In exchange for my life 1. rész

Az életemért cserébe 1. rész

Ahogy ígértem , egy one-shot (igazából two-shot :P) remélem tetszik majd nektek! A Silhouettet is folytatni fogom nemsokára, de őszintén szólva nehezen haladok a folytatással, kevesebb időm van most, mint szokott lenni, de attól még hozni akartam nektek valamit. 

Jó olvasást hozzá! :)

- AU, light angst. 


Nem figyelem miről beszélgetnek a többiek, csak iszogatom a söröm és bambulok magam elé mikor Harry átkarol.
- Ha Lou lány lenne, tuti ő lenne a csajom.- jelenteti ki büszkén. Nagyot dobban a szívem, de én csak nevetve tolom el magamtól.

- Ez még viccnek is rossz. Fúj!- mindenki nevetésben tör ki, csak nekem nincs kedvem nevetni egyáltalán.


***

Kint ülök a teraszomon és a takarómba kapaszkodva kortyolgatom a forró teámat, a csillagokat bámulva elmerengek az életemen. Van egy jó állásom, szerető családom és bár nem sok barátom van, mindegyikért tűzbe tenném a kezem, mégis egy valami hiányzik az életemből, a szerelem, pontosabban a szerelmem.
Meleg vagyok, legalábbis az a tény, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátomba, nem éppen hetero szokás.

Amíg gyönyörködöm az égben, meglátok egy szokatlan, piros színű hullócsillagot, de meglehet ez inkább egy üstökös. Majd elmosolyodva a saját ostobaságomon, elmormolok magamban egy kívánságot.

Azt kívánom, hogy átváltozhassak nővé, hogy Harry belém szeressen.

Sóhajtva eresztem le a fejem és merülök inkább a teámba, tudom, hogy értelmetlen volt a kívánságom, de semmit nem vesztek vele, még be is jöhet, kuncogok fel. Leteszem a kiürült bögrém és felállok, kibugyolálva magam a takarómból. Összehajtogatom a plédet és elindulok be a szobába.

Dörög egy hatalmasat az ég. Ijedtemben megugrok és ahogy villámlik egyet egy furcsa árnyékot látok az ablakra vetülni, talán mintha egy hatalmas fejű ember lenne. Hátranézek, hogy vajon mi lehet az, de bár ne tettem volna. Elejtek mindent ami a kezemben volt és megfordulva a teraszajtónak támasztom a hátam. Sűrűn pislogok hátha csak hallucinálok, tátott szájjal bámulok az előttem lévő lényre.

Félig emberi, félig csontváz figura áll szembe velem, a nyakától indul valamiféle rothadásszerű, a bal keze teljesen csupasz csont, míg a másik keze nem különb az enyémnél. A bordái is csak félig látszanak ki, de belül mintha teljesen üres lenne, belsőszervek nélkül. Koponyájából vörösen izzó szemek merednek rám. Az indiánokéhoz hasonló tollas, szarvas fejdísszel, különböző furcsa talizmánokkal a nyakán és az övein.

- Hívtál halandó.- hallom meg a mély, reszelős hangot.

- Én ugyan nem hívtam senkit! Főleg nem téged. Egyáltalán mi a franc vagy te?- próbálok nem kiakadni, de nem megy valami túl jól eddig. Volt valami a kávémban, hogy ilyesmiket képzelgek?

- Halálisten vagyok.- lassan tagolja a szavakat. Megborzongok, amint végig fut a gerincemen a hideg.

- Persze és én Pán Péter vagyok. Örvendek a szerencsének.- próbálom elviccelni a dolgot, pánikolás helyett.

- Kívántál egyet mikor piros csillag hullott, tehát engem hívtál. Nemde?

- Kívántam igen, de nem egy szörnyet.

-Szörny? Nem vagy te kissé szemtelen? - nevet fel, a hátamon feláll a szőr ettől a kísérteties kacajtól.

- Mit akarsz?- szegezem neki a kérdést, nem akarom, hogy itt legyen, nem akarok egyedül lenni vele.

- Egy alkut. Teljesítem a kívánságod, ha cserébe az életed hátralevő részét nekem adod.- elkerekedik a szemem. Biztosan álmodom, valaki csípjen meg, mert ez nem történhet meg.

- Megéri ez nekem? Mi van ha már csak fél órám van hátra? Akkor nem járnék valami jól. Egyáltalán neked ez miért jó? Mi ebből a te hasznod?- megannyi kérdés cikázik a fejemben. De nem merem feltenni az összeset.

- Én az emberek életéből élek, alkut kötök velük, és az ő éveik attól fogva az enyémek lesznek. Hidd el Louis, nem lennék itt ha nem lenne ebből hasznom, de nem fogom elárulni neked pontosan mennyi időd van hátra.- ismét csak tátott szájjal vagyok képes előre meredni. Csak nem mondhatja ezt komolyan...

- Dehát te vagy a halál, vagy halálisten vagy akármi. Halhatatlan vagy nem?

- Nem egészen.

-Rendben! Belemegyek.- jelentem ki határozottan. Ez az utolsó esélyem, hisz ha ez csak egy álom, akkor felébredek és majd nevetek rajta egy jót. Ha beválik, ami szinte 100% hogy nem fog, végre talán Harry észrevesz. Feltehetően sok évem maradna még így is hátra.

- Apropó, ha nem szeret beléd fél éven belül, te meghalsz és az életed az enyém lesz.- jelenti ki nemes egyszerűséggel, mintha az időjárásról beszélgetnénk, de nagyot nyelek és bólintok.

Egyedül találom magam ismét a teraszon. Beképzeltem volna az egészet? Végig nézek magamon, még mindig ugyanaz vagyok, mint voltam. Talán mégis csak a képzeletem szórakozott velem, de olyan valósnak éreztem. Csalódott vagyok kicsit, de mit is gondoltam, felszedve a földről a dolgokat bemegyek. Egy kicsit még elnézem az esőt, betakarózom rendesen, majd elnyel az álom.


~*~

Lassan nyitom ki a szemeimet, és áldom magam amiért este elhúztam a függönyt, így most nem süti ki a Nap a retinám. Felülök és kinyújtózok majd kimászom az ágyból összeszedni magam és elkészülni az új napra. A szemem dörzsölgetve kászálódok ki a fürdőszobába és mosom meg az arcom. Unott arccal nyomok egy kis fogkrémet a fogkefémre majd elindulok a konyhába reggelit csinálni. Ott be is fejezem a fogmosást a csapban és leülök a tojásrántottámmal. Őszintén szólva csoda, hogy nem égettem oda, vagy sértettem meg magam, mert szinte még mindig alszom. Lecsöppen egy kis ketchup a mellkasomra, lenézek, hogy letöröljem. Kifordul a villa a kezemből, ahogy meglátom a melleimet. Nagyot csattan a tányéron az evőeszköz, de én csak a melleimet bámulom, a MELLEIMET!

Felpattanok, felborítva a széket magam alatt, és a legközelebbi tükörhöz rohanok.

Barna hosszú haj, nagy mellek, nőies vonalak. Ekkor veszem csak észre, hogy a kezem is mennyire más. Lehunyom a szemem és hatalmas levegőt véve megfogom a boxerem szélét és elhúzom magamtól. Kifújom a benntartott levegőt és kinyitva a szemem belekukkantok. Felnyögök és a térdeimre esek, hát mégsem álmodtam.

- Édes jó istenem...- sóhajtom és temetem a kezeimbe a fejem.

- Jó lett mi?- hallok meg valakit mögülem, reflexből eltakarom magam és hátra nézek.

- Te?!- mondom szinte hisztérikusan. A halálisten mögöttem felnevet és végig mér.

- Nem szükséges takargatnod magad, én teremtettelek.- megnyalja a fogsorát, fekete a nyelve, olyan mint a kígyóké. Bizarr látványt nyújt, főleg, hogy én még beszélek is hozzá, egy koponyához, oszló testtel.

- Majd eldöntöm én, hogy akarom-e takarni magam vagy sem.- felállok és elindulok a szekrényemhez és magamra húzok egy pólót.- Akkor tehát tényleg megtörtént a tegnap esti dolog?- bólint, közelebb jön hozzám.

-Ne felejtsd el, még 6 hónapod van, tegnap este 23:42-től számítva. Utána az enyém leszel.- ismét kámforrá válik. Magam maradok a gondolataimmal. Felveszek egy csíkos pólót és egy nadrágot ami eddig nagyon kicsi volt rám, de most pont jó. Felhívom az idősebbik húgom.

~*~

Több óra magyarázkodás, hitetlenkedés és vásárlás után, itt ülök a laptopom előtt és sminkvideókat nézek youtubeon. Hálás vagyok a kishúgomnak, hogy ilyen megértő volt, bár bizonygatnom kellett egy ideig, hogy tényleg a bátyja vagyok. Úgy ahogy összeszedem magam és megpróbálom leutánozni amit csinál a csaj a videón. Egész jól sikerül bár párszor majdnem sikerül kinyomnom a saját szemem. Rettenetes mennyi pénzt képesek a lányok kidobni ruhákra és sminkre. De elismerem a fodrászt tényleg nagyon élveztem. Egy kis ruhácskát veszek magamra, még mindig borzalmas érzés melltartót hordani, de tény, hogy jobban néz ki tőle. Ha nem saját magam lennék, azt mondanám tényleg baromi jó nő vagyok! De annyira meztelennek érzem magam, így nadrág nélkül, borotvált lábakkal. Felveszem az icipici magassarkút, persze nem a magassága alacsony, hanem a mérete, maga a cipő van vagy húsz centi. Ezért talán még megfojtom drágaságos Lottikámat, de meglepetésemre egész könnyű benne járni, szokatlan, de nem teljesen borzalmas, mintsem képzeltem. Egy hozzá illő táskát keresek és feltárcsázok ismét egy számot, ezúttal Harry-t.

- Hallo? Szia Louis...Louis unokatestvére vagyok, tudnánk esetleg találkozni valahol?

- Oh...ja persze, hogyne.

- Remek. Találkozzunk a szokott helyen, azaz a szokott helyeteken.- nevetek fel, kínosan.- Egy óra múlva.- Istenem csak ne rontsam el az egészet. Kinyomom a telefont és elindulok, ezekkel a cipőkkel lesz egy óra mire odatipegek, meg se próbálok vezetni, még tömegbalesetet okozok.

A retikülömbe kapaszkodva állok a pub előtt és várom őt. Leszakad konkrétan a lábam, és már vagy 10 perce állok itt egy helyben, talán jobb lesz ha elkezdek járkálni egy kicsit. Meglátom a csapatot, azt gondoltam egyedül fog jönni, de inkább úgy teszek, mint aki nem ismerte volna fel őket. Bizonytalanul néz végig rajtam Harry, de a többiek viszont annál inkább meresztgetik felém az éhes szemeiket. Kezdem kínosan érezni magam ettől, mégiscsak a barátaim.

- Elnézést, te vagy Emily?- szólit meg halkan.

- Igen, Harry és umm..ti?- kukkantok Harry háta mögé. Baromi jó színész vagyok el kell ismerjem!

- Ohh, ne haragudj, azt hittük Louis szórakozik velünk, és csak ő vár ránk, de annyira hasonlítasz rá, hogy úgy gondoltam megszólítalak.

- Milyen jól gondoltad, nem lett volna szerencsés számomra ha nem tetted volna.- mosolygok rá kicsit flörtölősebben.

-Zayn vagyok. Örvendek a szerencsének.- pattan ki Harry háta mögül. Majd sorra mutatkoznak be a többiek, bent elfoglaljuk a kedvenc helyünket és meg kell küzdjek a legjobb barátaim macsó oldalával. Rettenetesen fura, hogy mindenki azon van, hogy felszedjen.

-Szóval azért vagy itt, mert Louisnak alkothatnékja lett és vidékre szökött?- összegzi Liam.

- Igen, és én csak azért költöztem ide, mert így nem kell üresen hagynia a lakását.

- Meddig marad távol?- kérdi Harry.
- Hat hónapig.- mindenki ledöbben.

- Fél év? Mit akar ő fél évig írni?- akad ki Niall. De én csak megrázom a fejem.

- Nem tudom. Én is csak ennyit tudok, és csak azért hívtalak Harry, mert azt mondta Louis, hogy te biztosan segítenél majd beilleszkedni.- mosolygok rá kedvesen.

- Persze és a többiek is szívesen segítenek, akármiről is volna szó.- nem látszik túl lelkesnek. Talán még így sem tetszem neki? De mielőtt még kétségbeesnék, elhessegetem ezeket a gondolat, hisz csak most ismerkedtünk meg. Még egy ideig elbeszélgetünk, majd fáradtságra hivatkozva inkább hazamegyek. Nehezen viselem el a fiúk flörtölését, és már nem tudom mit tudnék reagálni rájuk. Harryvel egy felé megyünk haza és a lehető leghitelesebben próbálom előadni azt, hogy tudok is ebben a cipőben járni.

- Elnézést kérek a többiek nevében, csak ritkán látnak ilyen szép lányt, mint amilyen te vagy.- néz fel rám és én teljesen elpirulok. A lehető leglányosabban kuncogok fel.

- Ugyan nem kell, csak szokatlan.

- Szokatlan? Ugyan ne mondd, hogy nem szoktak állandóan dicsérni.

- Nem igazán.- nevetek és már rég elhagytuk azt ahol Harrynek be kellett volna kanyarodnia. Elkísér teljesen az ajtómig, és itt is elbeszélgetünk egy kicsit.

- Nagyon hasonlítasz Louis-ra.- mondja kissé elmélázva. Elmosolyodom és a pilláim alól pillantok fel rá.- Bár te sokkal szebb vagy mint ő.- nevet fel, de az én mosolyom ráfagy az arcomra egy pillanat erejéig. De végülis ezt nekem mondja, ez már én vagyok, úgyhogy bóknak fogom venni.

- Nem jössz be egy kávéra vagy esetleg egy teára?- invitálom be.

- Egy tea jól esne köszönöm.- mosolya szélesedik. Főzök neki egy kis teát és elé rakom.

- Ha nem haragszol meg, elmegyek átöltözni, valami kényelmesebbe.- a legaljasabb filmből ellesett trükköt vetem be. - Lehúznád nekem a cipzárt? Nekem kissé nehezebb elérnem.- magyarázom neki, és ő lelkesen teljesíti is a kérésem. Feláll és lassan lehúzza, majd a vállamra simítva a kezét lesimítja a ruha pántját. Hátrapillantok rá meglepetten, nem gondoltam volna, hogy máris ennyire kezdeményező lesz. Ma ismerkedtünk meg...vagyis hát az "unokahúgom" és ő, de nem tudok ellenállni neki, erről álmodtam éveken keresztül és most itt van a lehetőség. Bolond leszek elszalasztani.

Megfordulok, hogy szembe legyek vele és a nyakát átkarolva, lábujjhegyre állok és finoman megcsókolom. Mintha tűzijáték lenne a fejemben és a pillangók átváltoztak volna mérges darazsakká a gyomromban. Harry finom, puha ajkai égetik az enyémeket, ahogy mélyíti a csókot, érzem a kezét lesiklani a fenekemre, gyöngéden belemarkol. Jólesően felsóhajtok és beletúrva a hajába, még közelebb vonom magamhoz. A másik pántot is lesöpri rólam, és a földön végzi a ruha. Én sem vagyok rest, elkezdem kigombolni az ingét  majd a szájától elszakadva a füle mögötti részt kezdem el csókolgatni. A térdem alá nyúlva felkap az ölébe és bevisz a hálószobába, lerak az ágyamra és fölém magasodik. A szívem a torkomban dobog amikor kezd egyre lejjebb haladni a csókokkal.

Reggel körbetapogatózok Harry után majd mikor megtalálom, közelebb húzódom hozzá és az egyik karját felemelve magam köré vonom. Ennél bizarrabb, és egyszerre csodálatosabb dolgot még soha nem éltem át, mégis furcsán szomorúnak érzem magam. Nem tudnám szavakba önteni az érzést, de nem is tudok sokat agyalni rajta, mert Harry szorosan magához húz. Bódítóan finom illata van, tipikus Harry illat. Örökké eltudnék így lenni, hogy csak ő és én. Miután felkelt megreggelizünk és egy futó csókot nyomva a számra elmegy. A kávém felett ülve kavargatom azt és a szomorúságom egyre jobban elhatalmasodik rajtam. Úgy érzem bármelyik pillanatban el tudnám magam sírni. Magam sem értem miért kenődtem el ennyire, de össze kell szednem magam, hisz el kell érnem, hogy belém szeressen nem igaz? Összecsapom a tenyerem és felpattanok öltözni, írok egy sms-t Niallnak, hogy lenne-e kedve bemutatni nekem a várost. Szeretek vele lenni, Harry után ő a legjobb barátom és az, hogy lány lettem, nem szabhat gátat annak, hogy időt töltsek vele.

Végig fecsegi az utat majd bemegyünk egy kis szuvenír boltba polaroid kameráért. Válogatunk, hogy melyik lenne a legjobb mikor egy ismerős hang üti meg a fülem.

- A fényképeken te fogsz látszani Louis. Nem Emily, úgy hogy meg lehet én nem vennék a helyedben kamerát.- szárnysuhogást hallok magam mögött. Hátranézek és velem szemben a halálisten, óriási szárnyakkal. Lefagyok és próbálok kitalálni valami indokot miért nem akarok fényképezni.

- Niall, hagyjuk ezt, majd később visszatérünk erre, inkább menjünk enni, éhen halok.- karolok belé és noszogatom egy kicsit. Nem is kell több le is teszi a gépeket és már megyünk is. Bár megemlíti, hogy azért jó lett volna, már csak az emlékek kedvéért, de megnyugtatom, hogy lesz elég időnk még emlékeket gyártani.

A nap végére hullafáradtan esek haza. Kibontom a hajam és csak levetődök az ágyra, még Harry illata van. Belefúrom a fejem a párnába és beszívom az illatát. Eltudnék így aludni, sőt, el is alszom és csak a telefonom rezgésére riadok fel.

- Hallo?- szólok bele álmosan a telefonba. Mikor nem válaszol senki megnézem, hogy letette-e. Rácsapok a homlokomra, mennyire ostoba vagyok, ez csak egy sms volt.
" Holnap ráérsz?- Harry" nagyot dobban a szívem és máris sokkal éberebb vagyok.
"Persze, miről lenne szó?" kis várakozás után megérkezik a válasz.
"Egy vacsora 7kor?" ki tudnék ugrani a bőrömből most. Sikongatva körbeugrálom a szobát és remegő ujjakkal válaszolok neki, hogy benne vagyok. De jaj mit vegyek fel? Elkezdek turkálni a szekrényemben, de semmi értelmeset nem találok. Holnap el kell mennem vásárolni! De semmi kedvem egyedül menni, úgyhogy írok egy sms-t Zaynnek, hogy holnap jöjjön el velem vásárolni.

Reggel gyorsan belapátolok egy kis müzlit  alaposan lezuhanyzom és megyek a manikűröshöz, félelmetes, hogy csak 3 napja vagyok nő és már minden kezelésről, kence-ficéről tudok. Közben a fodrász is nekilát a szépítésemnek, mesélve arról, hogy tegnap épp milyen jó pasi jött be hozzá hajat csináltatni. Tényleg minden férfi fodrásznak kötelessége melegnek lenni?
Negyedórás késéssel futok be, Zayn már vár rám egy kávéval, milyen figyelmes.

- Ne haragudj, hogy ennyit késtem, nem szoktam amúgy késni, de most kicsit elcsúsztunk az idővel a fodrásznál.

- Gond egy szál se!- nyújtja nekem a Starbucksot és a karját, hogy belekaroljak  Nem akarom, hogy félreértse a helyzetet, ezért felvilágosítom, hogy ma este Harry-vel fogok vacsorázni, ezért kell vásárolni. - Harry mindig lecsapja a legszebb lányokat!- nevet fel és játékosan ráncolva a szemöldökét mérgesen néz.

- De ilyen jóképű fiú, mint te seperc alatt talál magának partnert, nemde?- dicsérem, hogy ne érezze magát kevesebbnek, mint Harry. Mind versengenek egymással ilyen téren, és nem akarom, hogy Zayn azt higgye, hogy ő le lenne maradva, mert nincs. Harry egyetlen előnye az, hogy szeretem. Rámosolygok kedvesen Zaynre és legnagyobb szerencsémre már az első boltban találok egy dögös rucit. Persze nem kihívóan dögöset, annál kicsit szolidabb. Pár táskát is nézek magamnak, ékszereket, de látom Zayn is nagyon élvezi a vásárlást, nem hiába őt hívtam. Nála nagyobb plázacicát nem ismerek. Jókora összeget hagyunk távozásunkkor a kasszánál és áldom az eget, hogy van nálam név nélküli bankkártya. Rettenetesen elrepült az idő, már lassan 4 óra. Taxiba ülünk, én előbb szállok ki, mint ő, úgyhogy gyors puszit nyomva az arcára megköszönöm a segítségét és már viharzok be a lakásba átöltözni és sminkelni. A barna bőrömön szép kontrasztot ad a fehér peplum ruha amit választottam, aranyszínű kiegészítőkkel és fekete lakk táskával. Egyre jobban értek a női divathoz, úgy hiszem. Bár a sminken talán még dolgoznom kell, hogy ne tartson másfél óráig.

Csengetnek, nyugodtan megyek az ajtóhoz és nyitom ki, Harry egy hatalmas csokor virággal köszönt és nyom egy puszit az arcomra.

- Nagyon csinos vagy ... Emily.- mintha elharapta volna a mondat közepét... De nem törődöm vele, csak átveszem tőle a virágokat, megköszönöm és miután vázába raktam őket, elindulunk. Ahogy sejtettem egy baromi puccos étterembe hoz el, és boldogan tapasztalom, hogy szinte mindenki megfordul utánam. Tényleg jó csaj vagyok egy igazán jó pasi oldalán. Kihúzza nekem a széket, és átkozom a 21 évet amit eddig férfiként kellett leélnem. Szuper dolog nőnek lenni, sőt.

A vacsora tökéletesen zajlott le, végig beszélgettük az estét, fantasztikusan érzem magam vele.
Miután leparkoltunk a lakásom előtt, odahajolok hozzá egy csókra, majd mikor már közelebb húzódna, a mellkasánál fogva visszatartom.

- Jó éjszakát Harry, igazán remekül éreztem magam! Köszönöm szépen ezt a csodálatos estét.- kiszállok és egy csókot dobok neki. Előkeresem a kulcsaim majd miután kinyitottam az ajtóm még egy utolsót intek neki amíg elhajt. Nem az a célom, hogy az ágybetétje legyek, hanem a szerelme. Boldog rózsaszín ködben úszva hajtom álomra a fejem.

~**~

Már lassan három hónapja randizgatunk Harryvel, nem is lehetnék ennél boldogabb. Érzem, hogy Harry ezt most komolyan gondolja, nem úgy mint a többi lánnyal akivel eddig ő szórakozgatott. Hisz egyik sem tartott idáig, talán tényleg úgy gondolta, hogy ha lány lennék a barátnője lennék. Vajon túlságosan hasonlókép viselkedek, mint Louis? Vagyis hát mint a régi önmagam. De ez is csak jobban erősíti bennem azt, hogy Harry szeret, legalábbis fog.
Épp a vacsoránkat főzöm, áthívtam magamhoz, de lehet ez egy nagyon rossz ötlet volt, mert nem tudok főzni. Minden második pillanatban a szakácskönyvet lesem, hogy jól csinálom-e, de azért figyelek, nehogy felgyújtsam a házat.

Elégedetten rogyok össze a székre, mindent megtudtam csinálni. Hiába írta azt a könyv, hogy ez egy könnyű elkészítésű étel, én rendesen megszenvedtem vele.
Csengetnek és én még a kötényemmel a nyakamban nyitok ajtót. Nem számítottam arra, hogy előbb jön. Azt reméltem lesz fél órám még összeszedni magam. Kinyitom az ajtót és egy gyors csók után felszaladok átöltözni.

- Helyezd magad kényelembe, mindjárt megyek!- kiáltok neki, majd eltűnök a hálószobában. Röpke negyedóra után már egész elfogadható állapotban, nem nyakig lisztben és más hozzávalókban úszva jelenek meg lent.- Remélem nem untad magad nagyon amíg vártál.

- Ugyan nem volt vészes.- gyújtja nekem a bon-bont és a bort.- Neked hoztam.

- Köszönöm, igazán kedves tőled.- még egy csókkal jutalmazom meg. Magához húz és a falhoz hátrálva, odaszorít. Egyre mélyebb a csók, átvetem a nyaka körül a karjaim. Majd leültetem azt asztalhoz és viszem neki az előételt. Idegesen nézem, ahogy megkóstolja, nehogy rosszul legyen tőle. Úgy látszik nincs semmi baja, így kissé megnyugodva kezdek el én is enni.

- Nagyon finom lett.- mosolyog rám miután végzett.

- Megmondhatod az igazat, nem tudok főzni. - temetem az arcom a tenyerembe.

- Tényleg finom volt.- erősködik továbbra is, felállok és elé sétálva az ölébe huppanok.

- Köszike.- apró puszikat nyomok egymás után a szájára. Mire jólesően felsóhajt.

- Desszert is lesz?- vigyorog és csúszik a keze lejjebb a derekamon.

***

Hivatalosan is együtt vagyunk, közel két hónapja, de még mindig nem tudom hogy érez irántam, de nem merek rákérdezni, még van időm.
A többiekkel bent ülünk a bárban és míg az italainkra és Liamra várunk, beszélgetni kezdünk.

- Louis nem beszél veled sem? Már kezdem hiányolni...- kérdezi tőlem Niall.

- Írt még múltkor egy email-t, hogy minden oké és ne aggódjunk érte.- utálok hazudni, főleg nekik, de nincs más választásom. Harry viszont csak csendben ül, mintha nem is érdekelné, hogy mi van velem. Nem hiányzom neki? Úgy hittem legjobb barátok vagyunk, sért a dolog, mert legalább ennyit jelenthetnék, hogy egy kicsit aggódik értem.

- Csak ennyit? Szó nélkül eltűnik egyik napról a másikra és még ránk se csörög, hogy él-e vagy már meghalt.- duzzog, Harry gúnyosan felhorkan mellettem. Összehúzom a szemöldököm és mérgesen fordulok felé. Feltartja a kezét védekezően és elmosolyodik, most mondd meg, ki tudna haragudni rá, mikor ilyen angyalian mosolyog.

Korán lelépünk és hagyjuk ott a többieket, de Harrynek holnap dolgoznia kell, időben kelni stb. De szerintem ez inkább egy kifogás, mintsem az, hogy tényleg mennie kéne. Most hozzájuk megyünk át, mert az együtt töltött időnk nagy részét nálam töltjük. Lepakolom a táskám és megyek lezuhanyozni. Miután végeztem, felveszem Harry egyik pólóját és mackónadrágját, érezni rajta őt. Még mindig olyan az egész, mintha csak álmodnám, és ha tényleg álom, soha nem akarok ebből felkelni. Lemosom magamról a sminket és fogat mosok, és a tükörből nézem ahogy Harry áztatja magát a kádban. A mellkasáról folyik le a hab, ábrándos tekintettel mérem végig a tetoválásait, és finom izmait. A haja vége már nedves és a hátához tapadt, nagyot sóhajtva fejezem be a fogmosást és megtörölközöm.

- Nem csatlakozol hozzám?- fordul felém hirtelen, mire egy kissé összerezzenek. De megrázom a fejem.

- Majd legközelebb, már zuhanyoztam.- mosolygok rá és egyedül hagyom a fürdőben, mellőzve a csalódott ábrázatát. Bebújok a puha ágyba és kényelmesen elhelyezkedem benne, nemsokára Harry is megjelenik, csurom vizesen és csak egy szemérmetlenül kicsi törülköző van a dereka köré kötve. Ő is bebújik a pizsamájába és mellém fekszik, hozzábújok és egy csókot nyomok az állára. Egy pillanatra elveszek a gyönyörű zöld íriszeiben és kis-híján elszólom magam. Nem akarok neki még szerelmet vallani, kivárom inkább, hogy ő mondja ki először, nehogy erőltetve érezze magát miattam.

Felkelek az éjszaka közepén, iszonyúan szomjas lettem, óvatosan kimászom a karjaiból és elindulok a konyhába.

- Lou...- suttogja Harry álmában. Nagyot dobban a szívem, miért szólít engem álmában? Hisz ma is mikor beszélgettünk, nem érdekelte mi van velem, vagyis a régi énemmel.
Töltök magamnak egy pohár vizet és megiszom, majd amikor megfordulok ugyanazzal a koponyával találom szembe magam, mint eddig az utóbbi pár alkalommal. Ehhez nem lehet hozzászokni.

- Miért vagy itt? - keresztbe teszem a karom és a konyhapultra dőlök.

- Ugyan Louis, ne légy modortalan. Csak meglátogatlak.

- Mondd mit akarsz Nu.- az utóbbi időkben egyre sűrűbben látogat csak úgy meg. De persze csak akkor mikor emberek vesznek körül, és mindenki azt nézi miért beszélek magamban.

- Hogy alakulnak a dolgok a kedves barátoddal?- simít végig az arcomon, libabőrös leszek tőle. Utálom amikor hozzám ér, elfog valami földöntúli szomorúság, mintha már soha nem kelne fel a nap, vagy nyílnak ki a virágok és én soha nem leszek képes többé nevetni.

- Jól, köszönöm a kérdésed. Még mindig van több mint egy hónapom hátra, nem kell folyton nyaggatni.- már kezd tényleg rettenetesen zavarni, hogy nem hagy engem. Nagyon jól tudom, hogy szorít az idő..

- Kevesebb, 25 napod van hátra- ránéz az órára ami hajnali kettőt mutat- már csak 24.

Görcsbe rándul a gyomrom, eddig nem idegeskedtem nagyon rajta, mert nem akartam, hogy stresszeléssel teljenek a napjaim, de már tényleg itt van a küszöbön a baj.

- Emily, kivel beszélgetsz?- hallom meg Harry álmos, rekedt hangját. A konyha ajtóban áll és dörzsölgeti a szemét, nagyot ásítva jön közelebb és öleli át a derekam. Keresztül megy Nu-n, és furcsa fintorba ráncolódik az orra.- Kirázott a hideg.

-Előfordul.- mosolyodok el és nyomok egy csókot a szájára. Nu még mindig itt áll előttünk.

-24 nap Louis és az enyém leszel!- figyelmeztet utoljára majd kibontva a szárnyait a plafonon át távozik. Nagyot sóhajtva nyomom a homlokom Harry mellkasához. Visszatessékelem a szobába, ő már rég elaludt, de én nem tudok, folyton azon jár az eszem hogyan érhetném el, hogy kimondja végre, hogy szeret. Mindennek a tetejében azt sem értem miért szólított engem álmában. Teljes káosz van a fejemben, most jól jönne egy tanács, vagy akármi.

A nap bántja a szemem, elfordulok és a fejemre húzom a takarót. Harry minden bizonnyal már elment dolgozni. Nekem is tovább kéne írnom a regényem, a kiadóm már őrjöng, hogy képtelen vagyok betartani a határidőket, de vagyok elég sikeres, hogy ezt megengedhessem magamnak. De annyira nem vagyok sikeres, hogy egy teljes ruhatár cserét és mindenféle kiegészítőt kitudjak fizetni anélkül, hogy ne kelljen dolgoznom pénz utánpótlásért. Bekapcsolom a gépem, és elkezdek írni, meglepően könnyen megy most, azt hiszem ezt ki fogom használni.
Este hagyom csak abba mikor Harry hazaérkezik, vacsorát készít nekünk. Elég szűkszavú ma, de nem fogom kikérdezni, gondolom nehéz napja volt.

Már csak 23 napom maradt hátra.