Pure Love

Sziasztok!

Újra itt! Sajnálom, hogy így eltűntem, egyszerűen alkotói válságban szenvedtem. Előbb is írtam volna nektek, de egy összefüggő mondatot nem tudtam összerakni. Extra hosszúra írtam ( saját mértékemben) azért, hogy kiengeszteljelek titeket valamiféleképp. Talán írok egy Louis POV-ot talán nem, ezt még nem tudtam eldönteni. Kevés szabadidőm van, kevesebb mint eddig, de igyekszem minden hónapban legalább egyet írni. Ihletem sincs sok be kell valljam, de próbálkozom, addig is!

Jó olvasást.

Tiszta szerelem

Harry

- Hol van a pénz? - kérdezem ingerülten, kezd már az agyamra menni ez a fickó a siránkozásával, nem mellesleg összevérzi a kedvenc öltönyöm.

- Könyörgöm, nem tudom most megadni, de nemsokára megjön az egyik dílerem, utána esküszöm megadom a pénzt!

- Kapsz tőlem 12 órát, de ne próbálj megszökni előlem, perceken belül megtalálnálak és hidd el, nem akarsz ennél jobban is felhúzni.- ez a jó szívem fog még a sírba vinni.

Visszaérve az irodába, már ott vár rám Louis.

- Hát te mit keresel itt?- vigyorodom el.

- Így kell üdvözölni a legjobb barátod?- tátja el a száját és próbál látványosan megsértődni.

- Mégis ki mondta, hogy te vagy a legjobb barátom?- incselkedem vele még jobban.

- Ennyi, kész, vége a barátságunknak tudd meg.- dobbant egyet a lábával, hogy nyomatékosítsa.

- Ugyan ne durcizz, el sem hiszem, hogy te vagy az idősebb. - csóválom a fejem, de a vigyor nem hervad le az arcomról.

- Csak azért, mert egy besavanyodott maffiózó vagy attól még nem kell nekem is állandóan morognom.

- Kikérem magamnak! Nem vagyok maffiózó, én egy üzletember vagyok.

- Aha, hogyne én meg Erzsébet királynő.

- Őfelsége! - hajtok fejet.

- Barom. - nevet fel és összeborzolja a hajam. Ekkor kivágódik az ajtó és egy igen felpaprikázott hölgy lép be rajta.

- Louis Tomlinson! Nem fogom miattad elveszteni az állásom azért, mert te épp bájcsevegni vágysz! Egy nagyon fontos megbeszélésen kéne részt vegyél és nem itt lógatni a lábad.

- Legyen szíved Eleanor.

- Nincs, nem is ismerem azt a fogalmat. Nem fogom én tartani a seggem miattad. - megragadja Lou-t a nyakkendőjénél fogva és elkezdi húzni kifelé.

- Jó, jó megyek már, rabszolga hajcsár. Majd hívlak! - kiáltja még vissza felém és csak csóválni tudom a fejem. Ebben a pillanatban megrezzen a telefonom, sms-t jelez.

Drága lovagom, ments meg kérlek. A sárkány munkára kényszerít.- olvasva az üzenetet felnevetek és rögtön válaszolok rá.

Megszökött a ló, sajnálom.

Köcsög.- levakarhatatlan a mosolyom egész a nap végéig.

***

Hangosan dübörög a zene a klubban és izzadság szag tölti be a teret, tele van a hely emberekkel és persze különböző parti drogokkal. A VIP részlegben ülve figyelem az eseményeket és ügyelek, hogy minden rendben menjen.

- Ne légy már ennyire savanyú. - dünnyögi a fülembe Louis. Felé fordulok, hogy elküldjem a picsába, de az arcát elnézve rám tör a nevethetnék.

- Mondták már, hogy egy komplett idióta vagy?

- Ki? Én? Ugyan miért mondana bárki ilyet nekem? - kiölti rám a nyelvét és bandzsítva mászik az arcomba. Eltolom magamtól és intek, hogy hozzanak még piát. - Szemét vagy. Hazamegyek. - és már fel is pattan.

- Hé, dráma királynő! Itt hagytad a kabátod. - rávillantok egy ezer wattos mosolyt és ahogy sejteni lehetett még jobban behisztizik. Visszatrappol és kitépve a kezemből rögtön sarkon fordul, de még elég gyorsan reagálok ahhoz, hogy még meg tudjam ragadni a csuklójánál fogva és magamhoz húzzam.

- Kopj le Harry. Utállak. - hiába mondja ezt érzem, hogy elhelyezkedik az ölemben.

- Dehogy utálsz, imádsz engem, nem igaz?

- Csak szeretnéd kedves Harold.

- Persze Lewis. - viszonzásul belecsíp az arcomba, majd megpaskolja azt.

- Haz...- de ekkor megszólal a kedvenc számunk és mindketten felugrunk táncolni rá. Lou a táncparkettre húz és átkarolja a nyakam. Énekeljük a szöveget és többé kevésbé táncolunk is rá, bár ezt a rángatózást nem hívnám táncnak amit mi leművelünk, vagy legalábbis én. Ezután sorra jönnek a jobbnál jobb dalok, idegen testek nyomódnak hozzám, de eléggé leköt Louis erotikus mozdulatai amiket az ágyékom felé küld. Fenekét hozzám nyomva mozog a ritmusra és teszi a kezem a csípőjére. Érzem, hogy egyáltalán nem hagy hidegen a dolog, bár kissé bizarr, hogy a gyerekkori barátomra izgulok fel egy diszkó kellős közepén.

Huhh, gondolj meztelen nagymamákra, lógó csöcsökre, szottyant bőr...

Szerencsére véget ér a szám mielőtt komolyabb bajok következhettek volna be, szomjúságra hivatkozva visszamegyek leülni. Miközben próbálom magam visszaverekedni, nekimegyek egy lánynak.

- Jaj, ne haragudj. - végig nézek rajta. Épp az ideálom, hosszú lábak, szőke haj és kék szem. Ideje elővenni a szívtiprót.

- Ugyan nem történt semmi. - mosolyog.

- De azért én mégis rosszul érzem magam, hogy így neked rohantam. Had hívjalak meg egy italra. - és innentől sima ügy.

Elbeszélgetünk erről, arról bár nem igazán figyelek rá, jobban lefoglal a melle ami szinte teljesen kilóg a felsőjéből. Egy kezet érzek a vállamon.

- Harry én most hazamegyek, holnap dolgoznom kell. - Louis és a munka? Mikor érdekelte őt, hogy időben beér, vagy egyáltalán bemegy-e dolgozni? De csak bólintok és ráhagyom a dolgot. Visszafordulok, kihez is? Rebecca? Julia? Nem mintha nagyon fontos lenne, csak nem árt ha tudom is valahogy szólítani.

- Nem folytathatnánk ezt a beszélgetést valahol máshol? - suttogja a fülembe, a nagy zaj miatt igazából csak tippelem épp mit is mondhat, de bőszen bólogatok.

***

Az irodámban ülve rendezgetem az aznapi iratkupacot, bár semmi kedvem nincs igazából hozzá. Louisról sem hallottam már két napja, pedig ez nem vall rá, de biztos csak dolgozik, hisz elvégre vezérigazgató vagy mi, nem lazsálhat állandóan. Azért egy sms-t dobhatott volna, húzom el a szám. Nincs is időm ezen agyalni, kopogtatnak az ajtón.

- Főnök, problémák adódtak, Horan van itt.

- Horan? - felhúzom a szemöldököm. Nem ismerek semmilyen Horant aki jelentene számomra valamit is.

- Az elosztók feje.

- Engedd be.- ez az! Ez az jelenti, hogy abbahagyhatom a papírok nyálazását.

- Főnök!- eléggé nyúzott arca van, bár ha nekem kéne a főnököm elé állnom lehet én sem vigyorognék. Nem hiszem, hogy semmiségek miatt jött volna be az irodába személyesen hozzám. Rosszat sejtek.

- Röviden.

- Pár dílerünket kiiktatták a szélső kerületekben.

- Pontosabban?- vágok közbe.

- Kilenc. - az asztalra csapva felállok.

- Kilenc emberemnek kellett meghalni ahhoz, hogy valaki idetolja elém a pofáját? - hihetetlen, idiótákkal vagyok körülvéve. Hogy a francba fogok ennyi holttestet eltüntetni, ráadásul egyszerre?

- Van egy srác aki az egyiknél ott volt és mindent látott.

- Hol van? - visszaülök, és próbálom összeszedni a gondolataim.

- Kint vár.

- Hozzátok be. - pillanatokon belül nyílik az ajtó és belép rajta egy nyurga srác, tele van tetoválásokkal. Szinte ordít róla, hogy bajkeverő. - Mondj el mindent, részletesen.

- Négyen voltak, nagy darabok. Nem kérdeztek semmit, csak beleeresztettek egy golyót a fejébe, kocsiba szálltak és eltűntek. - szótlanul ülök, gondolkozom ki akarhatna nekem rosszat. Felhorkanok erre a gondolatra, ki nem akar nekem rosszat?

- Derítsétek ki. Tudni akarom ki merészel velem kicseszni. - itt nem az emberekről van szó, bármikor szerzek helyettük másikat, de ha hagyom, hogy büntetlenül megússzon egy ilyet valaki, többé nem tisztelne senki, ami egyet jelentene a biztos halállal.

***

- Ki a főnököd? - kérdezem tőle és a kezem már a pisztoly markolatára helyezem.

- Dögölj meg. - vigyorodik el.

- Rossz válasz. - kibiztosítom a fegyvert, majd belelövök a bal combjába. Nem vagyok vidám hangulatomban, arrébb megyek, amíg kiordítja magát. Lassan egy hete üldözöm azt a fickót aki beleköpött a levesembe, jól esik kitölteni a haragom. - Na kezdjük elölről, ki a főnököd?

- Anyád. - és ezzel a lendülettel az arcomba köp. Több se kell, belelövök a másik lábába is, kétszer. Kiveszem a kendőt a zakóm zsebéből és megtörlöm az arcom, visszakézből ütöm halántékon a markolat végével.

- Kezdem elveszteni türelmem, - a golyóira szegezem most a fegyvert - felelj a kérdésemre.

- Jól van, jól van nagy fiú nem kell így felkapni a vizet! Beszéljük meg higgadtan a dolgokat.

- Utoljára kérdezem meg mielőtt elszállnának a tökeid, ki a főnököd? - hogy nyomatékosítsam, kibiztosítom a pisztolyt.

- Bill, a külvárosban valami nagy kutya, drogokkal és fegyverekkel üzletel, de terjeszkedni akar.- megdörzsölöm a homlokom és nagyot sóhajtok. Pontosan tudom kiről beszél, életem megkeserítője, egy idióta seggdugasz, aki hatalomra akar törni. Egy ideje böki a csőröm a jelenléte, de most már felbosszantott.

- Kösz. - ellépek tőle és intek Tomnak, hogy szedje össze a bagázst. - Majdnem elfelejtettem. - hátrafordulok és a fejére célozva lövök.

***

- Harry! - Louis hangjára felkapom a fejem.

- Tessék? Nem hallottam mit mondtál.

- Persze, mert nem is figyelsz rám, min agyalsz ennyire?

- Semmi, nem történt semmi, csak fáradt vagyok.- nincs kedvem belerángatni őt ebbe az egészbe. Kezd komollyá válni az ügy, kezd kicsúszni a kezemből az egész.

- Mennyire nézel engem hülyének? - elvigyorodok.

- Nem akarod tudni a választ...- felnevet és vállon ver.

- Bunkó!

- Merre voltál? Napokig nem láttalak, mit csináltál?

- Hát, hogy is mondjam, gyönyörű, izmos pasik gyűrűjében fetrengtem. Elfelejtettem, hogy nem tudsz nélkülem létezni. - lebiggyeszti az alsó ajkát és megsimogat.

- Pontosan, ahogy mondod.- forgatom a szemem, hihetetlen, hogy bármi is legyen Louis feltud vidítani, talán ezért is szeretek ennyi időt tölteni vele.

- Éhes vagyok, meghívhatnál egy ebédre.

- A francokat!

- Smucig.

- Tele vagy pénzzel és még én hívjalak meg téged? - tátom el a szám.

- Ez számodra megtiszteltetés, hogy meghívhatsz Engem és Velem ehetsz!

- Mégis ki kell hagyjam, sajnos megbeszélésre kell mennem. -húzom el a szám.

- Ugyan mi megbeszélni valója van a Keresztapának?

- Ha-ha, humoros vagy mint mindig, de visszaviszlek az irodába, ha nem kocsival jöttél.

- Jól van, küldj csak el. Most már értem hogyan is állunk, elzavarod a legjobb barátod.- feláll és elindul az ajtó felé. - Kocsival jöttem, úgyhogy nem kell pesztrálnod Mr. Al Capone.

- Majd hívlak.

- Persze.- int és tűnik el a folyosón. Nagyot sóhajtva állok fel én is és megyek a garázsba, már indulásra készen várnak rám a fiúk. Jobb is, hogy Lou nem látta őket, biztos elkezdene faggatózni, de semmi kedvem bajba sodorni, nem beszélve arról, hogy ha rájönnének, hogy ő létezik, már zsarolható lennék. Na ez most rendesen szöget vert a fejembe.

- Tom, küldj egy...nem, két furgont, hogy kövessék Louist és vigyázzanak rá.- rendes fickó, megbízható és hűséges, nem hiába a jobb kezem.

- Értettem.- előveszi a telefonját és én kezdek megnyugodni. Így most már legalább teljességgel ide tudok koncentrálni és nem kell amiatt a majom miatt aggódnom.

Viszonylag hamar érünk a helyszínre, kiszállok az autóból, de meglep a látvány ami fogad. Körülbelül 10 kocsi sorakozik, mellettük készen állva a verőlegények, mindegyik kezében fegyver.

- Harold! Örülök, hogy végre találkoztunk. - összeszorítom az állkapcsom, de rögtön el is engedem. Nyugodtnak kell maradnom, nem veszíthetem el a fejem rögtön, akármennyire ellenszenves a tag.

- Te vagy az a félbolond, aki azt hiszi ujjat húzhat velem. Én is örvendek. - húzom gúnyos mosolyra a szám. - Látom hoztad magaddal az egész bandát, csak nem félsz tőlem ennyire?

- Vigyázz a szádra kisfiú! - előrántom a pisztolyom és felé szegezem.

- A helyedben nem tenném. - hirtelen vörös pontok jelennek meg szerte az egész testemen. Mesterlövészek. - Csak azért vagyok itt, hogy feltegyek egy üzleti ajánlatot.

- Még pedig?

- Add át nekem a területeid felét és hogy lásd nagylelkűségem, megkapsz belőlük 10%-ot. - gúnyosan felhorkanva eresztem le a karom.

- Neked teljesen elment az eszed.

- Meg lehet. - vigyorodik el nagyképűen.

- Ne bízd el magad ennyire. - a saját mesterlövészeim célba veszik őt. Szemlátomást meglepődik ezen a fordulaton, de mégis mit várt? Hogy engem ennyire könnyen lehet elintézni?

- Úgy látszik, ha nem térsz jobb belátásra, itt vérfürdő lesz. - néz körbe és tárja ki a karját.

- Még nem tudod, de én mindig egy lépéssel előtted járok. Amíg te itt bájcsevegtél, az embereim már megtalálták a tieidet és most mind halott. Jobban járnál, ha nem avatkoznál bele a nagy emberek dolgaiba. A mesterlövészeidet sorra leszedtük, csak te annyira elvoltál foglalva velem, hogy nem tűnt fel, hogy már egy célzófény sincs rajtam. Menj haza és örülj annak, hogy nem végezlek ki itt és most, csak hogy lásd nagylelkűségem. De többet meg ne lássalak. - vicces figyelni ahogy változik az arcának a színe másodpercről, másodpercre. Kis habozás után paprika vörös fejjel rúg a porba és száll vissza az autójába.

- Ezt még nagyon megkeserülöd.

- Amatőrök.

***

Ki kell engednem a gőzt és van-e jobb módja ennek, mintsem az, hogy elmenjek egyet bulizni Louis-szal. Rádobok egy sms-t, hogy ma este jöjjön le a klubba és megyek is készülődni. Egy gyors zuhany után megnézem válaszolt-e, de még nem érkezett semmi. Gondolom nem vette észre még az üzenetet, de lerakom az ágyra a telefont és megyek öltözni. Egy bordó öltönyt veszek fel szűk szárú fekete farmerral és fehér inggel. Mire elkészülök Louis is válaszolt, hogy alig várja.

Szinte már otthon érzem magam itt, az egész testem dübörgeti a hangos zene és izzadtság járja át a levegőt. Elég fura jelzők az otthonra, de valahogy megnyugtat mégis. Az elzárt részen már ott vár rám Louis és integet felém, én is visszaintek és mosolyra görbül a szám.

Már égnek a lábaim a sok táncolástól és homályos a látásom az alkoholtól, bár az is megeshet, hogy inkább az előbb felszívott kokaintól szédülök úgy, mint akit megrúgott egy ló. Rég nem éreztem ilyen jól magam és örülök, hogy itt van mellettem Lou.

- Elmondod végre miért voltál olyan morcos az elmúlt hetekben?

- Nem tehetem, államtitok. - kuncogok. Egyre jobban forog körülöttem a világ és már bántja a szemem a sok villódzó fény is.

- Nem festesz valami jól, haza viszlek.- a karomnál fogva kezd el kihúzni a tömegből és én megadóan követem. Megcsapja az arcomat a hajnali hideg szél, elmerülök benne egy kicsit amíg Louis össze nem szedi a holmijait. Hirtelen rándul össze a gyomrom, de szerencsére nem hányom el magam, sikerül visszaszorítanom az ingert. - Rendben mehetünk.

- Dögös vagy. - mérem végig. Fura, hogy eddig nem vettem észre mennyire jól néz ki Louis. Gyönyörű kék szemei vannak, kidolgozott felső teste és a segge akár az angyaloké.

- Megálljunk a kórházban is? - kerekedik el a szeme. Felnevetek és magamhoz húzom.

- Túl nagy a szád Lou.- a nyakára simítva a tenyerem, közelebb hajolok és megcsókolom. Legnagyobb meglepetésemre nem ellenkezik, sőt viszonozza is. Időközben Tom megérkezik a kocsival. Elhúzódom tőle és egy pillanatnyi csend után mindketten beszállunk a kocsiba. Ezután filmszakadás.

***

Az izzadt testek félre nem ismerhető csattogása tölti meg az amúgy csöndes szobát. Egy test simul hozzám szorosan, átölelve a nyakam húz még közelebb magához.

- Szeretlek Harry.- suttogja a fülembe.

Abban a pillanatban megfeszülnek izmaim és testemen végigsöpör az orgazmus hulláma.

***

Reggel hasogató fejfájással kelek, nagyot nyögve próbálom eltakarni a szemem a napsugaraktól, de mindhiába. Nagyot sóhajtva erőlködöm fel magam függőleges állapotba és tápászkodom ki a fürdőszobába egy aszpirinért. Körülnézek menet közben, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg otthon vagyok. Csak a tükörbe nézve veszem észre, hogy segg pucér vagyok, de valahogy nem lep meg ez a tény. Kiveszek két darab pirulát a dobozból és azzal a lendülettel be is kapom. Ahogy tovább tanulmányozom vihar verte ábrázatom, megpillantok a nyakamon egy vörös foltot. Rögtön elvigyorodok és beleboxolok a levegőbe. Ohh én Casanova.

Ezzel a tudattal kétszer annyi energiával látok neki a készülődésnek. Beugrom a zuhany alá és újfent megállapítom, hogy túl hosszú már a hajam, bár göndören meg sem látszik. Nem pepecselek túl sokat a külsőmmel, túlságosan másnapos vagyok hozzá. A szokásos fekete szín mellett maradok, de most még arra sem vagyok eléggé éber, hogy megkössem a nyakkendőm, az iménti energia meg totál kipárolgott belőlem. Érdekel is engem, elhajítom a szoba másik végébe és kitrappolok a szobából. A sofőr már lent vár engem és amint beszállok már indulunk is. Kéne egy kávé, de semmi kedvem nincs elszenvedni magam odáig. Utálom az életet.

Bent már mindenki rám vár és kezd el panaszkodni, de ügyet se vetve rájuk bemasírozok az irodámba és magamra zárom az ajtót. Ha nem említettem volna én tényleg üzletember vagyok. Van egy cégem ami kisbaba ruhák gyártásával foglalkozik, a drogok, fegyverek és nightklubok csak hobbik.

- Harry~ - hallom meg Lou hangját, ahogy kivágja az ajtót és belibben rajta.

- De boldog ma valaki, ráadásul ilyen korán. - fogom a fejem és próbálom egyben tartani a koponyám.

- Egy ilyen este után ki ne lenne az? - mosolyog rám önelégülten.

- Na milyen Adoniszt sikerült megcsípned?

- Mintha nem tudnád. - kuncog, megkerüli az asztalom és az ölembe ülve megcsókol. Elkerekedik a szemem és eltolom magamtól.

- Mi ütött beléd? Elhiszem, hogy jó a kedved, de ennyire ne bolondulj meg. - nevetek fel erőltetetten. Ez nagyon kínos volt, eddig soha nem csinált ilyet, de mintha ez őt meglepte volna, hogy eltoltam, átvillan az arcán valamiféle megbántott kifejezés.

- Csak vicceltem na. - mosolyodik el és beleüt a vállamba. - De megyek is, egy csomó dolgom van, nem érek rá veled lustálkodni.

- Persze, te meg a munka - nevetek, hogy feloldjam a hangulatot. Érzem, hogy nincs minden rendben - bezzeg eddig nem zavart, hogy folyton itt lógsz.

- Én kérek elnézést, hogy elmerek jönni! De akkor mostantól nem fogok "folyton itt lógni". - csattan fel hirtelen, meg sem tudok szólalni, egyszerűen bevágja maga mögött az ajtót. Nem értem mi baja van, mondtam volna valamit amivel megbántottam? Eddig soha nem sértődött meg ilyesmiken.

***

Már lassan egy hete nem jelentkezik Louis, de nem fogom akkor sem felkeresni. Ő kezdett el hirtelen hisztizni nem én, itt én vagyok az áldozat! Gondolom csak túl büszke ahhoz, hogy eljöjjön bocsánatot kérni, így kénytelen vagyok magam keresni. Felkapom a kocsikulcsokat, nem kell mindenkinek tudnia, hogy most Louishoz megyek, hogy a bocsánatomért esedezzen. Még véletlenül se higgye senki, hogy ez fordítva fog megtörténni, mert nem fog.

De sehol nem találom, se az irodájában, se a lakásán. Talán az asszisztense Eleanor tudni fogja merre találom. Vész esetére megadta, akkor még hülyeségnek tartottam, de most tényleg jól jön.

- Hallo? Eleanor? - kérdem bizonytalanul.

- Igen én vagyok, ki keres?

- Itt Harry, nem tudod, hogy esetleg merre találom Louist?

- Azt hittem veled van!

- Ha velem lenne nem keresném! - vajon elkerültük volna egymást?

- Ne velem kezdj el vitatkozni! Téged szid már zsinórban 4 napja! - ajaj, akkor tényleg nagyon elcseszhettem valamit. De ha még haragudna, akkor nem mondta volna Eleanor, hogy velem kéne lennie.

- Mikor is indult el hozzám? - teszem fel gyanakodva a kérdést.

- Még tegnap este, rögtön munka után. - ez így nem lesz jó. Pont ettől tartottam, már rég ide kellett volna érnie hozzám.

- Ne haragudj, le kell tennem keresnek egy másikon, de köszi az infót!

- Kerítsd elő nekem azt a csavargót! - nem válaszolok, bontom a vonalat és felveszem a céges telefont.

-Főnök, elég nagy gáz van. - kifut az erő a végtagjaimból. Félek, hogy olyat fogok hallani amire nem vagyok felkészülve.

- Mi történt?

- Bill az, küldött hozzánk egy futárt, aki hozott egy pendrive-ot. Ezt látnod kell.

- Mi a fasz történt az istenit Tom! Ne szórakozz velem! - ordítom a telefonba.

- Louist elrabolták. - ha most nem ülnék, attól félnék összeesem. Úgy érzem magam, mint aki lenyelt egy egész jégkockát. Érzem a hidegségét végig kúszni a torkomon, égő fájdalmat okozva a mellkasomban, amíg végül le nem ülepszik a gyomromba. Összeszorul a torkom és szúrja a szemem a visszatartott könny. Próbálok szavakat formálni, de csak hangtalanul tátogok magam elé, mint valami idióta.

- 10 perc múlva ott leszek. - nyögöm ki végül.

Kell egy perc még az autóban, hogy megnyugodjak és ne kelljen az embereimnek ilyen ziláltnak látniuk. Szedd össze magad te idióta barom, ezzel a pánikolással csak időt vesztegetsz el. Kipattanok a kocsiból és próbálok nem berohanni az irodába, remegnek a kezeim, de nem tudom megmondani, hogy azért remegnek, mert félek vagy mert idegességemben szét tudnék tépni valakit. Egy utolsó lélegzet és benyitok.

- Azonnal kerítsétek elő azt a senkiházit. Ajánlom, hogy Louis itt legyen sértetlenül az irodámban 1 órán belül. - mindenki meglepetten bámul rám, mint akik épp egy űrlényt látnának testközelből. - Mit ültök még itt?! - ordítom el magam. Abban a pillanatban felpattannak egytől egyig és kirohannak az ajtón, csak Tom marad a helyén.

- Nem lesz ilyen könnyű a dolog, ugye tudod Főnök? - szólal meg higgadtan.

- Kibaszottul tudom, de mégis mit vársz mit tegyek? - túrok bele a hajamba és vágódok le egy székre.

- Nézd meg a videót amit küldtek. - tolja elém a laptopot. A szám belsejébe harapva nyomom meg a lejátszást.

- Harold! Rég láttuk egymást nemde? Figyelj csak, itt van velem egy nagyon jó barátod, hogy is hívják? Louis? Köszönj neki, alig várja, hogy lásson téged! - ökölbe szorul a kezem. Meglátom Lout egy székhez kötözve, egy leheletnyit megkönnyebbülök látva, hogy jól van. - Ne aggódj vigyázok rá! Emlékszel a múltkori találkozásunkra? Én igen és eléggé felbőszítettél. Lekezeltél, nem vettél komolyan és nézd meg mi lett a következménye! Egész megkedveltem Louist, hogy őszinte legyek, nem áll szándékomban bántani őt, de ha rákényszerítesz, muszáj leszek. Találkozzunk ugyanott, ma 5-kor és megbeszéljük a részleteket, de ne késs! Különben szegény Louis fogja megbánni. - az asztalra csapok. Ránézek az órára, 10:35. Mégis mi a tökömet fogok én 5-ig csinálni? Nem fogok itt ülni, amíg a legjobb barátom egy ostoba faszfejnél van.

- A fiúk meg fogják találni. - nyugtat Tom, de kicsit sem érzem ettől magam jobban.

Egy óra múlva csörög a telefon, hogy megtalálták a rejtekhelyüket. Az összes létező emberemmel együtt elindulunk oda. Én magam fogom szétloccsantani az agyát annak a szerencsétlen szarházinak. Bele sem telik húsz percbe és már ott vagyunk, egy hatalmas raktár épület előtt. A kint lévő őröket hang tompított pisztolyokkal leszedjük majd berúgva az ajtót beözönlünk.

- Senki meg ne merjen mozdulni vagy különben kicsipkézem a valagát.- Kiálltja el magát Tom. Kihasználva azt, hogy nem várnak bennünket, előnyre tettünk szert, de én csak arra tudok koncentrálni, hogy megtaláljam Louist. Végig nézem az ajtókat, szerencsére nincs sok belőlük és a másodikban megtalálom őt.

- Lou! Istenem hála az égnek meg vagy! - kioldozom és szorosan magamhoz ölelem.

- Barom seggfej! Hát ennyit kell rád várni? - nem is Lou lenne ha nem máris azzal kezdené, hogy lebasz.

- Ha nem lennél ilyen rohadt szerencsétlen, nem kéne megmenteni. De jól vagy? - halkulok el a végére.

- Igen. Köszönöm. - felállítom és szorosan magamhoz húzva elindulok vele kifelé, mikor hirtelen betörnek az ablakokon keresztül a kommandósok.

- Kezeket fel! Itt az Interpol, mindenki dobja el a fegyverét! Körbevettük az épületet. - ezek meg honnan tudták, hogy itt vagyunk? Az egyik srác, Payne oson közelebb hozzám egy fegyverrel, gondolom nem látják őt, de intek neki, hogy maradjon a helyén. De ehelyett a fejemhez tartja a pisztolyt.

- Már azt hittem soha nem értek ide fiúk! - neveti el magát. Egy beépített ember? Most komolyan? Finoman megbököm Louist, egyből érti a célzást és hátranyúl a pisztolyomért. Mikor leguggolok a földre, kibiztosítja és elsüti azt, eltalálva az árulót. Ekkor elszabadul a pokol, mindenki fegyvert ragad és arra lő amerre lát, rohamrendőrök törnek be az ajtón és füstbombát dobnak be. Megragadom Louist és futni kezdek vele a kijárat felé, reménykedve, hogy senki nem vesz minket észre a nagy kavarodásban.

- Harry vigyázz! - lök el magától Louis. Hátranézve gondolkodás nélkül lövök, fejen találva Billt. Tovább mennék, de Louis nem mozdul, a hasára szorítja a kezét. Meglőtték.

- Úristen Lou! - összeesik. Odarohanok hozzá és a feje alá téve a kezem megtámasztom azt. - Tarts ki, kiviszlek innen!

- Ne aggódj miattam, menj! Nem kaphatnak el!

- Nem megyek én sehova nélküled! Most nincs idő lustálkodni. - próbálok meg nevetni, de megremeg a hangom.

- Mindig van idő rá, majd utánad megyek. - elmosódnak előttem a képek. Lou arcára esnek a könnycseppjeim, amiket gyorsan le is törlök.

- Senkim sem marad, ha te most elhagysz Lou. Nem teheted ezt meg velem. - egyre sűrűbben hullanak a könnyeim.

- Kimondta, hogy el...elhagylak? Kísérteni foglak.

- Ne haragudj Louis bármit is tettem, nem akartalak soha megbántani, te vagy a legjobb barátom.

- Harry...gyere közelebb...még közelebb...- a szájához hajtom a fülem, próbálom a körülöttem levő zajt kiszűrni. - Te... vagy a leghülyébb ember akit valaha...valaha is ismertem. - mosolyodik el és simít végig az arcomon, egy könnycsepp fut végig az arcán. Magamhoz szorítom alakját és zokogásba török ki.

Egy kar nyúl a hónom alá és rángat fel a földről és kezd elhúzni Lou elől. Elkezdek kapálni, próbálok visszajutni hozzá, de nincs elég erőm.

***

Az ágyamban fekszem, nem tudok megmozdulni, nem akarok megmozdulni, de már zsibbad a lábam és a karom, úgyhogy kénytelen vagyok megfordulni. Ekkor megpillantok valamit a párnám mellett. Odanyúlok érte, hogy jobban megnézzem mi az, de bár ne tettem volna. Louis nyaklánca az. De miért van itt? Nem emlékszem, hogy itt aludt volna nálam bármikor...is. Villámként hasít belém a felismerés.

Kiszállunk az autóból, Louisba kapaszkodom, hogy el ne essek miközben mindketten nevetgélünk, mint a tinédzserek akik megszöktek otthonról egy buliba. Szerencsére sosincs kulcsra zárva az ajtó, hisz ki merne betörni hozzám? Szinte beesünk az ajtó és Louis rajta landol.

- Dagadék! Szállj le rólam.

- Te meg gyenge vagy, nem bírod el pille súlyomat.

- Megmutatom én mennyire is vagyok gyenge! - elkapom a derekánál és átfordítom magunkat. - Látod mennyire erős vagyok?

- Látom, látom Hercules. Borzasztóan erős vagy. - mosolyog rám. Egy pillanatra mindketten elhallgatunk, a szemeibe nézve elveszek bennük. Eddig nem vettem észre, hogy mennyire szép Louis, mármint azt eddig is tudtam, hogy helyes, de így közelről kimondottan gyönyörű. Nem bírom megállni a késztetést, hogy megcsókoljam. Felcsúsztatom a kezem a felsőtestén és elkezdtem kigombolni az ingét.

- Várj, ne itt az előszobában! - kuncog fel. Végül is igaza van, felsegítjük egymást és kisebb nagyobb sikerrel elbotladozunk a hálószobáig. Bent az ágyra lököm és rámászva tovább folytatom azt amit az előbb félbeszakított. Perceken belül mindketten megszabadulunk az összes ruhánktól és egymásra tapadunk. Egy határozott mozdulattal maga alá lök Lou és végig haladva a mellkasomon, csókokkal borítja be a testem. Nem teketóriázik sokat, rögtön a lényegre tér és egész hosszában bekap és kezd el dolgozni rajtam. Már ettől el tudnék menni, de nem akarok, úgyhogy felhúzom magamhoz és a hasára fordítom. Felhúzom, hogy a térdén támaszkodjon és mivel síkosítóm nincs, kénytelen vagyok a nyálamat használni ahhoz, hogy felkészítsem. Túlságosan türelmetlen vagyok és megvadítanak a hangok amiket kiad, félbehagyom a tágítását és a bejáratához illesztem magam.

- Mehet? - nem szól semmit, csak bólint. Nem kell kétszer mondani, lassan belé nyomulok, centiről centire haladva, míg nem tövig bent vagyok. Hagyok pár pillanatot, hogy szokja a helyzetet, de legszívesebben a matracba döngölném. Kárpótol az, hogy pár perc múlva már meg is tehetem. Kis idő múltán Lou a hátára fordul és átöleli a nyakam, így folytatjuk tovább. Érzem már az alhasamban az ismerős melegséget, közel járok. Lou átöleli a nyakam és közelebb húz magához.

- Szeretlek Harry.- suttogja a fülembe.

- Ahh, én is. - nyögöm és abban a pillanatban elélvezek.

Lassan minden kezd összeállni a fejemben, mindaz amit eddig nem vettem észre, mert túl vak voltam hozzá.

- Harry~

- De boldog ma valaki, ráadásul ilyen korán.

- Egy ilyen este után ki ne lenne az?

- Na milyen Adoniszt sikerült megcsípned?

- Mintha nem tudnád.

- Mi ütött beléd? Elhiszem, hogy jó a kedved, de ennyire ne bolondulj meg.

Most már értem miért csókolt meg és miért haragudott meg mikor eltoltam magamtól.

- Te vagy a leghülyébb ember akit valaha is ismertem.

Ismét rám tör a sírás, kétségbeesettebben, fájdalmasabban, mint eddig bármikor.