Whataya want from me.

Íme még egy kis szösszenet Harryékről, mostanság sok Adam Lambertet hallgattam és hát ez lett belőle...:) Jó olvasást hozzá!




Fáradtan pihegve botladozunk le a színpadról, automatikusan vesszük el a törülközőket, és a hideg vizet, amiket a staffosok nyújtanak. Hiába a frissítő ital és a puha anyag, én nem vágyom másra, csak hogy szorosan magamhoz ölelhessem Lou-t. Még az sem izgat, hogy mindketten csatakosak vagyunk az izzadtságtól. De mikor mellé vetődök, hidegen eltol magától.
- Ne itt Harry, még megláthatnak bennünket.- dünnyögi nyűgösen.
- Nem érdekel, csak rád dőltem, ennyi az egész.- Az egész rohadt koncert alatt türtőztettem magam, csak nézhettem őt, de talán még azt is megtiltják nekünk lassan, teljesen felőröl ez az állapot. Nem lehetek mellette egy interjún sem, se fotózáson, akárhol jelenünk meg, nekem tartanom kell a távolságot, nem tweetelhetek neki. Múlthéten beszélt velünk az egyik manager, hogy meg kell fontolnunk a külön költözést, ami azt jelenti burkoltan, hogy rövid időn belül ez meg fog történni, csak próbálják elhitetni velünk, hogy még van szabadakaratunk.
- Kérlek...-sóhajt fel fáradtan.
- Ahogy óhajtod.- puffogva állok fel mellőle, inkább megyek zuhanyozni, ezzel teljesen elcseszte a hangulatom. Tudom, hogy titokban kell tartani, de attól még nem kellene belehalni egyetlen ölelésbe, főleg az öltözőnkben. Az őrületbe kerget, hogy mindenki csak arra vár, hogy ejtsünk egy botlást és legyen min csámcsogni. Hát nem veszik észre,hogy minnél jobban eltiltanak egymástól minket, annál nyilvánvalóbb a dolog? Nem vállalhatom fel azt az egy embert, aki igazából szeretek, nem foghatom meg a kezét az utcán, mert a társadalom ezt nem fogadja el, de az, hogy Harry Styles egy nőfaló, akinek egy éjszaka alatt több nő is megfordul az ágyában, létezhet a köztudatban. Elzárom a vizet és megtörülközöm, megszárítom a hajam és magamra öltöm a ruháimat. Miután felhúztam magamra a nadrágom, megakad a szemem a tetoválásomon. /Things I can't/ Emlékszem akkor varrattam magamra, mikor Louis és Eleanor hivatalosak lettek. Végig simítok a szövegen, majd elfordítom róla a tekintetem és befejezem az öltözködést.
A kocsiban a térdemre csúsztatja a kezét és egy apró puszit nyom az arcomra, de most nem tudom értékelni a kedveskedését. Elhúzom a térdem, elfordulva tőle teljesen, kibámulok az ablakon és a várost kezdem el nézni, csendben telik el az út további része. Meglepően gyrsan érkezünk meg, kiszállunk az autóból, nem szólunk egymáshoz egyáltalán csak felmegyünk a lakosztályunkba. Lou elindul felém, mikor az ajtómhoz érek, de félúton megáll és inkább visszafordul és bemegy a szobájába. Idegesen túrok a hajamba, közben kinyitom az ajtót, elfoglalom az ágyat és próbálok minnél hamarabb elaludni.
*
- Elegem van Louis! Ezt nem akarom így tovább folytatni, le kell tagadnom azt, hogy szeretlek, hogy együtt vagyunk. Már nem akarok tovább színészkedni, hogy neked ezt az egész Eleanor szarságot kell játszanod, és mikor egyedül hagysz engem a randid miatt vele, egy részem belepusztul. - kiabál Harry és kezd a fejem zsongani a szavaitól. Úgy tesz mintha nekem nem lenne ugyanannyira nehéz, mintha én élvezném ezt az egész kibaszott szituációt.
- Akkor ne folytasd, hagyd az egészet, menj olyanhoz akivel nincs ennyi gond, menj Harry én nem tartalak vissza.- Már nem tudok tisztán gondolkozni, ez már nekem is túl sok. Egy pillanatra lefagy, mint aki nem akarna hinni a fülének, de komolyan gondoltam amit mondtam. Csak bántjuk egymást, talán jobb lenne ha szakítanánk mielőtt még ennél is mélyebb sebet ejtünk a másikon. Mielőtt még visszafordíthatatlanul megszeretnénk egymást, bár félek ez már megtörtént. Szó nélkül távozik, becsapva maga után az ajtót. Nagyot sóhajtok, a térdeimre könyökölve fogom a fejem, ezt most jól elcsesztem.
*
Idegesen ragadom meg a bőröndöm, és kapkodva kezdem el beledobálni a holmijaim. Mikor közel jár ahhoz, hogy megteljen, csak belegyűröm a maradékot. A ruháimon vezetem le a felgyülemlett feszültséget, mérgesen hajigálom a cuccaim, dühösen tuszkolom őket egymásra. El sem hiszem, hogy ilyen könnyen eldobta azt, amit két teljes éven át felépítettünk. A francba, Louis! A picsába!
Összeroskadok az ágy szélén, és tenyereimbe temetem arcom, nagyot sóhajtva igyekszem nem elsírni magam. Ahogy kissé lenyugszom, hirtelen ölelő karok vesznek körbe, csókok lepik el arcom azon részét, amit nem takar kezem, nagyot nyelve fordítom fejem Lou felé.
- Ne haragudj Babycakes, egy seggfej vagyok, de mit vársz el tőlem, mit akarsz mit tegyek?- kérdi tőlem szinte könyörögve.
- Én...én nem tudom.- bármit csak ezt nem, hogy őt lássam sírni.
- Gyorsan találd ki Styles, de addig el ne merj menni mellőlem, mert azt nem engedem. Érted?- kétségbeesetten kapaszkodik a karomba és néz fel rám, kipislogva a szeméből a könnyeket.
- Nem megyek sehova Boo, csak kérlek ne sírj.- törlöm meg az arcát és nyomok egy csókot a szájára.
- Nekem is borzasztóan nehéz, hiszed vagy sem. De értsd meg, félek! Nem akarom, hogy mindenki rajtunk nevessen és gyűlölködjön. Félek attól, ha ez kiderülne a banda tönkremenne, a mi hibánkból. Nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy derékba törtem a többiek karrierjét, nem bírnám elviselni. Az elején annyira könnyű volt minden, senkit nem érdekelt, hogy mit csinálunk. Akkor még önmagunkat adhattuk.- megállíthatatlanul csorognak a könnyei. Én ostoba barom, hogy nem vettem észre mennyire szenved. Csak saját magammal törődtem, nem gondolva bele abba, hogy ő vajon hogy érezhet. Elönt a bűntudat, hogy őt okoltam azért, mert nem érdekelte, de tévedtem.
- Sajnálom, hogy kiabáltam veled Boobear.- csitítgatom és magamhoz ölelve simogatom a hátát.- Nem akartalak megbántani, csak már egyre nehezebb ezt a színjátékot tovább játszani.
- Csak mondd mit szeretnél, mert én már nem bírom ezt sem, hogy állandóan emiatt veszekszünk. Bármi is az, én megoldom, csak ne add fel, ne adj fel kettőnket...
- Legyünk hivatalosak, essünk túl rajta.- mondom ki határozottan pár perc gondolkozás után. Erre előbb vagy utóbb sor került volna erre, és inkább előbb mint utóbb. Igaz sok rajongót vesztenénk, de még mindig lenne elég akik támogatnának minket és nekem csak ez számít.
- Rendben.- tágra nyílnak a szemeim, nem gondoltam volna hogy ilyen könnyen belemegy.
- Tényleg?- pislogok rá nagyokat. Bólint és egy szomorkás mosollyal a nyakamba fúrja a fejét.
- Biztos meg fogják érteni többiek, átvészeljük ezt is, ha mellettem leszel.- érzem a hangján a bizonytalanságot, még szorosabbra veszem az ölelésem.
*
Pár nappal később egy rádióműsor vendégeiként ülünk egy stúdióban, Harry mellett foglalok helyet, mielőtt kezdenénk. A fülesem megigazítva pillantok rá a velünk szemben lévő menedzserre, aki figyeli, minden rendben zajlik-e. A mikrofon felé fordulva futom át még utoljára a programunk kezdő sorait az előttem lévő papíron, mielőtt a műsorvezető elkezdené az adást.
- Jó reggelt London! Élő egyenes adásban itt van velünk az egyetlen, One Direction, én Tom vagyok. Sziasztok fiúk!
- Hello!- köszönünk egyszerre. Oldott a hangulat, mindenki poénkodik, jó fej a rádiós csávó.
- Egy furcsa hír kelt szárnyra héten twitteren, miszerint már egyedülálló vagy Louis, felvilágosítanál bennünket?- Harry kezéért nyúlok az asztal alatt és szorítom meg.
- Nem, nem vagyok szingli.
- Tehát még mindig Eleanorral vagy együtt igaz?
- Nem éppen. Eleanor egy nagyon jó barátom, hálás vagyok mindenért amit értem tett, de soha nem volt barátságnál több köztünk.
- Micsoda?! Hogy-hogy?!
- Mással vagyok együtt. Már elég rég óta, de az, hogy vele járok, eddig titokban kellett tartanom. Eleanor azért volt szükséges, hogy mindenkiben el tudjam oszlatni a gyanút..
- Nahát emberek! Ezt hallgassák! És ki lenne az a valaki, hogy titkolóznod kell/kellett? Netán egy másik celeb?
- Igen. Egy olyan személy, akire sokan nem gondolnának.
-  A többiek? Ti mit tudtok erről fiúk? Harry, te vagy a legjobb barátja te tudtál erről?
- Persze. Mi Louissal mindent elmondunk egymásnak.
- Akkor azt is tudod, ki az, ugye?
- Igen, tudom.
- Publikus infó, vagy megtartjátok magatoknak? Fiúk, ne legyetek ilyenek! A fél világ a körmét rágja!
- Harry az.
- Oké, Harry! Akkor mondd te!
- Oh, Louis arra célzott, hogy én vagyok az, akivel együtt van.
- Ah, ezek a srácok folyton poénkodnak!- nevet fel a műsorvezető idegesen.
- Ez nem vicc. Harry és én már két éve-....
- És most szünet követezik, kedves hallgatók, de ne menjetek sehová, műsorunkat hamarosan folytatjuk a One Directionnal.- nagyot sóhajtva lekapcsolja a mikrofonokat, leveszi magáról a fejhallgatót és feláll.
- Ezt rátok bízom, én elmegyek kávészünetre.- azzal feláll és elhagyja a szobát. A fiúknak elmondtuk, hogy mire készülünk, úgyhogy már csak a kitörni készülő PR-ral kell megvívnunk, aki valószínűleg most vesztette el az állását, miattunk. De ő nem szól semmit, mered maga elé egy darabig majd ő is kimegy.
- Egész jól ment srácok.- szólal meg Niall mellettem. Csak kedvesen mosolygok rá, és Harryre dőlök, elindítottunk egy hatalmas lavinát, de nem tudom túl fogjuk-e élni.
Pár perc után visszajön mindenki a szünetről, újra hangolódva a dolgokra és tovább folytatjuk az interjút, messziről kerülve az iménti témát.
*
Megállás nélkül csöng a telefonunk, de nem vesszük fel, nem akarom végig hallgatni őket, úgy is tudom mit akarnak mondani. Csak magahoz ölelem Lout és végre nyugodt vagyok. Tudom, bármi is fog történni, mikor már nem tudjuk tovább halogatni azt, hogy kilépjünk az emberek elé, Lou ott lesz velem.
Ő a telefonját bújja, vegyes érzelmekkel küzködik és olvasgatja fel nekem a tweeteket.
"LARRY STYLINSON FTW"
"Hülye buzik!"
"Mindig is tudtam, hogy együtt vannak! Annyira egyértelmű!"
"Nem értem, miért van mindenki így kiakadva... szerintem aranyosak  "
Kapunk hideget és meleget is, de inkább kiveszem a kezéből a telefont, mielőtt még teljesen kétségbeesne és lerakom az éjjeliszekrényre. Belenézek a szemébe, és nem tudok betelni vele.
- Köszönöm.
- Ugyan mit?- mosolyog rám édesen.
- Mindent, hogy felvállaltad értem. Tudom, hogy nehéz döntés volt, épp ezért jelent számomra ennyit.- megrázza a fejét és egy lágy csókot nyom az államra.
- Örülök, hogy megtettük. Nem voltam soha ennél boldogabb. Szeretlek Haz.
- Én is szeretlek Boo, mindennél jobban.

* *

Pontosan öt éve annak, hogy feloszlott a banda. Egy rádiós műsorban vallottuk be, hogy Lou és én együtt vagyunk. Hatalmas port kavart az egész, a rajongóink fele elfordult tőlünk, a szülők nem vitték el a koncertre gyerekeiket, mert nem akarták, hogy a gyerekük buzikért rajongjon. Azok akik hűek maradtak hozzánk az elején és támogattak minket, lassan ők is elfordultak tőlünk. Egy pár hónap után a média végre leszállt rólunk, de feleslegesnek találtuk a folytatást, feloszlott a banda. Azóta a dolgok teljesen megváltoztak, Liam végre musical-ekben szerepelhetett és az operában is énekelhetett, Zayn szóló karriert futott be, és el kell ismerni, hihetetlenül sikeres még a mai napig, ő a mi Justin Timberlake-ünk. A kicsi Niall kipróbálta magát a színészkedésben, és nem meglepő, hogy egy olyan szívtiprót mint ő, szíves örömest fogadta tárt karokkal Hollywood. Legutoljára az ő filmjének premierjén ültünk össze mind.
Harry és én négy éve kötöttük össze az életünket véglegesen és mondtuk ki az igent New Yorkban, ahol törvényes a melegházasság. Bár mi örökbe szerettünk volna fogadni egy gyermeket, nem tehettük, így béranyához fordultunk. Megszülettek az ikreink, Edward és Lisa, a legnagyobb ajándék amit valaha is kaphatunk. Nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el csak ha rájuk gondolok.

- Mit vigyorogsz magadban Boo?- ölel át hátulról Harry.

- Csak azon gondolkoztam milyen helyes voltál.- vigyorgok rá. Hátrahőköl és összevonja a szemöldökét.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy már nem vagyok az?- duzzog, elnevetem magam és közelebb húzva megcsókolom.

- Minden nappal egyre és egyre jóképűbb vagy életem.

- Hazug.- nevet fel ő is és belecsókol a nyakamba. Turbékolásunkat a csengőszó zavarja meg, és nemsokára kiözönlik a sok gyerek a kapun. Pár perc múlva a mieink is felbukkannak, vidáman szaladva felénk, én Lisát, Harry Edet kapja fel az ölébe. Betesszük őket a kocsiba, becsatoljuk őket és mi is beszállunk. A combomra simítja a kezét és finoman megszorítja.

-Nem felejtettem ám el, hogy mit mondtál nekem az ovi előtt...ezért még kapsz büntit.- vigyorog rám.

- Alig várom.- harapom be az ajkam. A kezére csúsztatom a sajátom és összefonom az ujjainkat.