Silhouette 1. fejezet

Silhouette

Harry és Louis legjobb barátok,ez a rajongóiknak is feltűnt,bár ők másképp értelmezve a dolgot, életet adnak Larry Stylinsonnak. Így managerük utasítására egyiküknek barátnője lesz, amit a másik nem néz jó szemmel. Egy történt amiben Harry visszaemlékezik a múltra, hogy kezdődött az egész amikor még minden rendben volt, menekülve a jelen ridegsége elől.

Egy árnyék vagyok csak a sötétben, árnyéka önmagamnak. Idejét sem tudom, mikor süllyedtem ilyen mélyre az önsajnálatban. Talán akkor, amikor a legjobb barátommal egy fiúbandába kerültünk, és száznyolcvan fokos fordulatot vett az életünk. Jött a hírnév, jöttek a lányok, de mi kitartottunk egymás mellett. Ott voltunk egymásnak, senki és semmi nem állhatott közénk, legalábbis én ezt hittem naivan. Eleanornak hívják életem megkeserítőjét. Hogy miért? Igazán egyszerű a válasz, elvette tőlem azt, aki az egész világot jelentette számomra.

***

Villannak a vakuk, és lányok ezreinek sikolyától remeg a dobhártyám. Megpróbálunk minél hamarabb beérni az épületbe, hogy kifújhassuk magunkat, és végre biztonságban legyünk a lányhordától. Még egész friss a banda és a vele járó hatalmas hírnév, még szokjuk a dolgokat.

– Kezdenek egyre jobban eldurvulni ezek a helyzetek – jegyzem meg halkan, és megigazítom magamon a ruhát.

 – Jut eszembe, hogy van a karod? Fáj még? – kérdezi érdeklődve Louis.

 – Funkcionál, maradjunk ennyiben – A legutóbbi fellépésünkön a rajongók lerántottak volna a karomnál fogva, ha nem lett volna ott a biztonsági őr, bár ez azzal járt, hogy kis híján eltörte a csuklómat.

 – Mi megyünk, kicsomagolunk – szólal meg mellőlem Zayn és Niall, és már el is tűnnek a liftben.

Mi is elindulunk kicsit lemaradva tőlük a recepcióhoz, kikérni a szobakulcsokat. Mint mindig, Louval közös szobát kapunk, ha egyáltalán kapunk külön szobát, mert Paul szerint jobb, ha mind együtt vagyunk. De most végre csak Louis-szal osztozom a lakosztályon.

 Felérve lecuccolunk, és mielőtt még Lounak egyáltalán eszébe jutna, beslisszolok a fürdőszobába lezuhanyozni. Órákig képes áztatni magát, ha egyszer beszabadul a fürdőbe, azt viszont most nem engedhetem meg. Hallom, ahogyan morog magában, de én csak ledobálom magamról a ruháimat, és beállok a zuhany alá. Nem hallom, amikor kinyílik az ajtó, és csak akkor veszem észre, hogy nem vagyok egyedül, amikor egy kéz nyúl át a hónom alatt, és elveszi a tusfürdőt. Kisebb szívroham és egy lenyűgözően férfias sikoly után sarkon fordulok, hogy lássam a támadómat, de egy iszonyúan bamba vigyorral találom szembe magam.

– Lou, a szart is kiijesztetted belőlem! Nem zavar, hogy itt vagyok? – Közben próbálok nem megfulladni a víztől, ami az arcomba ömlik.

 – Remélem, azért nem! Csúnyán néznénk ki itt, így a zuhanyzóban. Amúgy egyáltalán nem zavar a jelenléted! Már miért zavarna? – vigyorog még mindig ostobán.

 – Ha-ha, hihetetlenül humoros vagy, mondták már neked? Engem viszont zavar! Nem várnád meg, amíg végzek? – hőbörgök, miközben a kis mosószivacska mögé próbálom rejteni a bájaimat.

– Ugyan-ugyan, ne szégyenlősködj! Láttalak már meztelenül!

 – De az nem hatalmaz fel arra, hogy most itt legyél!

 – Dehogynem! – Egyáltalán nem zavartatva magát elkezd mosakodni. Próbálom nem lecsekkolni őt, de kíváncsi vagyok, ezért elég nehezen megy. Ott állok mellette teljesen lefagyva, takargatva magamat előle. Nem azért, mert attól tartok, hogy az én péniszméretem kisebb lenne, mint az övé, csak frusztrál, hogy még itt sincs egy kis magányom, nem mintha pont Louis elől akarnék bujkálni. De bele kell törődnöm, hogy itt van, szóval csak gyorsan átdörzsölöm magam, majd ki is pattanok megtörülközni. 

Elfekszem az ágyon, és ahogy jobban megnézem a szobát… Hol a másik ágy?

 – Látom, észrevetted, hogy nincs másik ágy – jön ki vigyorogva a fürdőből. – Na, menj arrébb, ne foglald el az egészet!

Befészkeli magát mellém és átölel, amitől kényelmetlenebbül érzem magam, mint kéne.

 – Milyen finom illatod van…– gondolkozom el magamban, de leesik, hogy ezt hangosan mondtam ki. Láthatóan meglepődik a kijelentésemtől, de rögtön felderül az arca.

 – Köszi, Harry, neked is jó illatod van – Majd lágy csókot hintve a számra a nyakamba fúrja a fejét, és elalszik.

***

Lassan kinyitom a szememet, és ásítok egy nagyot, majd körbenézek.

 – Megérkeztünk? – Zayn bólint, majd továbbmegy Niallhoz őt is felkelteni. Felállok, és kinyújtóztatom elzsibbadt végtagjaimat. Morcosan kapkodom össze a dolgaim, majd a kapucnimat a fejemre húzva elvonszolom magam a hotel bejáratáig. Hajnali négy óra, remek. Louis csatlakozik hozzám, de ő valamivel energikusabb, mint én, rámosolygok, és kisöpröm a szeméből a haját. Egyre idegesítőbbek ezek az álmok vagy visszaemlékezések, mindegy, minek hívjuk. 

Amint beérünk, az első dolgom a bárba menni és rendelni két whiskyt. Az elsőt egy húzásra ledöntöm, majd intek Niallnak, hogy menjen csak, megleszek egyedül is, nem kell félteni. Liam csak rázza a fejét, és inkább elhúzza az aggódó tekintetű Niallt. Hát igen, egy ideje így megy, sokan azt pletykálják, alkoholista lettem. Hát, mit is mondjak, igazuk van. Mikor már eléggé részegnek érzem magam, többnyire négykézláb fölvánszorgok a lakosztályomba, és elalszom a földön. Egy kívánságom van, hogy ne álmodjak ma este semmiről.