Silhouette 8. fejezet

Bocsánat,hogy ilyen későn raktam fel. :c Kiírtam, hogy épp kinek a szemszögéből olvashatjátok a dolgokat, hogy ne zavarodjatok össze :D
Jó olvasást hozzá! Köszönöm mindegyikőtöknek akik mindig támogattok engem a kedves kommenteitekkel!<3 




*Harry POV*

Ez egy borzalmasan hosszú repülőút, nem tudok aludni, mert állandóan felkelek, csak Louison jár az eszem, visszapörgetem mindazt, amit mondott nekem ma. Egy részt igaza van, de legalább megpróbálhatta volna, adhatott volna nekünk egy esélyt vagy nem érek ennyit? A stewardessek sem hagynak békén, felém pillantgatva összesúgnak és nevetgélnek. Elegem van a nőkből, meg igazából úgy mindenkiből, kezd betelni az a bizonyos pohár. Lemerült az ipodom és semmi kedvem nincs visszakapcsolni a telefonom, hiába vagyunk repülőn. Legszívesebben csak elhajítanám messzire, otthon maradnék és soha többé nem mennék vissza. De nem tehetem ezt, bármennyire szeretném most, úgysem segítene a helyzetemen.
Lassan nyitom ki a szemeim,finom rázogatást érzek a vállamon, pislogok pár laposat mikor meglátok egy hölgyet aki arról tájékoztat, hogy nemsokára földet érünk. Megköszönöm és felülök rendesen az ülésben, gondolkozás közben elaludhattam. Megigazítom magamon a ruhát és megdörzsölöm a szemeimet, mivel nincs nálam semmi poggyász előbb szállhatok le, bár lehet okosabb döntés lenne az ha a tömeggel együtt mennék ki. Nem akarom a rajongókat alábecsülni, hisz manapság a hírek futótűzként terjednek, előfordulhat, hogy már várnak rám a terminálban. De legnagyobb megkönnyebülésemre nincs senki gyanús a közelben, csak pár öltönyös fickó egy-egy kis táblát tartva várakozik. A zsebembe dugva a kezem feljebb tolom a napszemüveget az orrnyergemen, de mikor kiérek a kapun meglátom azt akire egyáltalán nem számítottam, hogy itt lesz. Összeszorul a gyomrom, ahogy közeledem felé, karba tett kézzel vár engem az autójánál türelmetlenül. Honnan tudja, hogy idejöttem, és miért van egyáltalán itt? Mély levegőt véve állok meg előtte, a szívem a torkomban dobog mikor megszólítom.


*Louis POV*

Utána akarok menni, de most lehet az lesz a legjobb ha mindketten most egyedül maradunk pár órára. Tudom, hogy csak még jobban összevesznénk ha most nem hagyom őt egyy kicsit magára. De meg kell értenie, hogy a világ nem így működik, gondolnunk kell arra, hogy mennyire fiatal rajongóink is vannak, nem lennénk valami jó példakép. Így is van elég pletyka arról, hogy mi együtt vagyunk. Átmegyek Niall szobájába beszélgetni vele, mindig megnyugtat a közelsége, az, ahogyan áll a dolgokhoz, a nem törődömsége, irigylem tőle. Ha csak fele annyira érdekelne az emberek véleménye, akkor most nem Niall szobájában lennék, hanem Harrynél.
- Hahóó Louis! Figyelsz rám, vagy feleslegesen jártatom a szám?- lengeti meg a kezét az arcom előtt.
- Jaj, ne haragudj! Kicsit elbambultam.- elszégyellem magam, végülis én jöttem ide zargatni őt, de nem is figyyelek rá mikor hozzám beszél.- Megtudnád ismétleni nekem?
- Csak azt kérdeztem, hogy miért vagy ilyen fura.
- A fáradtság miatt van szerintem...- annyira rossz hazudó vagyok.
- Biztos nem Harry miatt?- a meglepettségtől sikerül félrenyelnem és elkezdek köhögni. Elvörösödöm, de nem tudom, hogy a köhögéstől vagy attól, hogy totálisan beletrafált.
- Tessék?- nyögöm ki két köhögést között. Niall aggódóan ütögeti a hátam.
- Ne halj meg, csak olyan furák voltatok mostanság, pedig régen annyira jól kijöttetek.- kissé megnyugszom és megköszörülve a torkom felegyenesedek. Ennyire egyértelmű lett volna?
- Csak annyi, hogy egyre kevesebb időnk van egymásra, ugye nekem ott van Eleanor, neki a random ribik...- automatikusan húzom el a szám.- Már másra szánjuk a szabadidőnket, ami érthető.
- Hát jó...- nem úgy tűnik, mint akit annyira nagyon meggyőztem volna, pedig eléggé ésszerű volt amit mondtam. Mindketten felkapjuk a fejünket mikor kopogtatnak az ajtón. Az egyik staffosunk dugja be a fejét az ajtón.
- Nem láttátok Harry-t? Eltűnt a cuccaival együtt és senki nem találja, de egy óra múlva indulnunk kell.- összenézünk Niallel.
- Harry eltűnt?!- szólal meg végül Niall.- Hogy érted, hogy eltűnt? Egyáltalán hova tudna ő menni?
- Fogalmunk sincs, nem veszi fel a telefonját, nem válaszol az sms-ekre. Nem ad semmi életjelet magáról.- kezdek szédülni, görcsösen húzódik össze a gyomrom. Megkapaszkodom az ágy szélén és próbálok nem aggódni.
- Hogy nem vette őt észre senki? Most szórakoztok velem? Nem nyelhette el őt csak úgy a föld, állítólag azért fizetnek titeket, hogy figyeljetek ránk, erre ti meg szemelől tévesztitek az egyik bandatagot?- fakadok ki. Nem érdekel, hogy most mennyire bunkó voltam, de egyszerűen ezt nem fogom fel.
- Nagyon sajnáljuk, de...- nem tudja befejezni a mondatát, mert közbevágok.
- Nem érdekel, kerítsétek elő és ha bármi baja esik neki...- fenyegetem meg. Remegnek a térdeim amikor felállok, előveszem a telefonom és tárcsázom Harry számát, de ki van kapcsolva.
- Nyugodj meg Lou, Harry már nagy gyerek tud magára vigyázni.- csitítgat Niall.
- Dehogy tud magára vigyázni, mi van ha valahol épp szétszedi egy csajhorda? Nem emlékszel, hogy múltkor is addig fajult a dolog amíg el nem sírta magát? Pedig akkor voltak mellette testőrök.- ha baja esik az mind miattam lesz, hisz én bántottam őt meg. Annyira érzékeny és én mégis úgy beszéltem vele. Furdal a lelkiismeretem és nagyon aggódom vajon mi lehet vele és hol lehet, lassan már ott tartok, hogy elsírom magam. Ekkor szélesebbre tárul az ajtó és egy ismeretlen alak jelenik meg.
- Harry nekem szólt, hogy ő hazamegy Angliába, de azt mondta nekem, hogy tudnak róla és küldjem utána a holmijait. Már össze volt pakolva ezért rögtön utána küldtem, körülbelül két órája.- ökölbe szorul a kezem és az aggodalmam átalakul valami teljesen mássá. Érzem a dühöt növekedni magamban.
- Pontosan mikor ment el?- kérdezem tőle. Nagyokat szuszogva próbálok nyugodt maradni, nem akarok kiborulni előttük.
- Nem tudom...két órája? Inkább másfél...
- Rendben. Kinek szóltatok még, hogy eltűnt?
- Hát még senkinek rajtatok kívül.- bólintok és ezzel ott is hagyom őket. Elindulok a szobánkba és útközben megpróbálom elérni Harry anyját, aki szerencsére felveszi.
- Hallo?
- Szia Anne! Harryt keresem, hazament.
- Hát itt nincs...de mi történt Louis? Miről beszélsz?
- Harry egyszercsak felszívódott és azt mondta az egyik roadie-nak hogy hazamegy Holmes Chapelbe.
- De mi történt, összevesztetek?- elmosolyodom, Anne valahogy mindig tudja, hogy mi a baj.
- Igen, de kérlek beszélnél vele ha hazaér? Épp egy turné közepéről jött el, Paul még nem tudja, de attól tartok, ha megtudja akkor nagy bajban lesz.
- Persze hogy beszélek vele! Mikor indult el?
- Kb két órája...de nem tudom, hogy most vajon hol járhat.
- Most nézem, hogy három órája szállt fel egy gép idefelé meg most még egy indul fél óra múlva, úgyhogy csak hét óra múlva érkezik meg leghamarabb, ha egyáltalán az előbbi járattal jön.
-Rendben, és Anne, kérlek vedd rá, hogy visszajöjjön. Én mondtam neki valamit amivel megbántottam, és gondolom emiatt menekült el előlem. Sajnálom.
- Ugyan, ismerem Harryt. Pár nap és megint ugyan olyan jóban lesztek, mint voltatok! Amúgy is ő érzékenyebb, mint az átlag.- nyugtat, de tudom, hogy csak azért mondja, mert tudja, hogy magamat okolom.
- Köszönöm Anne!
- Majd telefonálok ha megérkezett az a tökfilkó.- hallom a hangján, hogy mosolyog.
- Tényleg nagyon hálás vagyok. Szia!
- Szia szia!- leteszem a telefont és elrakom a zsebembe. Ránézek az órámra és egy mély levegőt véve elkezdek sprintelni kifelé. Harry állítólag két órája indult el, de a legutolsó járat három órája szállt fel, tehát ha fél órán belül odaérek, talán még elcsíphetem őt. Amint kiérek, leintek egy taxit és beszállok.
- Adok magának száz dollárt, ha negyed órán belül kivisz engem a reptérre.- nem is kell többet mondanom, már el is indulunk. Lefoglalok egy turistajegyet a kocsiban, amint megérkezünk előveszem a pénzt és átadom neki, megköszönöm és kiugorva a kocsiból szaladok be az épületbe. Szerencsére kevesen vannak és gyorsan kitudom kérni a jegyem, átverekszem magam a turistákon és becsekkolok. Körbe pillantgatok hátha megpillantom őt a terminálban, de sehol nem látom azokat a gyönyörű zöld szemeket és kócos göndör fürtöket. Ahogy felszállok a repülőre, remélem, hogy itt találom őt.


* Harry POV*

- Szia anya...- nyögöm ki halkan.- Honnan tudtad hogy jövök?- hülye kérdés volt...
- Louis telefonált, hogy eltűntél.
- Figyelj anya megtudom magyarázni.
- Hallgatlak.- vág közbe. Nagyot sóhajtok és harapdálom az alsóajkam.
- Nem beszélheténk meg ezt otthon?- kérlelem őt.
- Szállj be.- csendben kerülöm meg az autót és ülök be az anyósülésre. Mély levegőt veszek és nekidöntöm a fejem az ablaknak. Ez egy igen hosszadalmas beszélgetés lesz.