok vele lefeküdni még, de egy csók bármikor belefér. Az inge nyakánál fogva lassan visszahúzom és összeérintem az ajkainkat. Érzem a mosolyát, de csak magát okolhatja amiért nem tudom visszafogni magam, túl jó társaság, túl jól néz ki. Mielőtt felhevülne a hangulat, elhúzódom tőle és érzem, hogy elpirultam.

- Jó éjszakát.

- Jó éjt neked is.- vigyorog, majd visszasétál a kocsijához, megvárom míg kiparkol és integetek neki mikor elhajt. Az ajtónak támasztom a hátam és levakarhatatlan vigyorral veszem elő a telefonom, hogy megírjam Liamnek és Zaynnek, hogy mi történt.


***

Már pizsamában ülök a kanapén és nézem a tv-t, túl sok izgalom egy napra, nem tudok elaludni, bár a tv is csak háttérzajnak van, hogy ne érezzem magam olyan egyedül, megszoktam már, hogy állandóan vannak körülöttem emberek, kicsit fura még a magány. A gondolataimból hangos kopogás riaszt fel, ránézek az órára és majdnem éjfélt mutat, mégis ki a fene az ilyen későn?

- Megyek-megyek. Jézus, nem kell ilyen idegesnek lenni.- Csak imádkozom, hogy nem Hasfelmetsző Jacknek nyitok ajtót. Kikukucskálok meglesni kinek van ilyen sürgős dolga velem, de amint meglátom megfagy bennem a vér. Tévedtem, bárcsak Hasfelmetsző Jack állna az ajtóm előtt, nagy levegőt véve kinyitom.

- Hát te mit keresel itt ilyen...- be sem tudom fejezni a mondatom, már az ajkaimon csüng, a tarkómnál fogva tartva. Tiltakozóul felnyögök, most úgy sem tudnék szavakat formálni. Kihasználva, hogy erősebb vagyok nála eltolom magamtól és összevonom a szemöldököm, érzem, hogy lassan elkezd forrni bennem a düh és a zavarodottság. - Elment az eszed? Nem jöhetsz csak ide úgy ahogy kedved tartja lesmárolni.

- De igenis megtehetem.- majdnem félrenyelek a meglepettségtől.

- Hogy tessék?! Mégis milyen jogon teheted te ezt meg?- fonom össze a karjaim magam előtt.

- Te az enyém vagy, csak is az enyém és nem engedem, hogy holmi jött ment gyerek téged csókolgasson.

- Te tényleg megbolondultál.- A tenyerembe temetem az arcom és összeszorítom a szemeim, hátha eltűnik, hogy csak a fáradtság miatt hallucinálok.- Menj el, kérlek.
De mintha meg sem hallotta volna, nekinyom a falhoz és elhúzva a kezeimet ismét megcsókol. Elpárolgott minden dühöm, már csak azt kívánom, hogy menjen el, ne kavarjon fel bennem mindent, nem akarom az ajkait magamon, csak szeretnék felejteni. Újrakezdeni mindent Barryvel, vagy akárkivel, akinek nincs már 3 éve barátnője, aki nem a bandatársam és nem a legjobb barátom.- Hagyj békén Louis.- szólalok meg kicsit erélyesebben, de semmi hatása. Lejjebb halad a nyakamra és érzem, hogy közel állok ahhoz, hogy elsírjam magam, ökölbe szorítom a kezem és az ajkamra harapok, hogy eltereljem a figyelmem róla. Becsúsztatja a kezét a pólóm alá és nekem itt lesz elegem mindenből. Elöntenek az emlékek, könny szökik a szemembe és ellököm magamtól. - Menj el! Hagyj engem békén, ne kínozz tovább könyörgök. Menj a barátnődhöz, éld a boldog életed és hagyj engem tovább lépnem. Nem törhetsz csak így rám mikor végre találkoztam egy olyan sráccal aki érezteti velem, hogy kellek neki. Én kellek és nem csak a testem.- A mondandóm végére már felemelkedik a hangom, kihullajtatlan könnyek égetik a szemem és kötnek csomót a torkomba.

- Már nem vagyunk együtt.

- Ez egyáltalán nem vicces...- suttogom.

- Nem is viccelek! Szakítottam vele amikor hazaértünk.

- Vettem észre és mikor is dobtad ki mikor végig egymás szájában voltatok?

- Nem kezdhettem neki csak úgy rögtön amint megláttam.

- Oh igaz is persze előtte még megakartad dugni.- köpöm gúnyosan a szavakat.

- Nem dugtam meg!- csattan fel - Az istenért Harry nem dugtam meg. Hazakísértem őt és ott mondtam meg neki, hogy nem tudok többé vele lenni, mert beleszerettem a legjobb barátomba.

- Tessék?!- nem akarok hinni a fülemnek.

- Szeretlek Harry, - a kezeimért nyúl és megszorítja őket, mélyen a szemembe nézve - és remélem, hogy te is engem, bár megértem, ha Kenyvel akarsz lenni.

- A neve Barry.- kuncogok fel, de megkomolyodom és úgy folytatom tovább - De én is szeretlek Lou.

- Hál-istennek! Különben most nagyon hülyén festenék itt. - vigyorodik el és átölelve a derekam megcsókol.

- De minek köszönhetően tértél meg?

- Szerintem mindig is szerettelek, csak hülye voltam észrevenni, de tényleg rohadtul féltékeny és dühös lettem amikor megkértél, hogy válasszak a randidra ruhát. Ezért átmentem Zaynhez, aki meg elmondta, hogy megcsókolt az a szemét, valamikor ekkor esett le, hogy őrülten szeretlek és nem adlak senki másnak. Nem így terveztem, hogy lerohanlak, de még a gondolat is idegesített, hogy én voltam az utolsó aki a szádat érintette és egyszerűen nem bírtam magammal. Sajnálom.

- Ne, ne sajnáld! Ez így tökéletes.


***


- Nagyon örülök nektek!

- Tényleg?

- Nem.- nevet fel és én sem tudom megállni, hogy ne nevessek vele együtt.- Most meg ki is nevetsz, szép.

- Bocsi...

- Tudod, hogy csak viccelek, tényleg örülök annak, hogy boldog vagy, rég hallottam ilyen aranyos szerelmes sztorit, de bánom, hogy végül lecsaptak a kezemről.

- Majd ha Louisszal nem jön össze!- kacsintok rá, de akármennyire kedves és vicces Barry, mégis Louis az aki megdobogtatja a szívem.

- Reméljük hamar kiderül.- mosolyodik el finoman. Örülök, hogy tisztázni tudtam vele és hogy ilyen megértő volt. Borzalmasan éreztem volna magam, ha csak egy szó nélkül megszakítom vele a kapcsolatot, a világért se akarom őt megbántani.
Megszólal a kis csengő, hogy új vevő érkezett és mikor odapillantok, meglátom a földkerekség legtökéletesebb pasiját aki felém integet és én rögtön visszaintegetek.

- Ilyen szerelmes bárgyú vigyort se láttam hosszú ideje,- nevet fel Barry. - és van olyan érzésem, hogy egy jó ideig nem fogok rólad hallani.

- Sziasztok!- lép az asztalunkhoz Lou és teszi a vállamra a kezét.

- Szia.- felnézve rá megpróbálom a legszerelmesebb pillantásomat felé bombázni, cserébe amiért most nem csókolhat meg.

- Srácok nekem most rohannom kell, kezdődik a fotózás és nem késhetek el. Nagyon örülök, hogy találkoztunk Louis, szerencsés ember vagy!

- Én is örvendtem és tudom.- mosolyodik el és egy kézrázás után már itt sincs.- Akkor mehetünk?- fordul felém és kitartja a kezét, hogy belé karoljak, amit nagyon szívesen teljesítek.

- Igen Lou, vigyél haza.