Silhouette 2. fejezet

Dörömbölésre ébredek, na meg persze fejfájásra. Ingerülten kiabálok egy "mindjárt megyek"-et és felkönyökölök. Pompás, ismét a földön aludtam el, felállok és próbálok nem visszaesni a földre, főleg nem elhányni magam. Feltépem az ajtót.

-Mi a fasz van?- morranok fel és ebben az állapotomban elérhető leggonoszabb tekintetemmel sújtom le az előttem álló roadie-t.

-E-elnézést kérek Mr. Styles, csak azért keltettem fel, mert lassan el kell indulnunk. A többiek már várják önt.- egy pillanatra megsajnálom szegény fickót, aki valószínűleg jóval idősebb nálam, mégis "Mr. Styles"-nak hív.

-Megyek egy perc, csak összekapom magam.-majd becsukom az ajtót és megpróbálom összeszedni magam. Amint leérek mindenki türelmetlenkedve, idegesen néz rám, de nem izgat nagyon a dolog, beszállok a kocsiba és elindulunk a stadion felé. Jó nagy a nézőtér, mindenki sürög-forog minket meg körülvesznek a stylistok és sminkesek hada. Ha csak a hányingerem elmúlna...

***

-Túl sokat vagytok együtt fiúk és túlságosan közel álltok egymáshoz, kezdenek pletykák terjengeni rólatok!- Paul behívott minket az irodájába elbeszélgetni, de nem gondoltam volna, hogy erről lesz szó.

-Természetes hogy sokat vagyunk együtt, Harry a legjobb barátom!

-Egyáltalán milyen pletykák keringhetnének rólunk?- rökönyödök meg. Ez egyszerűen csak barátság, vagy talán ez tiltott a popiparban?

-Olyanok amik szerint ti melegek vagytok és nem utolsó sorban egy pár!

-Ez nevetséges Paul! Kinek az eszeveszett ötlete volt ez?- csattanok fel.

-A rajongóké, sőt még saját nevetek is van.-mondta szórakozottan, bár én ezen nem tudok mosolyogni.-Larry Stylinson.

-Larry micsoda?- kérdezi elkerekedett szemekkel Lou és ez a szituáció egyre és egyre nevetségesebbé válik.

-Mindegy, a lényeg, hogy ez rossz fényt vet a bandára! Úgyhogy mindketten vagy legalább egyikőtöknek szereznie kell egy barátnőt, hogy véget vessünk ennek a cirkusznak.

-Hogyne majd kiállok a sarokra "kell egy csaj" táblával oké?- szúrom oda. Ez több mint nevetséges! Ez már szinte felháborító.

-Rendben.-érkezik a válasz mellőlem.-Van egy jó ismerősöm aki történetesen lány, majd megkérem őt.

-Fantasztikus! Akkor mehettek is fiúk! De persze mielőtt még bármi is történne Louis, azt a lányt nekem is látnom kell.-amíg ők a részleteket vitatják én csak húzom a szám, nem hiszem el, hogy Louis belement ebbe az őrületbe. Miután Paul elengedett minket kérdően nézek Lou-ra.

-Mi van?! Úgy nézel rám mint aki embert ölt. 

-Miért mentél ebbe bele?-puffogok és keresztbe teszem a karjaim. -Tök felesleges, úgyis azt hisznek a rajongók amit akarnak hiába lesz barátnőnk.

-Egy próbát megér!-vigyorog rám.

-Várjunk csak!! Neked tetszik a csaj!- máskülönben nem ment volna ebbe bele, és még kapóra is jön neki hisz ha járni akarunk valakivel Paulnak is bele kell egyeznie.

-Háááát...nem rossz a csaj.- nevet fel Lou, de nekem nincs ingerem nevetni, így csak magamra erőltetek egy idióta grimaszt. Lassan érzem, hogy görcsbe rándul a gyomrom, így még hülyébben nézhetek ki ezzel a mosolynak nem éppen nevezhető vicsorral az arcomon. A szobánkba érve elterülök a kanapén és próbálok nem úgy festeni mint akit megvertek, pedig úgy éreztem magam, de még én se értem miért lettem ennyire letört hirtelen. Este halk kopogást hallok, felülök és kikukucskálok megnézni ki az.

-Hát te?-nyitom ki az ajtót, persze ez nem az első eset, hogy átjön hozzám az éjszaka közepén, de most meglepett.

-Magányos voltam.- majd beinvitálja magát a szobámba és elfekszik az ágyamon.- Nem akarok egyedül aludni, ugye nem baj?

-Egyáltalán, sőt örülök neked, mostanság elég keveset tudunk együtt lenni.- jegyzem meg szomorkásan. Szorosan ölelem át és nyomok egy puszit a homlokára. A mi barátságunk mindig is kicsit "furább" volt mint a többi, mert normál barátságokban nem alszanak együtt a fiúk, nem ölelkeznek ennyit.

-Jó éjszakát Hazza.- majd felnyújtózkodva hozzám, megcsókol. Na igen, a legjobb barátok nem is szoktak smárolni.

-Jóéjt Lou.


***

-5 perc múlva kezdünk.- szól be az egyik staffos. Kelletlenül húzom el a szám és úgy döntök ideje a mosdóba sietnem. Berontok a legközelebbi WC-be és kiadom a gyomrom tartalmát, vagyis ha lenne mit, azt kiadnám. Pár perc szenvedés után kimegyek és tönkretéve a sminkesek eddigi munkáját lemosom az arcom. Mély lélegzet, reklám mosoly, és mehet a menet.